Egész nap kerültem Keyt. Még a koncert előtt is csak a kezébe nyomtam a ruháit aztán amilyen gyorsan csak tudtam, megcsináltam a haját és ennyi. Most pedig a buszon vagyunk. Éjjel van de ha időben a következő helyre akarunk érni, akkor nem lazsálhatunk. Az ágyamon fekszek és az utat bámulom. Nap közben kiderült hogy Josh (raszta gyerek) velünk jön a turnéra, mint Dotty segédje, meg a fiúk parti szervezője. Elvileg Toki és Nate osztálytársa volt általánosban. Aranyos srác. Egyre többet pislogtam és végül leragadt a szemem.

Damian a földre lök. Barna haja tökéletesen beállítva. Barna szemében harag és vágy csillog. Ahogy egyre közelebb jön úgy lazítja ki elegáns nyakkendőjét, és veszi le szürke divatos zakóját.
-Ne menekülj Elly béby. Csak egy kicsit fog fájni.-nevet fel. Elkapja a kezemet és felránt. A szám fele hajol de én elfordítom a fejem. Nem akarom ezt.
-H-hagyjàl.-szipogok. Az agyam teljesen lesokkol. Alig birok még meg mozdulni is... Indulatosan magafele fordítja az arcom és száját keményen az enyémre tapasztja. Próbálom ellökni magamtól de nem megy. Lelök az ágyra és fölém mászik. Egész testével rám nehezedeik.
-Ne csináld ezt... Kérlek Dami. Nem akarom.-szipogok és amikyen szorosan csak lehet összezárom a lábamat. Nem csinálhatja ezt. Én ezt nem akarom. A könnyeim patakogban folynak az arcomon de őt ez nem hatja meg. Nem érdekli hogy erőszakos, nem érdekli hogy én nem akarom... Én nem érdeklem. Ez fály a legjobban. Én szeretem őt ő pedig... Meg akar erőszakolni. A szívem lassan hullik darabokra. A nehezen összekapart életem most megint homokká porlad. Damit pedig nem érdekli. Egyszerűen letépi rólam a felsőmet, és a rövidgatyámat kigombolja majd egyszerűen megfordít maga alatt.
-Domi kérlek... Kérlek ne csináld ezt! Én ezt nem akarom..-suttogom. Végig beszéltem hozzá. De nem hatotta meg. Sírtam és könyörögtem. Az agyam pedig lesokkolt. Nem tudtam semmit sem csinálni. Egyszerűen megtette. Többször egymásután, és én nem csináltam semmit. Csak bámultam a plafont és imátkoztam hogy ezt Royce ne lássa odafentről.

-Mich!-rázza meg a vállam valaki. Azzonnal felugrok és már ütésre is emelem a kezemet. Egy lámpa mellett haladunk el és a fény megvilágítja támadóm arcát. Toki rémülten és aggódva vizslat. Nincs rajta maszk.-semmi baj csak én vagyok.-teszi rá a kezèt az enyémre. A légzésem szapora és a pizsomám a bőrőmhöz tapad.-Csak egy álom volt.-próbál nyugtatni. A könnyek lassan végig folynak az arcomon. Megrázom a fejemet.
-Emlékek Toki... Emlékek.-rázom a fejem és mély levegőt véve letörlöm az arcomról a könnyeket. Nem sírhatok! Erősnek kell lennem. Nem fogok összetörni. Mégegyszer nem. Tokira nézek. Eperszőke haja, és gyönyörű barna szemei, egy kicsit gyerekes de nagyon is helyes archoz tartoznak. Szája sarkában kicsi gödröcske. Fehér bőrén pedig anyajegyek. Az arccsontján az egyik szivecske alakú.Nagyon cuki. A légzésem lassan kezd vissza állni a rendesre. Nincs itt Damian ès soha nem is fogom újra látni. Nem tehet többé semmit.
-Elmondod?-kérdezi Toki hallkan és hátát a falnak dönti. Mellé kuporgok. Térdeimet a mellkasomhoz szorítom. Elmondjam vagy ne mondjam el? Végül is bízok benne és nagyon szeretem. Olyan mintha lenne egy öcsém aki idősebb mint én... Mély lélegzetet veszek.
-Nagyjából két és fél, három éve megismertem egy fiút. Nagyon kedves és visszafogott volt eleinte. Az öltöny és a nyakkendő nagyon megtévesztő tud lenni.-ingatom a fejem. Visszagondolva Damianra.-Mindig mosolygott, és udvarias volt. Aztán egyszer összekaptunk. Még most is emlékszem a hangjára. Kiabált. Azt kiabálta hogy megérdemli a jutalmát. Megérdemli azt ami őt illeti. Lelökött az ágyra és ...megerőszakolt.-suttogom de egy könycsepp sem szökik ki a szememből. Már nem tudok sírni.-A tudatomba vésődött minden egyes lökés és mozdulat. Minden egyes nyökése. Végig beszéltem hozzá. Végig könyörögtem. Tudod mit csinált?-kérdezem de meg sem várva a válaszát folytattam.-Kinevetett. Azt mondta élvezzem. Azt mondta szerencsés vagyok hogy ilyen pasi elégíthet ki. Aznap éjjel valami megszakadt bennem. Valami elpattant. Nem sítam tovább. Nem csináltam semmit. Aztán reggel Damian egy egész vörösrózsa bokorral akart bocsánatot kérni. Felvettem hangfelvételre ahogy beismeri amit tett. Azt mondtam neki hogy megbocsájtok, csak adjon egy kis időt. Felöltöztem és egyenesen a rendőrségre mentem. Feljelentettem azt a szemetet. És tudod mi lett a vége? Egy kevés pénz bírság és kevesebb mint egy év letöltendő. Meggyalázott, megszégyenített, és még annyit sem kap hogy egész életében egy büdös cellában tengődjön.-Ingatom a fejem.-Azóta minden hónap hatodikán felhív. Minden egyes hónapban. Egyet sem hagyott ki. Azt akarja hogy ne felejtsem el.-a könnyeim elapadtak és csak bámulom az autópáját. A többit még nem akarom elmondani neki...arra még nem vagyok felkészülve hogy elmondjam.Toki egy ideig hallgat aztán kezét a vállamra ejti és megölel. Nem úgy ahogy Key ölelt. Ez sokkal inkább Royce ra emlékeztet. Testvéri. Hozzá bújok. Valahogy kicsit felszabadultabb lettem. Azt hittem undorodni fog, vagy ilyesmi.
-Többet érdemelt volna...-motyogja ingerülten. Elnevetem magam.
-Ilyen az én szerencsém.-sóhajtok. Nem szól semmit. Ökölbe szorított kezét bámulom. Nem tudom meddig maradtunk így de egy kicsit megnyugodtam.
-Toki?
-Igen?-kérdezi suttogva.
-Leszel a fogadott bátyám?-kérdezem. Toki hitetlenkedve kapja rám a fejét. Hatalmasat mosolyog.
-Nagyon szívesen hugicám.-szorít magához mégjobban. Elmosolyodok.
-Itt maradsz velem bátyus?-kérdezem megint. Hümmög egyet. Elfekszünk az àgyon. A vállára hajtom a fejem.
-Nincs rajtad maszk szóval mostmár a nevedet is igazán elmondhatnàd bátyus.
-Igaz. A nevem Ashton Lockwood. Bejelölhetsz a facebookon.-neveti el magát.
-Oké.-nevetek fel.
Ash hamar elaludt én pedig egy idő után követtem.

-Hugiii! Ébregyél már!-lögdös Toki és lerántja a takarót.
-Haggyálmá!-temetem az arcom a párnába.
-Mi ez a nyanya bugyi?-kiàlt fel. Felkapom a fejem. Toki az àgyon térdel és döbbenten néz rám, aztán elkezd vihogni mint az állat.
-Ez nem mama bugyi!-kezdem el ütni a párnával. Tényleg nem mama bugyi van rajtam csak hogy tisztázzuk. Egy sima fehér bugyi van rajtam aminek a teteje egy kis sávban átmegy csipkébe, de amit takar ott szépen rásimul domorulatomra.Toki viszont nem is hallgat rám. Kiugrik az ágyból és kiszalad az alvófülkéből. A párnával ütlegelve futok utánna. Leszalad a lépcsőn, én pedig loholok utánna.
-Mama bugyiiii!!-kiabál és kikerüli Josht. Utánna rohanok és tovább ütöm.
-Ez nem mama bugyi!-kiabàlok vissza. Csak tovább röhög. Mögöttünk pedig a többiek beszélgetnek mintha mi sem történt volna.
-Deeee az!!!-röhög vissza. Megint megütöm a párnával, de kikapja a kezemből és a lenti ágyra ugrik.
-Nem az!!-röhögök mostmár én is. Körbe nézek. Dotty Nattel és Josshal beszélget. Key pedig a kanapén fekszik. Engem néz. Vagyis inkább a pólóm alol kivillanó dolgokat. Ma is döglesztôen néz ki. Egy terep mintás hosszú nadrágot, aminek a vége gumis és kantárja is van, hozzá fekete deszkás cipő, és hófehér v nyakú póló.Uhww.. Elfordulok és inkább keresek valami ennivalót. A hűtőben találok tojást szóval azt kezdem el sütögetni.
-Ki kér rántottát?-kérdezem a többiektől a tojást kevergetve.
-Én amazon!emeli fel a kezét Josh.
-A bátyuskádat ki ne hagyd!-kiabál Taki az ágyból.
-Te nem kapsz!-kiáltok neki vissza. Amite csak valamit motyogott.
-A sofőr haverod is megéhezett.-kiabál Matty.
-Igen is sofőr bácsi.-bólintok és tovább kevergetem a tojásokat. Kèt kéz suhan el mellettem és. Támaszkodik a pultra. Nem is kell hátrafordulnom hogy tudjam Key az. A gyomromba repdeső pillangók, a bőrömön pattogó szikrák és fűszeres illata elárulta.
-Én kapok?-kérdezi nagyon halkan. Elmosolyodok, és szerintem kicsit el is pirulok.
-Ha szeretnél..-vonok vállat. Nem kell sokáig a válaszra várni ugyan is Key a vállamra ejti a fejét és a nyakamba szimatol. Komolyan mondom megszagolt... Mint egy aszmás kutya szuszogna a nyakamba... Felnevettem és ellöktem a fejét.
-Ne már ez csikiz...-nevetgélek, és megdörzsölöm azt a hejet ahol még mindig bizsereg a bőrőm. A tojást kavargaton tovább nehogy leégjen. Szép aranybarnára sül. Lecsípek a villával egy darabot, és megfújom párszor. Gondolkozás nélkül nyujtom a villát Key fele hogy ő kostolja meg. Bekapja a háromnegyedét és nem törődve semmivel megrágja és lenyeli. Az arcán egy bugyi szaggató vigyor jelenik meg. Közelebb hajol.
-Ez nagyon...-nem fejezte be mert egy gyors szűzies csókot nyomott a szám szélére.-Nagyon finom.-kacsint rám én pedig teljesen elpirulva fordulok vissza a tojások fele. Úr isten... Key az elöbb... Komolyan vagy csak még mindig álmodok? Atya világ. Késztetést érzek hogy megérintsem a számat ahol pár pillanattal ezelőtt az övé az enyémhez ért. Mégsem teszem. Még mindig itt áll mögöttem és figyeli ahogy számba veszem a villán maradt tojást. Tényleg egész jó lett bár iszonyat meleg.
-Veszel elő tányérokat?-kérdezem halkan és le sem birom vakarni arcomról a hülye mosolyt.
-Csak ha én többet kapok.-alkudozik, de levesz a polcról pár tányért.Megrázom a fejem és a serpenyőt felkapva az asztalhoz lépek. Mindegyik tányérra ugyan annyit szedek. Az egyiket pedig Mattyhez viszem. Van egy tányértartója, szóval vezetés közben is tud enni. Leültem, és rántottát kezdtem el magamba tömni.
-Fogadni merek hogy azt nem tudod megenni.-néz rám kihívóan Josh. Lenézek a tányéromra. Igaz hogy férfi adag, de simán megeszem. Felé nyujtottam a jobb kezem.
-Mibe?-kérdezem. Josh belecsapja az ővét az enyémbe.
-Ha én nyerek, akkor bunyózol nekem egyet. Ha te nyersz, akkor elárulok valami nagyon fontosat egy számodra fontos emberről, persze olyat amit még nem tusz.-bólint és mielőtt válaszoltam volna, már ki is kapta a kezét az enyémből, és már nem tiltakozhatok.
-Ahj, pedig pénzben akartam fogadni....-ingatom a fejem és még egy nagy kanál tojást veszek a számba.
-Új cipő?-kérdezi Dotty egy pillanatra rámkapva a tekintetét. Nate mellett ül a kanapén. Megrázom a fejem és lenyelem a tojást.
-Nem...-a nyakamban lévő nyakláncra csúsztatom a kezemet. Roycitól kaptam, a 16. Születésnapomra... Vagyishát a személyes cuccai közt találtam egy ,,tündérkémnek" cimzett kis cetlivel. Bár a cetli nem az ő kéz írása volt, örültem hogy valaki odatette. Egy ezüst lánc, rajta egy különös nonfiguratív angyallal... Vagyishogy én csak az angyalt látom ki belőle.-Az interneten utánnakerestem pár dolognak... És találtam egy ugyan ilyen mintázatú gyűrűről képet. Szóval a tulajdonosát kell megkeresnem, kifaggatnom és meggyőznöm adja nekem a gyűrűjét... Mindehez persze pénz kell...-kapok be még egy nagy falatot. Tekintetemet le sem veszem a tányéromról. Dotty nagyot sóhajt.
-Még mindig nem akarod használni?-kérdezi halkan de mivel mindenki teljesen csendben figyel, igen jól hallatszik. Megrázom a fejem.
-Csak a házak karbantartását fizetem abból. Szinte minden részvényt eladtam jó áron, és egy-két nyaralót is árultatok, bár nincs szivem nagyon megvállni egyiktől sem.-szünetet hagyok és még egy falatot bekapok. Hát igen... A szüleim elég gazdagok... Voltak. Az apám nagyon keresett ügyvéd, az anyám híres művész. A családnak pedig híres borkészítő cége is van... Apai ágról persze. Apa huga és a férje foglalkoznak vele, bár 50 százalék az enyém. Nem tartom velük a kapcsolatot...
-Beugorhatunk ha gondolod.-mosolyog Dotty. Nem válaszolok csak bólintok, aztán a maradék tojasra koncentrálok. Mindenki veszi a lapot és elkezd beszélni, mindenféle hülyeségről. Mikor az utolsó falat tojást is lenyelem, diadalittasan levágtam a villámat és örömtáncba kezdtem. Dotty nevetett és lepacsiztunk.
-Nyertem, szóval mond...-bólintok Josh fele. Mindentudó mosollyal fordul felém. Mintha csak alapból ezt akarta volna elérni.
-Igaz nyertél.-Bólint. Nagyot sóhajt.-Bettani nem terhes.-csak ennyit mond és végig a szemembe néz. Egyből leesik mire céloz Bettani Benetts, Keiton Wyett McKoal barátnője. Elkapom a tekintetem és a tányéromat fürkészem. Furcsa megkönnyebbülés szorítja össze a mellkasom, amitől csak ideges leszek. Összeszorítom az ajkaimat.
-Keiton Wyett McKoal már nem fontos az életembe...-mondom és Joshra kapom a tekintetem. Felvont szemöldökkel méreget.
-Már?
-Soha nem is volt az...-hazudok. Persze hogy hazudok. És ezt valószínűleg neki is feltünt mert egy pillanatra megszakítottam a szemkontaktust. Fontos... Fontos volt. Sőt, mondhatni bele voltam zúgva 14-15 évesen. Amiket Royce mesélt róla... Teljesen... Elvette az eszem még úgyis hogy nem találkoztam vele soha...
-Nem úgy tűnt. Nem úgy tűnik...-hejesbít. Megrázom a fejem, és a tányérra koncentràlok.
-Miért is? Mert nem hagytam hogy egy koszos pincében verjék véresre? Vagy mert én nem vertem véresre mikor találkoztam vele?-észleltem ahogy lassan mindenki eltűnik a helyszínről, de nem néztem fel.
-Részben. Részben pedig láttam hogy néztetek egymásra. Azt is hogy szorult ökölbe a kezed minden egyes ütésnél amit kapott, és ő hogy pillantott rád minden egyes szabad pillanatában. Hazudhatod hogy utálod, de aki csak egy kicsit is figyel, látja hogy legszivesebben halálra szeretgetnétek egymást.-fejezi be egy mosoly kiséretében. Érdekes. Ezt mind leszűrte fél órából, vagy talán még annyi sem volt. Felpattantam.
-Félre értetted... Az egészet.-teszem hozzá és felszaladok a keskeny kis lépcsőn.