Narumi
Három nap. Enyitelt el azóta, hogy láttam Ren-t. És remélem soha többé nem is kell.

Lassan sétálok az iskola felé. Ma Makoto osztályfönökével kell találkozom. Ami még elmegy hisz Makoto osztályfönökével együtt jártunk a Shirotakába. Osztálytársak voltunk, és igazából vele mindig is elbeszélgetem. Jó igazából akoriba sem voltam egy társasági típus de azért fél évente egyszer csak beszéltem velük, bár legtöbbször csak akkor halodták a hangóm amikor szólót kaptam vagy egy nyitó ünnepségen egyedül kelet énekelnem.
Azt hinné az ember, mivel nem vagyok társasághoz szokva nem tudnék egyedül énekelni de meglepően szinte csak egyedül tudok énekelni.
-Hayase-san-szakítot ki egy hang a gondolkodásómból. A hang írányába néztem ahol Kikoka-kunt látam meg.
-Kikoka-kun. Jó újra látni. - fordultam felé.
-Téged is jó újra látni Hayase-san. Még mindig úgyan olyan szép vagy mint amikor még egy osztályba jártunk. - dícsért meg.
-Hagyd már. - nevettem kínosan Egyébként Kikoka-kun mért kellet ma bejönöm? - néztem rá.
-Igazából kéne egy énektanár mert a jelenlegi két hónap múlva szülni fog. - kezdet magyarázni.
-És mért rám gondoltál? - néztem rá.
-Azért mert nagy éköve voltál az iskolának akkoriban. És úgy halodták le raktál egy ének szakos diplomát is. - mondta el.
-Igaz, hogy le raktam egy ének szakos diplomát de én főként óvodásokat tanítható. - mondtam neki.
-Igazából mindig csak annyira kéne bejönöd, hogy az énekarral énekeljetek. Légyszi~-nézet rám boci szemekkel.
-De...
-Akor csak gondold át. - mondta.
-Még átgondolom. - adtam rövid választ neki.
-Éljen ennek örülök. Egyébként valamikor találkozhatnák. - mondta mosolyogva.
-Igazad van. Valamikor találkozhatnák.-mondtam neki.
-Igaz is akkor majd be mutatom neked a barátnőm és az egyik legjobb haveromat. Szerintem jól ki jönnétek egymással. - mondta Kikoka-kun.
-Nem rossz ötlet. - válaszoltam-Nekem szerintem mennem kéne. Mert még be nézek, mit csinál Makoto. - mondtam neki.
-Rendben Hayase-san akkor majd még találkozunk. - köszönt el tőlem Kikoka-kun. És én elkezdtem a sport csarnokba.

Amikor oda értem ki nyitottam majd be néztem az ajtón, és szememmel Makotott kezdtem el keresni. De a teremben nem ő hanem Ren ált ott. Nem vette észre, hogy az ajtó kinyílt azaz még azt se fedezte fel, hogy én álok az ajtóba így hát folytatja azt amit eddig is. Kezében a kosárlabdával álldogált a csarnok közepében. És gondolataiba merült. Nem tudom miért de hirtelen az ajtó felé nézet ahol álltam. Amikor észre vet kikeredet szemmekel nézet engem.
-Narumi? - mondta ki lágyan a nevem.  Nem bírtam tovább. Az emlékeim akaratomon kívül is fel ídőztek bennem. Könnyes szemekkel kezdtem el szaladni úgy mint a múltkor. És csak reménykedtem bene nem fog utolérni. De tévedtem mert hirtelen elkapta a csuklómat és úgy fordított maga felé. - Narumi mért szaladsz el ahányszor meg látsz? - kérdezte, az arcomat nézve mire elfordultan és nem néztem a szemébe.
-És ezt még kérded? - motyogta alig hallhatóan.
-Tessék?
-Szerinted mért-löktem el magam tőle-Engem te itt hagytál és nem jöttél vissza.-kezdtem el kiabálni- Azt mondtad mindig velem leszel de te egy szó nélkül eltüntél. Évekig vártam, hogy vissza gyere, de két éve felkelet ébrednem. Te - nyomatékosítotam a szót-sose fogsz vissza jönni. És amikor már nem is érdekel, hogy élsz vagy halsz. Akkor vissza jösz és azt várod el, hogy a nyakadba ugorjak? Azt se tudod mi történt velem az elmúlt tíz évben! Nem tudod min mentem át. - könyeztem be az utólsó mondat végén.
-Narumi...
-Hagy békén Ren! Nem akarlak töbé látni. - mondtam és elindultam viszont a amikor a folyosó végén jártam és le kanyarodtam látam magammal szembe drága kishúgom és még két lányt.
-Makoto haza megyünk most.-mondtam és elindultam ki felé.
-Viszlát Kiyoshi-senpai, Hanae-chan-senpai. - köszönt el a lányoktól. És utánam indult.-Nee-chan mi történt? -nézet rám.
-Semmi-válaszoltam neki és elindultam haza.

Sziasztok. Itt egy újabb rész. Remélem tetszik nektek. Hamarosan találkozunk addig is itt egy meme szerű valami amit nem rég csináltam. Nem a legjobb de azért valami random hülyeség.

Boku no hero academia.