VALAHOL MESSZI ÉSZAKON
ÉJFÉL ELŐTT

VALAMI NAGYON GONOSZ ÓLÁLKODIK ODAKINT A SÖTÉTBEN.

A hold ezüstös sugaraival simogatja végig a vidéket. Az északi kisváros már rég mély álomra szenderült. A város határát képező sötét erdő mélyén gonoszan kacagva süvít végig az őszi szellő. A változás szele - valami nagyon gonosz van készülőben.

A HARMATOS MEZŐ KÖZEPÉN EGY RÉG ELHAGYATOTT HÁZ ÁLL. Megrepedezett falaival és kitört ablakaival olyan akár egy rémisztő csontváz ami épp a telihold felé nyújtózkodik. Az épület sziluettje eltorzult árnyakat vet a sötétben; a foghíjas tetőcserepek akár a kitört, éles fogak melyek az ismeretlen sötétséget harapják. Az üres ablakkeretek szélei letörtek, mintha egy őrjöngő vadállat kaparta volna le, hogy kijuthasson odabentről. A bejárati ajtót csak egyetlen rozsdás zsanér tartja a helyén és az is minden egyes fuvallatra kísértetiesen nyikordul meg. A ház körül fojtogató a levegő. A fű kopott és szálai úgy hajolnak meg, mintha súlyos léptek tapadtak volna az imént rájuk.

Pedig senki nem jár erre.

EZ A HELY MAGA A SÁTÁN - mondják a helyi öregek a fiataloknak, hogy így tartsák távol őket a sötét erdőtől és az elhagyatott háztól. A szájról-szájra terjedő babona szerint eddig többen is akik bemerészkedtek az elhagyatott házba megmagyarázhatatlan körülmények között vesztek oda. Ostoba babonák.

VAGY MÉGSEM.

A friss fuvallat hangokat kever a levegőben. Hat fiatal örömittasan kiabálva és nevetgélve kel át erdőn éjnek éjjelén. Részegek és boldogok - és fogalmuk sincs róla, hogy életükben utoljára adatik meg számukra ez az érzés. Még nem tudják mi vár rájuk abban az elhagyatott házban amit hamarosan felfedeznek.

Fogalmuk sincs arról, hogy maga az ÖRDÖG várja őket, ÉS AZ EGYIKÜK TÖBBÉ NEM JÖN KI ONNÉT.

HATAN KELNEK ÁT AZ ERDŐN,
DE CSAK ÖTEN TÉRNEK MAJD VISSZA.

2023. SZEPTEMBER 13.,
PÉNTEK

DÉLUTÁN 14:40

CARMEN EVANS

NEM FÉLEK A HALÁLTÓL. MÍG A TESTEM A FÖLDBEN ROHAD, A LELKEM TÉGED KÍSÉRT MAJD.

Az osztályfőnökünk ennél régebbi buszt nem is szerezhetett volna az idei osztálykirándulásra. Az ülések kopottak és foltosak, a járgány nagyokat huppan minden egyes kátyúnál és a kanyarokat is lomhán, de erősen nyikorogva veszi be. Nem mellesleg a sofőr is úgy tűnik, hogy túl van már a hetvenen. Az az érzésem támad, hogy bármelyik kanyarnál odaveszhetünk.

A tanárok által szervezett osztálykirándulások dögunalmasak, ezt mindenki jól tudja. Ócska múzeum látogatások, romos várakban való csodálkozások, az idegenvezető elcsépelt monológjai, az órákig tartó menetelések a semmi közepén, mert a tanár már megint nem tudja használni a térképet. No, meg a piás üveget is csak titokban húzhatod meg.

Szóval, az osztálykirándulásokat fel kell dobni. Át kell szervezni, meg kell szegni és el kell törölni a szabályokat. És akkor az uncsi kirándulásból hirtelen halálian jó kirándulás lesz! HALÁLIAN.

Kihúzom a mobilomat a zsebemből és létrehozok egy privát chat-szobát, ahová meghívom az öt legjobb barátomat akik egyben az osztálytársaim is, és szintén erre a dögunalmas kirándulásra vannak kárhoztatva.

CARMEN EVANS ÚJ PRIVÁT CHAT-SZOBÁT HOZOTT LÉTRE!

CHAT-SZOBA NEVE: ÉLETREVALÓK

CARMEN EVANS MEGHÍVTA A KÖVETKEZŐ EMBEREKET:

BELLA HARDY
LOGAN COOLEY
MILO SPENCER
EVA JACKSON
DIEGO ROGERS

TAGOK SZÁMA: 6

Aztán kihúzok a táskámból egy kis csomagot, majd lefotózom az ölemben és beküldöm a csoportba.

- Jézusom Carmy, tedd már el! Ha az Ofő meglátja a következő busszal küld mindannyiunkat haza!

A legjobb barátnőm, BELLA HARDY hangja megbotránkozva csendül mellettem, ahogy megpillantja a csomag füvet. Hangosan felnevetek. Imádom amikor kiakad tőlem.

- Nyugi már! Varangypofa épp elől pippantja le a sofőrt, hogy ne kelljen fizetnünk az útért! - felelem, mire a lány még keserűbb arcot vág.

- Ne mondj ilyet, tudod, hogy vizuális típus vagyok! - mondja.

- Pont azért mondtam! - vágom rá, mire végre elneveti magát.

Az első posztomat néhány másodperc alatt mindenki látja. LOGAN COOLEY és DIEGO ROGERS máris csillogó szempárral fordulnak hozzánk hátra az előttünk lévő ülésekről.

- Azt hittem, hogy ezt a kirándulást már csak a texasi láncfűrészes mentheti meg! - mondja vigyorogva Diego.

- Anyuci kegyes hozzánk! - kontráz Logan.

A mögöttünk húzódó ülésekből is hangok csendülnek.

- Már majdnem meghaltam annyira unalmas ez az út, de úgy látom szuper esténk lesz! - viháncol EVA JACKSON.

- Nálam is van csempész áru! Alsónadrág helyett piát hoztam! Garantáltan vad esténk lesz, miután varangypofa ágyba bújt! - röhög fel MILO SPENCER.

Nagyot bólintok.

- Legkésőbb tizenegykor takarodót fog fújni a Motelban, utána kiszökünk és fellobbantjuk a bulit! - mondom.

EZ AZ ISTEN HÁTA MÖGÖTTI VÁROS SÖTÉT ÉS LEPUKKADT. Nincs itt semmi leszámítva néhány régi házat, egy koszos Motelt és egy ósdi Múzeumot ahová az Ofő leszervezett egy tárlatvezetést. Nem tudom, hogy bírnám ki a barátaim - és a piruláim nélkül. Amint a busz leparkol a Motel előtt és mi leszállunk, hogy elfoglaljuk a szobáinkat az első utam a fürdőbe vezet. Bezárkózom a Bellával közös szobánk mosdójába és kiteszem a csap szélére a hófehér bogyókat amiket az anyámtól loptam.

Azt mondják, hogy mostanában nem vagyok önmagam. Ez nem igaz, most lettem csak igazán az. Most fognak csak igazán rettegni tőlem.

Belenézek a tükörbe, mire onnét visszabámul rám egy hosszú, hamvas szőke hajú, szürke karikákkal tarkított, zöldeskék szemű lány. Ő én vagyok és közben mégsem. Én mozdulatlanul állok, de ő most megmozdul és a mosdó szélén heverő pirulákra bök.

MÁR JÓ IDEJE Ő IRÁNYÍT.

AZ Ő ÖTLETE VOLT A PIRULÁK ÉS A FŰ IS.

ÉS AZ IS, HOGY KI KELL VINNEM A TÖBBIEKET AZ ERDŐBE.

A gyógyszerekért nyúlok amikor hangos kopogás hallatszódik az apró fürdő ajtaján. A kezem megremeg.

- Carmen, minden oké odabent? Megértem, ha felkavarodott a gyomrod ezután a rémes buszozás után! - Bella aggódó hangja csendül odakintről.

- Persze, minden oké! - kiabálom ki máris lerázva őt.

Ma este szörnyű dolgok vannak készülőben érzem egész testemben. Mint mondtam, nem félek a haláltól.

VISSZA FOGOK JÖNNI.

A számba teszek két fehér pirulát és engedek a csapból egy kis vizet, hogy könnyebben lenyelhessem őket. Lehúzom, majd várok, hogy beüssenek.

A LÁNY A TÜKÖRBEN ÖRDÖGIEN MOSOLYOG VISSZA RÁM.

BELLA HARDY
MILO SPENCER

REMEGEK A VÁGYTÓL.

A lepukkadt város szélén álló Múzeum szörnyen unalmas. Leonardo Da Vinci Pokol című tárlatára vagyunk hivatalosak az osztállyal, de ezt az Ofőn kívül senki más nem élvezi. Mindenki halkan a másikkal susmog vagy titokban a mobilját nyomkodja. Carmen és Eva között bámulom a festményeket amikre Ördögöket pingáltak amik inkább röhejesek, sem mint ijesztőek. A Motelbe visszafelé vezető úton a nap már félig lebukik - amikor megrezzen a mobilom a zsebemben.

MILO SPENCER
AKARLAK

Amint bejutunk a Motelbe és a többiek eltűnnek a szobáikban mi titokban találkozunk.

MILO SPENCER szőkésbarna fürtjei a homlokában lobognak, miközben ujjait az enyémekbe fonva behúz a Motel egyik eldugott mosdójába. Mielőtt még bármit is mondhatnék tenyereit arcomra simítja és megcsókol. Ajkai forróak és hevesek - milliónyi vérszomjas lepke éled fel a gyomromban és indít támadást.

Én és Milo nem járunk, nincs köztünk semmi, csupán barátok vagyunk és néha - ezt csináljuk. SZIGORÚAN TITOKBAN.

- Jézusom, tudod mit kapunk, ha az Ofő ránk nyit? - nyögöm.

A mosdó ajtaját nem lehet bezárni annyira elette már a rozsda.

- Mi a különbség a suli szertáránál? - kérdezi telt ajkai körül huncut mosollyal. - Vagy a tornaterem öltözőjénél?

Annyira szeretem a mosolyát, a hangját, az érintését, a csókját... Pedig tudom, hogy nem kéne. Mi csak barátok vagyunk és ennél többek sosem leszünk. Ő nem érez úgy irántam, mint én ő iránta.

HAGYOM, HOGY VETKŐZTETNI KEZDJEN.

Lehúzza a pulóveremet, majd kigombolja a farmeremet, miközben én sem tétlenkedem. Ajkainak mentolos rágó és cigaretta íze van. Azt akarom, hogy azonnal magáévá tegyen, de valami mégis aggaszt és ragacsos félelemként kúszik elő testemben.

- Valami nem stimmel Carmen-nel! - mondom.

De a fiú nem figyel arra mit beszélek. A mosdó hűvös csempéjének nyom és még hevesebben és odaadóbban kezd el csókolni. Felfonom kezeimet nyakába és beletúrok fürtjeibe. Ahogy hozzám nyomja magát érzem mennyire is fel van izgulva.

- Hallottad amit mondok? Carmen nincs jól! - ismétlem, ahogy ajkaival lehalad nyakamba.

- Ne csodálkozz! Carmen egy drogos ribanc! - mormogja bőrömbe.

Önkéntelenül is elnyomom magamtól és csúnyán nézek rá. Carmen mindkettőnk barátja, legalábbis azt hittem. Milo ártatlan kék szemeivel bámul rám.

- Mi van? Csak az igazat mondom! Mikor volt utoljára józan? Erre a kibaszott kirándulásra is füvet hozott! - mondja.

Van valami abban amit mond és ez felerősíti a félelmeimet. Carmen-t én ismerem a legrégebb óta és tudom jól, hogy a lány egy ideje már nem önmaga. Milo puha ujjai érnek az arcomhoz, ahogy kitűri kósza hajtincseimet szemeimből.

- Ne törődj vele, oké? Lehetne, hogy mi legalább jól érezzük magunkat? - kérdezi újra megbabonázva.

Aprót bólintok és visszahúzom őt magamhoz. Lehúzom a pólóját és végigsimítok erős porcikáin. Aztán kicsatolom nadrágja övét, miközben ő elkezdi felhúzni a hosszú ujjú blúzomat. Későn állítom le és ő meglátja a csuklóimat.

- Francba, azt ígérted, hogy befejezed ezt a marhaságot! - szól rám csalódottan.

A csuklóimat friss vágások tarkítják. Tegnap este ejtettem őket - néha az élet nehezebb, mint kellene. Gyors mozdulatokkal húzom vissza a felsőmet a kezeimre.

- Ez semmiség! - mondom határozottan és újra ajkaira tapadok.

MINDENKIBEN OTT LAKOZIK A POKOL - csak mindenki másképpen birkózik meg vele. Van akinek sikerül, és van akinek nem.

Milo lehúzza a nadrágomat és a fehérneműmet, majd kikap a sajátjából egy fényes kis tasakot, aztán megszabadul a saját maradék ruhájától is. Elkapja a derekamat és feltesz a mosdókagyló mellett húzódó fürdőszobaszekrény szélére.

A bőröm bizsereg minden egyes érintésétől, a porcikáim zsonganak a vágytól, a szívem, mint egy vadállat úgy ostromolja mellkasomat, a hasamban a lepkék kitörni vágynak. BE AKAROK TELJESÜLNI.

Hangos nyögés szakad fel torkomból, ahogy a fiú magáévá tesz. Forró ajkait az enyémekhez nyomja, hogy elrejtse a további hangokat. Minden egyes lökéssel csak még forróbbá és ködösebbé válik az apró mosdó. Eltűnnek a falak, a berendezések, a koszos Motel, az ijesztő kisváros... Köddé válok én is és végre nem érzek semmit.

Nincs többé stressz, fájdalom, depresszió... Leterít az orgazmus.

- Ez az, bébi... Jövök veled! - sóhajt fel Milo is abban a pillanatban.

Egymást öleljük, szinte eggyé válunk a ködben. Forrók vagyunk és csatakosak. Ez a legjobb érzés a világon, de mint minden ez sem tart örökké.

Milo még egy hosszú csókot nyom ajkaimra és kitűri hajamat arcomból. Azután ellép tőlem és szedelődzködni kezd. A combjaim még mindig erősen remegnek, ahogy lecsúszok a szekrényről. Összeszedem én is a ruháimat és visszahúzom magamra. Ez minden ami nekünk megadatott és mégis több, mint a legtöbb embernek.

Miután felöltözünk Milo szemöldök ráncolva bámulja a mobilja kijelzőjét.

- Tessék, mondtam, hogy Carmen nem normális! Ideje lenne rehabra küldeni! - morogja.

Érzem, ahogy az én telefonom is rezegni kezd a nadrágom zsebében mire kihúzom. Üzenetek érkeztek a Carmen által létrehozott privát chat csoportban.

CARMEN EVANS
BELLA,
MILO
ha kidugtátok magatokat
és akartok varázsolni
gyertek ki!

REMEGEK A KIBASZOTT FÉLELEMTŐL.

ODAKINT A SÖTÉTBEN
ÉJFÉL ELŐTT FÉL ÓRÁVAL

CARMEN EVANS

MEGBABONÁZVA BÁMULOM AZ ELŐTTEM MAGASODÓ ELHAGYATOTT HÁZAT.

A semmi közepén áll és mégis olyan fenséges. A kitört ablakok mögül üvölt a rémisztő sötétség és hívogat.

Engem szólít.

ENGEM AKAR.

Csak be kell oda mennem és minden rendben lesz.

Mindig is tudtam, hogy én halok meg hatunk közül először - és ez mégsem tesz szomorúvá. Itt hagyom a barátaimat, de mégis örökké velük maradok.

VISSZAJÖVÖK ÉRTÜK.

Odabent mindent vastagon borít a por és az idő vasfoga mindenbe belevájta mély fogát.

A második emeleti leghátsó szobában vár. Sötét van és hűvös. Egy vaskos kötél lóg le az egyik mennyezeti gerendáról.

AZ ENYÉM.

A feszület a falon felfelé fordul.

SÁTÁNI HELY.

MINDJÁRT ÉJFÉL
11: 49

BELLA HARDY

VALAMI NAGYON ROSSZ DOLOG FOG TÖRTÉNNI.

Nem akarok kint lenni az erdőben éjnek éjjelén. Hideg van és sötét, a fák rémisztő árnyakat vetnek a földre - olyanok akár a démonok. Milo kezéért kapok mire a fiú összefonja ujjainkat, így vágunk át az erdőn, hogy a többieket keressük.

Miért nem maradhattunk inkább a Motelben?

Carmen tényleg megőrült, ha azt hiszi, hogy mi ezt élvezzük.

Végül egy tisztáson találunk rájuk, egy elhagyatott romos ház mellett. Eva máris a nyakamba ugrik és azt suttogja, hogy fél.

- Az egész Motel titeket hallgatott! Remélem gumit húztál, Spencer! - mondja Diego, miközben beleszív egy füves cigarettába.

- Aha, anyád adott kölcsön! - vágja vissza Milo máris.

Logan hangosan röhög rajtuk, miközben meghúz egy vodkás üveget. Utálom, hogy folyton veszekednek, de most más miatt fog el az aggodalom. Nem látom sehol Carmen-t.

- Carmen hol van? - kérdezem.

- Odabent. - Logan a fejével az elhagyatott ház felé bök.

Remegni kezdek. Diego az ég felé fújja a füstöt, majd felém nyújtja a cigit, de én megrázom a fejem.

- Nem kéne odabent lennie. - mondom és elfordulok tőlük.

A roskadozó bejárati ajtóhoz megyek, hogy megkeressem Carmen-t. Odabent a házban vaksötét van, így használnom kell a telefonom vakuját, ahhoz hogy lássak. Hamarosan már mind az ötünké világít. A falakon régi festmények lógnak, a bútorokat fából faragták, de már rég elavultak és ósdit. Köhögünk a portól és sehol sem találjuk Carmen-t. Az emeletre vezető lépcső félig beomlott.

- Carmen?! - kiáltom és a hangom visszhangot ver a repedezett falak között.

Aztán a szőke hajú lány hirtelen kidugja a fejét az emeletről. Ott áll a korlát mögött. Fogalmam sincs, hogyan jutott oda fel, mert a lépcső használhatatlan. A ház bármelyik pillanatban beomolhat és maga alá temethet minket.

- Mit művelsz? Gyere le! - szólok rá.

Carmen szélesen mosolyog.

- Bella, ez annyira jó! - nevetgél.

Egészen biztosan túl sokat szívott. A szívem egyre hevesebben kezd dobogni. Fel akarok menni és lehozni őt onnan. Megindulok a lépcsők irányába, de Milo elkapja a karomat megállítva.

- Megőrültél? Beomlik az egész! - szól rám.

- Carmy, kérlek szépen gyere le! Nagyon ijesztő ez a hely! - hallom Eva hangját.

- Ne féljetek! - kiáltja le Carmen.

Furcsa érzés fog el. Mintha nem volnánk egyedül. A hűvös a bokámnál mászik fel és belemar bőrömbe. Borsódzik a hátam.

- Mi az istent művelsz odafent?! - kiabál Diego is neki.

- Carmen, lejönnél? Kéne még cucc! - hallom Logan hangját.

Carmen hirtelen eltűnik. Azt várom, hogy valahogyan lejöjjön a foghíjas lépcsőkön és elhúzzunk végre erről a helyről, de nem ez történik.

AMIKOR ÚJRA MEGPILLANTOM A BARÁTNŐMET A NYAKA KÖRÜL EGY KÖTÉL LÓG.

- NE FÉLJETEK - mondja. - HAMAROSAN ÚJRA TALÁLKOZUNK!

A következő pillanatban Carmen felmászik a korlátra nyakában a kötéllel. Nem tudok mit tenni csak kitágult szemekkel bámulom, Eva felsikít, Milo, Diego és Logan hangosan káromkodik, hogy azonnal másszon le.

De a lány nem teszi meg.

Csak szélesen mosolyog.

AZTÁN LEUGRIK.

Lehunyom a szemem. Hallom a fülemben a roppanást, ahogy kitörik a nyaka. Érzem, ahogy Milo úgy szorítja a kezem, hogy kis híján eltöri. Eva nekem dől és Logan elzokogja magát.

Ez csak egy rémálom.

De ez a rémálom nem ér véget amikor felébredünk.

UGYANOTT FOLYTATÓDIK.

CARMEN EVANS KIJELENTKEZETT AZ ÉLETREVALÓK NEVŰ CHAT-SZOBÁBÓL!

A TAGOK SZÁMA: 5