Narumi

-Narumi,kíváncsi vagyok, mi történt veled amíg nem voltam melledet. - mondta Ren, miközben egymás mellet kéz a kézben sétáltunk.
-Az egy kicsit bonyolult. - sóhajtottam. - Egyszer majd elmondom, de ne most. - néztem rá.
-Rendben. - mondta. - Egyébként nagyon meglepődtem. A testvéred Rin-san és te nem hasonlítotok. Viszont Hay, mármint Makoto-san hasonlít rád. - mondta.
-Oh, az azért van, hogy Rin nem hasonlít egyikünkre se, mert ő megörökölte anya génjeit. Lehet nem látszott meg anyán, de csak félig volt japán. Souske, Makoto, és én apára hasonlítunk inkább. - mondta
-Hm. Most, hogy bele gondolok, folyton átjártunk egymáshoz, de keveset láttam a szüleidet.
-Örültek annak, hogy haza hoztam egy barátot. Viszont sokat kellet foglalkozni anyuval aki akkor terhes volt,és Rin-re is vigyázni kellet. - válaszoltam neki.
-Igazis. Akkoriban nem voltak barátaid,rajtam kívül.- gondolkodott Ren.
-Igazából rajtad kívül volt még egy barátom, de ő alsó középbe járt akkoriba. - mondtam.
-Tényleg? - lepődött meg
-Igen. Nem emlékszel rá? - néztem rá.
-Valami rémlik. Hi...Hiro...Hirota... Hirotoki azt hiszem.
-Igen. Hirotoki Natsumi.-mondtam. Ren arca nagyon elgondolkodott.
-Mintha halódtam volna valahol már ezt a nevet. - motyogta.
-Gyerekkordból te butus. - kuncogtam.
-Nem, most komolyan. Valahol máshol is halódtam ezt a nevet. - mondta rám nézve.
-Rendben,rendben.-mondtam, halkan tovább kuncogva
-Ne nevess rajtam! - mondta picit durcásan.
-Nem nevetek. - húztam ki magam.
-Pedig halottam ahogy nevetsz. - nézet rám. Megálltam, kihúztam magam és tisztelegve elkezdtem beszélni.
-Jelentem Midorima Ren parancsnoknak:,nem nevettem. - mondtam.
-Rendben, hiszek neked katona, most pihenhetsz. - mosolygott egyet. Nagyot nevetünk az előbbi kis játékunkon.
-Lassan ideje hazamennem. - mondtam
-Miért?-kérdezte
-Vacsorát kell csinálnom. - mosolyogtam rá.
-Rendben. Akkor egy darabig hazakísérlek. - mosolygott rám. Lassan haladtunk az otthonom felé beszélgetve.
-Narumi! - ált meg Ren, amikor az utcába értünk. A nyakát vakarta zavartan és próbált nem rám nézni - Ho-holnap találkozunk? - kérdezte. Egy picit elpirultam
-I-igen. Akkor holnap. - mondtam, majd hátat fordítottam. Már épp elindultam volna, amikor kezemet meg fogva hátra húzott és meg puszilta a homlokom.
-Akkor, holnap Naru. - köszönt el, majd a kutyájával az oldalán el ment. Egy ideig ott álltam zavarodottan, majd észbe kapva elindultam haza
-Nee-chan okaryi. - halódtam meg Makoto hangját, majd elindultam a hang irányába.-Minden rendben? - nézet rám ahogy ott álltam a nappali ajtajában.
-M-miért? - kérdeztem zavarodottan.
-Mert nagyon piros az arcod. Nincs lázad? - nézet rám.
-R-rendben vagyok. Csak... Bella. Úgy van Bella meg futtatott egy picit. - hazudtam neki.
-Rendben. - válaszolta tudatlanul, majd vissza fordult eredeti helyzetébe. - Mi lesz a vacsi? - kérdezte.
-Curry. - mondtam, majd be vonultam a konyhába főzni.

Tudom rég volt rész.Igazából már jó pár hete kész csak nem volt időm ki javítani a szöveget.Boldog karácsonyt szeretnék kívánni minden olvasómnak,és köszönöm,hogy ilyen nagy türelemmel várjátok a részeket. Természetesen vannak kivételek akik minden szünetben és néha órákon is zaklattak azért,hogy fejezem be mert már kíváncsi (igen rólad van szó toponar) a kövi fejezetre.Nagyon fárasztó tud ám lenni.