Az új hálószobám ablakában ülök. A fejemet az ablaknak támasztva nézem a csillagokat. Valamiért már a kezdetek kezdete óta nézem a csillagokat. Most is már vagy egy órája bámulom a ragyogó égitesteket, és a sötét végtelent. A családomra gondolok közben. Mennyire nagyon hiányoznak... A szám teljesen kiszàradt ezért a konyhafele vettem az irányt. Mikor leértem, a pult feletti halvány lámpa már égett. Valaki a hűtőben kotorászott. A szívem nagyot dobbant.meztelen, kidolgozott háta villan, meg persze kemény és formás feneke és izmos lábai, s fekete selymes fürtjei.Szaporábban vert a szívem, és le sem bírtam venni testéről a szememet.Egy fekete boxer fedi napbarnított bőrét. A gerincén végig tetoválás fut.A jobb karja is teljesen ki van varrva, bár a mintát nem tudom kivenni. Mélyen beszívtam a levegőt hogy lehiggadjak. Bár nem sokra mentem vele...
-Ide adod a vizet?-kérdezem halkan. Először megdermed, aztán lassan kiveszi a vizet a hűtőből. Az izmok gyönyörű táncba kezdenek ahogy Leteszi a pultra, s hirtelen lekapcsolja a villanyt. Teljes sötétbe borult minden.
-Most majdnem megláttál.-suttogja Irak szinte előttem, s még közelebb lépett.
-Olyan nagy baj lenne?-kérdezek vissza a sötétséget fürkészve. Szemem már hozzá is szokott a sötéthez. Nagyon közel állt hozzám. Csak fel kéne emelnem a kezem, hogy végig símíthassak meztelen mellkasán. Végigmértem így előröl is. S bár alig láttam még az alakját is, éreztem ahogy kidolgozott izmain további tetoválások sorakoznak.
-Az majd kiderül.-suttogta és kezét megtámasztotta a pulton a derekam mellett.-Miért vagy fent ilyenkor?már elmúlt 11.-lehelete az arcomat cirógatja, teste melege pedig bensőmet perzseli. A gyomrom görcsbe ugrott, a szívem zakatolt, a vérem szaporán lüktetett végig ereimen. A közelségétől szinte megszédültem. A szeme pedig... Szinte világított a sötétben. Mélyen beszívtam a levegőt s ekkor megéreztem a bódító illatát. Férfias és fűszeres... Imádom. Olyan fantasztikus... Úr isten!Szedd össze magad Michell! Komolyan még soha nem váltott ki senki ilyen reakciót belőlem.Teljesen elterelte a gondolataimat. Arra sem emlékszem mit kérdezett.
-Mih?-kérdeztem vissza mert teljesen kiment a fejemből mit kérdezett.
-Hova figyelsz édesem?-kérdezi és komolyan mondom még a hangján is éreztem azt hogy mosolyog. Ahj ahj...
-Bocsih... Kicsit elvonja a figyelmem a hiányos öltözeted. Oké hogy nyár van de attól még felvehetnél valamit, mondjuk egy pólót, vagy trikót, melegítőt, vagy csak egy köntöst. Tudod bármennyire is meleg van, semmi bajod nem lenne attól hogy ha egy réteg vékony ruha fedné tested annak részeit... Ami hatással van a nőkre. Nem pedig egy szál baromi feszes fekete Calvin Klein boxerben flangálni...- hadarom idegesen. Óh igen... Mindig ez van ha ideges leszek. Csak fecsegek össze vissza. Még jó hogy sötét van és nem láthatja mennyire elpirultam. A fejem az érett szamóca színeiben pompázhat.
-Ennyire zavar hogy csak boxer van rajtam? Vagy az zavar hogy egyáltalán van rajtam?-kérdezi és keze a pultnak nyomódó csupasz derekamat súrolja. Érintésére a bőröm szinte szikrázni kezd.
Várt egy ideig hátha válaszolok... De magam sem tudtam rá a választ, meg azt sem hogy a hangom még megvan-e inkább hallgattam.-Nem válaszolsz?-kérdezi mire csak megrázom a fejem.-Rendben. Viszont rajtad sincs túl sok ruha nem igaz édesem?-kérdezi és az oldalamhoz érinti ujjait, majd felfele húzza amíg el nem éri felsőm szegélyét, ami igen csak magasan van.megborzongtam. Én magam varrtam a pizsamámat még az anyukámmal. A felsője egy lenge kis topp ami takarja a mellemet, és a hatalmas csónak nyakának köszönhetően a vállaimat is szabadon hagyja, pántjai pedig felkaromra illeszkednek.Az alsója egy nagyon rövid kis gatya ugyan abból az élénk színes és mintás anyagból.
-Öh... Még így is több mint ami rajtad.-válaszoltam végül és elütöttem a kezét. Igen Michell! Ez a helyes! Ne hagyd hogy a vágyak irányítsanak! Nem szabad! Még akkor sem ha egy görög isten nyom a pultnak.. Még akkor sem ha már most tele van a fejed olyan jelenetekkel aminek nyögés a vége... Nem és kész...
-Igen, lehet... Miért vagy fent ilyenkor?-kérdezi témát váltva és a pultra ejtve kezét. Az érintése, az ujjai melege már most hiányzik.
-És te miért vagy fent?-vonom fel fél szemöldököm bár úgysem láthatja.
-Én kérdeztem előbb!-háborodik fel, bár hallani a hangján hogy mosolyog.
-Nem bírtam aludni ezért a csillagokat néztem, de aztán megszomjaztam és lejöttem inni.-vonom meg a vállam.-Te jössz.
-Nem bírtam aludni, ezért próbáltam finomítani a dalon amin dolgozok. Csakhogy megéheztem.-válaszol. Tényleg még nem is hallottam őket játszani.
-Megmutatod?-kérdezem azon a hangon amit már hat éve nem használtam. Ezzel a hanggal értem el mindig a bátyámnál amit akartam. A szemeimet is nagyra nyitottam bár ezt nem láthatja. Nem is értem most hogy jött ez elő. Irak egy ideig hallgatott.
-Szeretnéd?-kérdez vissza furcsán kedvesen. Sőt, valami más is lappangott a hangjában. Nem teketóriáztam. Még a végén meggondolja magát.
-Eheeem. Szeretném.-bólogatok kicsit meglepetten. Eddig mindig mogorva volt és durcás.
-Rendben. De utána elmondod miért nézted a csillagokat.-teszi hozzá. Bólintok és már tolom is hátrébb hogy ki tudjak menni a konyhából, fel az emeletre. Csak hogy, amint kidolgozott hasához ért tenyerem, teste megdermedt. Leengedem a kezem, de ezzel a mozdulattal végig is simítok rajta. Egy nagyon halk kis szusszanás jött ki a száján...Ez a kis hang zene füleimnek. Vajon milyen lehet ha több egymásutánban jön, ha közben teste az enyémnek feszül, ha mindezt csak miattam csinálná? Csak hát annyi a ha....Bal kezem egy heg felett is elhúztam... Érdekes.
-Öhm... B-bocsi.-dadogok.
-Semmi baj. Felmegyek a gitáromért meg valami maszkért. Addig csinálnál nekem valami szendvicset, vagy valamit?-kérdezi édes kicsit mélyebb hangon.
-De persze.- egyezek bele. Kihátrál a konyhából én pedig felkapcsolom a kis lámpát a pultnál. A hűtőből kivettem a szendvicshez valókat, aztán szépen egymásra pakolgattam. A sajtot egy kicsit megolvasztottam a mikróba  és csak utána raktam rá. Így az összetapasztja az egészet. Csináltam magamnak egy nagy pohár forró kakaót is, bár pillecukrot nem találtam, azért nutella volt. Különös izgalom vett rajtam uralmat. Remélem azért nem öltözik fel...vagyis, inkább öltözzön fel...Mire kész lettem, Irak is vissza ért. Rövid szürke pamut nadrágot és szintén szürke kapucnis cipzáros ujjatlan felsőt vett magára, de persze a cipzárt nem húzta fel, csak a kapucnit a fejére. Arcát pedig egy sima fekete maszk takarta. Eszméletlenül dögösen nézett ki maradjunk ennyiben... Gitárját a nappaliban letette a hatalmas kanapéra, én lerakom az asztalra a nutellás üveget, meg az óriás szendvicset, aztán a kakaóval a kezemben leültem törökülésbe az U alak legkisebb oldalának közepén. Mellém ült és hátát a kanapé sarkának döntve teljesen felém fordult. Hát én is felé fordultam, vállamat a háttámlának támasztottam. A kakaómat kortyolgatva figyeltem ahogy két harapással eltünteti a szendvics felét.
-Hmm... Nagyon finom.-harap még egyet. Bólintok és tekintetem a kakaómra függesztem. Addig sem nézem a mellkasát. Csendben vártam amíg megeszi, aztán ölébe vette a gitárját és ráhajolt. Az asztalról felvett egy terepmintás vastag füzetet és lapozgatni kezdte. Mikor megtalálta a megfelelő oldalt, a köztünk lévő kis helyre téve a lábamnak támasztotta. A sarokban lévő álló lámpát kapcsoltuk fel, hogy lásson valamit, de ne égjen ki a retinánk. Felvette a pengetőjét és megpengetett egy akkordot.
-A szöveg még nem végleges...-teszi hozzá aztán mély levegőt vesz és neki kezd.
,,Egyedül vagyok, már nem maradt senki.
Egyedül vagyok, már nem véd semmi.
Csak az ösztönöm maradt.
Ha nem vigyázol, darabokra szaggat.,,
Halkan de erőteljesen énekel. A szeme teljesen elvarázsol. Egyszerre felszabadult és szomorú. Minden szavában érzelmek tömkelege.
,,Megjártam Tokiót, Londont és Irakot, az összes poklot.
Mindenhol ott hagytam egy darabot, egy darabot.
A testem jól van, de a lelkem elszállt.
Minden hulla magával vitte lelkem egy darabkáját...
Lelkem egy darabjááá-á-á-át.
Lelkem egy darabját.

Csak az ösztön maradt,
Ha nem vigyázol darabokra szaggat.

Pisztoly kattan, puska töltve,
Csak egy rossz mozdulat és fejbe lőve.
Tankok jobbra, tankok balra,
A hullák meg vérbe fagyva,
Az utcán hagyva.

Lelkem s testem a pokolra utalva.
Küzdve s harcolva, tovább haladva.
Éhezve és fázva, neveket említve imában, fohászban.
Csak rájuk gondolva,  tovább rohanva...

Megjártam Tokiót, Londont és Irakot,az összes poklot
Mindenhol ott hagytam egy darabot egy darabot.
A testem jól van, de a lelkem elszállt.
Minden hulla magával vitte lelkem egy darabkájááát oh-o-o-o.
Lelekem egy darabjááá-á-á-át.
Lelkem egy darabját.

Csak az ösztönöm maradt.
Ha nem vigyázol darabokra szaggat.

Egyedül vagyok már nem maradt senki,
Egyedül vagyok már nem véd semmi.
De ne is védjen, most már egyedül is túl kell hogy éljem.
Túúúl kell hogy éljeem. Oh-woh-uh-oh...
Nélküled is túl kell élnem..."

Fejezte be én pedig csak bámultam. Teljesen lehidaltam. Annyira emlékeztet a bátyámra. Ő katona volt. Mikor haza jött, mindig nekem mondta el mi mindent élt át. Most pedig minden előjött. Mikor felnézett rám, szemei furcsán csillogtak. Át nyúlt és letörölte kicsordult könnyeimet.
-Ennyire rossz?-kérdezi halvány mosoly kíséretében. Csak megrázom a fejem és felé nyújtom a csuklómat. Először értetlenül nézett aztán észrevette hogy a tetoválást mutatom. A bátyám dögcédulájának másolatát varrattam csuklóm belső felére, s mintha a lánc a csuklómra lenne tekerve. Végighúzta ujját a tetováláson, aztán felkapta a fejét. Letette a gitárt és megölelt. Meglepődtem, de persze vissza öleltem. Fejemet a nyakába fúrtam, és átöleltem a derekát. Ő a hátamat és a hajamat simogatta. Nagyon hamar megnyugodtam. Bőrének illata, vállának keménysége, és a simogatása teljesen megnyugtatott ès egyben fel is kavart.
-Van testvéred?-kérdezem de nem emelem fel a fejem. Egy ideig nem mond semmit.
-Igen...-mély levegőt vesz aztán fojtatja.-Hárman voltunk testvérek. De már csak én és a húgom maradtunk.-suttogja. Hirtelen azon kapom magam hogy szorosabban ölelem.-Ő is katona volt...-suttogja a fülembe. Lassú köröket rajzolok a derekára.
-Nem kell róla mesélned ha nem akarsz...
-Mi lenne ha egyet te egyet én mesélnék?-tekergeti egyik hajtincsemet. Felemelem a fejemet és a szemébe nézek. Ilyen közelről látni ahogy szeme zöldjét fekete pöttyök tarkítják.
-Négy és fél évvel volt idősebb nálam. Most lenne huszonnégy. Mikor bevonult, én 14 voltam. Előtte minden éjjel 11-kor a konyhában találkoztunk, és csokit vagy édességet ettünk. Még akkor is amikor a barátnője nála aludt. Soha nem hagyta ki egyetlen egy alkalmat sem. Miközben ettünk, megbeszéltük mi történt velünk. Egyik este már lent várt rám. Azt mondta be kell vonulnia. Azt mondta ne aggódjak a szülinapomra hazajön bármi is történjen. Megígérte. Kétszer be is tartotta, de harmadjára...-nem fejeztem be a mondatot de nem is kellett. Így is megértette.
-Mindig együtt kosaraztunk. Még ő tanított meg mikor hét éves voltam. Csak másfél évvel volt idősebb nálam. Mikor bevonultam ő már ott volt. Egy osztagba raktak minket. Még emlékszem hogy bakancs és egy szál nadrág volt csak rajta. Nyakában megcsillant a dögcédulája. A kezében pedig az a kosárlabda amivel tanítgatott. Folyton azzal szekáltam hogy az a labda lesz a felesége. Erre ő Mindig azt mondta ,,ez a labda nem csak szerencsét hoz Key, de nem is töri össze a szívedet..''-neveti el magát. Tekintete bár rajtam tartja, látszik hogy elmerül a gondolataiban.Key.... Illik hozzá a becenèv. Olyan rossz fiús.-Volt egy barátnője akit nagyon szeretett, de aztán szétmentek. Két napig nem evett semmit, nem aludt semmit. Csak nézett maga elé és gondolkozott. Aztán fogta magát írt egy levelet, és kiment kosarazni. Másnap már nem volt semmi baja. Mosolygott és nevetett, de a szemében megváltozott valami.-egy tincsemet kezdte csavargatni.
-Te is katona vagy?- kérdezem. Elhúzza a száját és mellkasához emeli a kezét. Eddig észre sem vettem hogy ott lóg a nyakába a dögcédulája.
-Voltam...-szorítja markába. Megértem. Nem akar róla beszélni.
-Mikor először haza jött, teljesen máshogy viselkedett... De aztán lementünk sütit csenni és mindent elmondott... Hogy teljesen elveszett, hogy rémálmaiban látja azoknak az arcát akiket lelőt... És hogy talált két barátot. Testvérek voltak... Már csak az egyikük él. De nem is tudod mennyire borzalmasan utálom... Gyűlölöm őt.-hajtom le a fejem. Teljesen megmerevedik.
-Miért?-kérdezi rekedt hangon. Felnézek rá.
-A neve Keiton Wyett McKoal... A születésnapom előtt két héttel halt meg a bátya. Az enyém addigra már otthon volt és készült a szülinapomra. Mikor megtudta mi történt elment és csak másnap jött haza. Azt mondta Keiton teljesen kiakadt a bátyja miatt és korházba került ezért neki kell visszamennie de a szülinapomra vissza ér. Még aznap elment. A szülinapom előtt két nappal reggel kopogtak az ajtónkon. Egy egyenruhás ember állt előttünk és arról magyarázott mennyire sajnálja...-szipogok a szemébe nézve. Letöröl egy könny cseppet az arcomról én pedig a tenyeréhez simulok.kicsit Bőrkeményedéses és férfias, de tökéletesen simogatja érzékeny bőrömet.-Fel sem fogtam. Azonnal a kocsihoz rohantunk. Én ültem hátul. Apa vezetett anya pedig mellette. Anya teljesen kikészült. Egyszer csak félre kapta a kormányt és szemből neki mentünk egy teherautónak. A másik kocsiban senki nem sérült. Mi nem voltunk ilyen szerencsések... Két napig kómába voltam. Pont a születésnapomon ébredtem fel éjjel fél 11-kor. Egy ápoló jött be. Azt mondta pihennem kell. Jött utána egy doktornő is... Azt mondta nagyon sajnálja... Teljesen egyedül marattam... Aztán a temetésre meghívtam őt is.  Teljesen részeg volt. A temetés után pedig odajött és azt mondta... Tudja mit érzek, sőt ő ezerszer jobban szenved mint én. Érted? Odajött és azt mondta neki jobban fáj... Pedig én temettem el aznap az egész családomat... Ő csak a bátyát vesztette el, én az egész eddigi életemet... És annyival nem tud megtisztelni hogy józanon jöjjön?? Utálom érte... Mindig is utálni fogom.-törlöm le idegesen a könnyeimet. Egy ideig dermedten fürkészett de aztán szorosan húzott magához. Mellkasa az enyémnek feszül. Fejét a hajamba temeti. Izmai megfeszülnek.
-Annyira sajnálom...-suttogja. Mély levegőt veszek és eltolom magamtól.
-Tudom. Én is... De már régen volt... Dotty betanított egy szöveget hogy letudjak nyugodni... Én pedig most megtanítom neked ha szeretnéd.-mosolygok rá... Bólint és végig simít a karomon.
-nagyon egyszerű csak képeld magad elé-becsukom a szemem és magam elé képzelem Roy és anyáék arcát-.. és mond azt.: Ők sem akarnák hogy búslakodjak, gondolj azokra akik még veled vannak.-mosolygok és kinyitom a szemem. Oldalra billentett fejjel néz rám. Aztán hitetlenkedve felnevet és megrázza a fejét.
-Mi az?-kérdezem mire csak egy fejrázást kapok.-Énekelsz nekem?
-Mit szeretnél mit énekeljek?-kérdezi kedvesen mosolyogva amitől a szivem nagyot dobban.Ölébe vette a hangszert, s úgy nézett rám.
-Hmm... Legyen valami P!nk. Imádom P!nket
-Ki hitte volna...-neveti el magát és belekezdett a Somber című dalba... Én pedig hallgattam gyönyörű hangját, a refrént pedig halkan dúdoltam. Végig a szemembe nézve énekelt. Egyes hangoknál végigfutott a hátamon a hideg... Csak hallgattam és néztem. Azt hiszem megtört a jég...