Narumi
Miért? Miért van az, hogy ha kezdem elfelejteni ő akkor megjelenik? Elegem van belőle. Igaz amikor legutoljára találkoztunk az itt volt nálunk két napja. Ma kedd van. Meg mondtam a testvéreimnek, hogy ma már nem alszok itthon így át megyek egyetlen barátnőmhöz aki mindig segít nekem.

Lassan haladok az utcán amikor elérem a kertes házat ahonnan gyerek zsivaly szürödik ki. Bekopog majd az ajtó nem sokára kínyilik majd egy nálam pár évvel idősebb félig hosszú barna hajú és szemű lány lépett ki. Ő Horitoki Natsumi, 28 éves és a legjobb barátom. Igazat meg valva a családjaink voltak barátok de Natsumi 9 éve ki tagadta a családja majd külföldön tanult, utána vissza térte után könyveket kezdet írni.

-Naru-chan, szia.-köszönt miközben beljebb engedett.
-Szia Natschan. - köszöntem neki. Az egyik szoba felől két kis tekintetét láttam még Horitoki Yuuna-chan, és Horitoki Yuuta-kun. Natsumi nővérének gyerekei akiket Natsumi nevel. - Yuuna-chan, Yuuta-kun rég láttuk egymást. - gugoltam le eléjük.
-Konichiwa Naru-chan. - mondták rám mosolyogva.
-Rendben gyerekek menjetek játszani amíg én beszélek Naru-channal. - mondta Natschan mire a két kis angyalka elment játszani mi pedig a konyha asztal mellé ülve beszélgetünk.
-És miről is akartál beszélni?-kérdezte sejtelmesen Natschan.
-Csak úgy nem beszélgethetek a legjobb barátnőmmel? - kérdeztem.
-Naru-chan-nézet rám sejtelmesen-ismerlek téged kis pelenkás korod óta. Nekem nem tudsz hazudni szóval bökd már ki mi bajod van. - mondta rám nézve. Nagyot sóhajtotam, és kezdtem el neki mindent a legelejéről mesélni.

-Szerinted mit csináljak?-kérdeztem be könyezve.
-Naru-chan tudom mit éltél át és tudom, hogy elég nehéz neked. Eltartani egy öt fős családot, de nyugi. - próbált nyugtatni Natschan. De nem bírtam a könnyeim csak úgy fojni kezdtek. Natschan a hátamat kezdte símogatni és próbált meg nyugtatni egészen addig amíg ideges kopogás nem jött az ajtó felől. - Kínyirom ezt az alakot. - morogta majd elment az ajtóhoz én pedig a konyha ajtó küszöbbéből néztem mi történik. Az ajtót ki nyitva láttam még egy magas izmos fekete hajú kék szemű férfit aki aggódó pillantásokat vetett.
-Mit akarsz Ken nem érek rá. - morogta Natschan.
-Az elöbb Yuuna, és Yuuta a kertben sírtak és annyit mondtak, hogy valaki sír így ide rohantam, hogy meg nézzem mi van. Erre te csak bunkozol egy kicsit. Aggódtam ám. - szólt le a férfit.
-Mi Yuuna-chan, és Yuuta-kun kint sírnak?! - lepödtem meg halkan majd hátra szaladtam és a két kis gyerekre néztem akik halkan sírtak a kertben. Magamhoz vetem őket és úgy indultam meg be a kezembe a két kisgyerekkel.
-Naru-chan azért sír mert rosszak voltunk?-kérdezte szipogva Yuuna-chan.
-Nem miatatok sírok nem kell agódnotok miattam. - mondtam feléjük mosolyogva. A napalibba mentem és le raktam a két kisgyereket,akik közben a karjaiban el aludtak. Le raktam őket az ágyra, majd kilépve a szobából mentem a két civakódóhoz.
-Natschan-szólitotam meg. - le raktam azt a két angyalt aludni-mondtam egy fájdalmas mosoly kíséretében.
-Naru-chan nem kellett volna hisz te itt most vendég vagy. - nézet rám Natschan.
-Semmi baj. Igazából bocsánatot akarok kérni mert Yuuna-chan, és Yuuta-kun azt hitték valami rosszat csináltak és hogy ezért sírtam.
-Semmi baj Naru-chan.-mondta Natschan.
-Elnézést te vagy az aki sírt? - kérdezte a férfi.
-Igen sajnálom, hogy aggodalmát keltetem kedves... - néztem a férfira, hogy még mondja ki is ő.
-Shiuzo Kenma. De elég csak a Ken. - mondta kedvesen Ken. - Itt lakom a szomszédba. - nyújtotta a kezét amit egy kis habozás után elfogadtam és meg ráztam. - És te ki vagy?
-Hayase Narumi. Natschan és én gyerekori barátok vagyunk. - mondtam.
-Nagyon örvendek Hayase-san. -mosolygot kedvesen
-Én is örvendek Ken-san.-mondtam.
-Akkor ha nincs semmi baj akkor én megyek is. - mondta
-Viszlát Ken-san. - köszöntem el.
-További szép napot Hayase-san, még látjuk egymást Natsumi. - köszönt el majd be csuktuk az ajtót.
-Natsumi? - kérdeztem vigyorogva a meletem állót.
-Igen így hív de én is Kennek hívom. - mondta tiszta pírrel az arcán.
-Értem. - vigyorogtam tovább.
-Menj a francba Naru-chan. - szólt rám.
-Ezer örömmel Natschan. - nevettem boldogan.
-Végre nevetsz. - mosolygot rám.
-Gyere Natschan segítek vacsorát csinálni. - mondtam.
-És mi lesz Souske-val, Rinnel, és Makoto-val? Hagytál nekik otthon kaját? - nézet rám
-Nem. Büntetésben vannak, ma Souske főz. - mondtam mire ki kerekedtek a szemei.
-Ki akarod nyírni őket? - nézet rám.
-Nyugi meg mondtam Souske-nak, hogy használja a szakács könyvet. - néztem rá.
-Megint kérdezem, ki akarod nyírni őket? - nézet rám.
-Nyugi. Mondtam Makotonak ha valami fura van a kajával rendeljen egy pizzát. - mondtam
-Ez nyugtató dolog. - mondta sohajtva, én meg nevetve mentem be a konyhába és kezdtem neki a főzésnek.

Szóval ma egy ilyen nyugis részt hoztam. Az igazat meg valva későbbre akartam hozni a részt de mivel ma van a szülinapom gondoltam megleplek titeket egy résszel. És én nem tudom ti, hogy vagytok vele de én szeretem, hogy a családom ismer és tudja, hogy szülinapomra nekem sütit kaptam komolyan itt egy kép

Nyami~. Mára ennyi lenne sziasztok.