Ren
-Hé Ren-kun-lépet hozám az egyik volt osztálytársam-tényleg kosárlabda bajnok voltál régen?
-Igen bár volt egy autós balestem pár éve így aba kellet hagynom.-vakartam zavartan a tarkómat.
-Mégis mi történt?-kérdezte agódó tekintettel.
-Az unokahúgomat vittem haza felé egy jó kis kosárlabda mecsünk után, amikor velünk szembe egy autó átért a mi sávunkba és nekünk jöt. Az unokahúgom kisebb karcolásokal úszta meg én viszont nem kosarazhatok töbé.-meséltem el neki a történteket.-De nézük a jó oldalát....
-Van jó oldala?-kérdezte meglepődve
-Van. Most egy iskolában vagyok sport edző és a körzet legerősebb foci, röpi, és kosárlabda csapatát is én edzem.
-Hát ez király Ren!-mondta egyik régi haverom-Én meg csak egy kár vizsgáló vagyok.-sóhajtota.
-Ugyan már. Az is jó.-legyintetem egyet.-Én elmegyek wc-be mindjárt jövök.-mondtam és egyedül hagytam a társaságot.

...

Mikor elvégeztem a dolgomat vissza indultam volna,de neki mentem valakinek és mindketten a földre estünk.
-S-s-sajnálom.-mondta a nő majd felsegítet engem a földről.
-Nem én sajnálom.-mondtam a tarkómat vakarva,majd rá nézetem.
-B-bocsánat.-mondta még egyszer, és be sietem a mosdóba. És én meg vissza sietem a töbiekhez.
-Ren nem hiszed el kijöt meg amíg  te nem voltál itt.-ujjongott a volt osztálytársam.
-Na ki?-néztem rá meglepődve
-Natsu!-jelentete ki ujjongva.
-Ki?-néztem rá még mindig értetlenül
-Tudod a srác aki mindig csöndbe ült hátul és soha nem szólt hozá senki se. Vagyis csak azok akik piszkálták őt.-mondta el.
-Még mindig nem rémlik.-idegesen a hajamat tépve gondolkodtam de sehogy se jutott eszembe ki ő.
-Igaz is te sose hívtad Natsunak mindig a nevét montad. És te nem is piszkáltad őt.-gondolt vissza.
-Mi is volt a neve?-gondolkodott el a mellettem ülő.-Á megvan! Hayase. Hayase Narumi a neve.-mondta. Én meg csak néztem.
-Látod ott jön-mutatott rá. "Hisz neki mentem véletlenül az előbb."-ugrott be ki is ő.-Fel sem ismerte senki se. Hisz régen anyira csöndes volt és nagyon úgy nézet ki mint egy fiú. Mondjuk még edig csak sensei-el beszélgetett.-mondta. Nem tudom mi vezérelt de aba a pillanatba oda akartam meni és oda is mentem,de amikor próbáltam meg szólalni egy hang se jöt ki a torkomon így hát csak halgatni tudtam.
-Sensei nekem haza kell menem.-mondta Naru sensei-nek.
-Történt valami?-kérdezte agódva sensei.
-Semmi érdekes csak az öcsém és pár haverja nálunk kosaraznak és vacsorára is maradnak.-mondta Narumi.
-Rendben Hayase-san további szép napot-köszönt el sensei Narumitól. Narumi szép lassan felkelt és megfordult ahol velem találta szembe magát. Elvesztem azokban a gyönyörű zöld szemekben. Egy ideig egymás tekintetét fürkésztük majd mintha hidegvízel locsolták le volna Narumi-t úgy ment el gyorsan. Meg szólalni se tudattam. Köszönés nélkül távoztam és futotam Narumi után,de már késő volt elment. Végre! Végre megtaláltam őt! A lány aki más....a lány aki más mint a többi. Hisz ő az én örök szerelmem. Mindig is emlékesztem ...amit akkor elvesztetem...de most megtaláltam őt. Megtaláltam őt akit szeretem. Akit szeretek. Végre megtaláltalak Narumi.

Sziasztok sütik. Mi újság veletek? Remélem jól vagytok és,hogy tetszik az új rész. Hamarosan találkozunk adig is sziasztok.