-Aghhh. Kapcsold ki!-nyöszörgök. Hamar jön a válasz.

-Csak ha már felkeltél főnök!-nevetgél Dotti. Nehezen de felülök az ágyamba.
-Fent vagyok...-nyögöm.
-Tudom de szeretem ezt a számot!-kezd el legjobb barátnőm táncolni az ébresztő zenéjére. Rövid fekete haját rázza, rózsaszín tincse, meg-meg villant a reggeli napfényben.
-Minek örülsz ennyire?-kérdezem még féllábbal kiütve. Furcsa arcot vágva néz rám.
-Azért meeeeert... Ma megyünk megtudni kik lesznek aaaaaaa....-hagyja a levegőben lógva a mondatot. És igen. Egyből kipattan a szemem.-Sokkal jobb!-nevetett fel a reakciómon.
-Most miért kellett felhoznod?-kérdezem és inkább a fejemre húztam a párnám.
-Mert most kezdődik a karrierünk Ell. Ma tudjuk meg hogy kivel kell töltenünk az elkövetkezendő... 15 évet....-kezdett bele. Óhhh igen... Ezt fel kellett hozni. Pompás.
-Elég lesz.-dünnyögöm.Ráugrik az ágyamra.
-Gyerünk öltözz!!!-lök le az ágyról. Azt kell mondanom, már megszoktam. Végül is már hat éve vele lakok. Felkászálódok és magamra veszem hamit tegnap kikészítettem. Egy szürke ceruza szoknya, és tört fehér színű lenge de mégis ünnepi trikót..Még mielőtt bárki azt hinné hogy a születésnapjaim számának első karaktere 3 fölött van... Közlöm... Nagyon téved. Még csak 19 vagyok... Bár nem sokáig. Dotti már 20.
-Naaaaagyon csini vagy.... De olyan mintha minimum 28 lennél és épp a gyerekedért mennél az óvodába.-teszi hozzá. Ő egy fekete szoknyát, sötétkék inget, és magas sarkút húzott amin szegecsek díszelegnek.
-Ezt bóknak veszem.-mosolygok rá. A válasz csak egy kacsintás lett. A fürdőben lazán felkötöm szőke hajam, és elvégzem a szokásos rutint. Végül pedig körbenézek a kicsi lakásunkban. Mindössze egy közepes szobából, egy kicsi konyhából és fürdőből áll. Mégis itt töltöttük az utolsó 3 évet, itt kezdtük az életünk önálló részét.Most pedig mindent itt hagyunk.
-Mehetünk?-kérdezi Dotti. Mellettem áll és ő is körbe néz. A szeme felcsillan. Egy vadóc csaj, de érzékeny is. Ezt nagyon szeretem benne. Hogy teljesen ellentétes önmagával szemben. Csak bólintok és lehajtom a fejem. Kilépek az ajtón és leszaladok a kocsihoz. Beülök az anyós ülésre. A fejemet az ablaknak támasztom és becsukom a szemem.
Itt hagyok mindent hogy végre megvalósíthassam az álmainkat. Várjunk, Dot velem jön... Legalább ő velem marad. Mire észbe kaptam, felbőgött a motor. Kinyitom a szemem. Dott mosolyogva néz rám aztán pedig kihajtott az útra. Kezét a sebváltón pihenteti.
----------3 órával később-------
-Énekelj Ell!-nevet Dott és folytatja az éneklést. Nevetve csatlakozok hozzá. A nap javában süt, már van vagy 35 fog, pedig még csak dél lesz. A lábammal a műszerfalat taposva énekelek. Dott az ütemet üti a kormányon. A kocsink amúgy egy olyan tipikusan amerikai és engem a hatvanas évekre emlékeztet.Mégis baromira szeretjük. Az ülések egybe vannak. Komolyan. Mintha egy kanapén ülnél. Nagyon kényelmes. Hátul csak a cuccunk szokott lenni. Mintás üléshuzatok, egy csomó lányos cucc, ruhák és cipők szana-szét van a kocsiba. Olyan mintha ez lenne a második otthonunk. Nagyon hangulatos.
-Szerinted milyenek lesznek?-kérdezem mikor megállunk a stúdió előtt.(Nagy épület modern építészet, sok ablakkal. Szerintem nem kell tovább ecsetelnem...)
-Biztos hogy jók, és pénzesek...-teszi hozzá. Hát jah... Ezt én is leszűrtem. Befele menet megigazítom a szoknyám és a hajam, de a nyaklánc beleakad. Épp azzal szórakoztam mikor beleütköztem valakibe.
-Elnézést.-hebegek. Mikor felnézek, egy sötét kócos hajú srác bámul vissza rám. írisze tenger zöld, bőre pedig fehér. Nagyon helyes. A gyomrom is megremeg ahogy csillogó szemeibe nézek. De sajnos egyből felismerem... És még a vér is meg hűl az ereimben. Keiton Wyett Mckoal... Ismerősen cseng??? Mit keres itt ez a....
-Nézz a lábad elé tündérkém.-Mosolyodik el.Tündérkém?? Tündérkém?! Na tudod mit!!! Örülj neki hogy nem téplek darabokra te lelketlen dög!!!
-Ahan...majd legközelebb seggfej tuskó.-válaszolok idegesen figyelve hogy hangom el ne hagyjon,egy fintor kíséretében. Hülye paraszt!Nagyon utálom ezt a gyereket. Pedig most látom másodjára élőben. De ez is elég.Biztos vagyok benne hogy nem is emlékszik de azért ,,tündérkémez"... Na nem! A mellette lévő szőke srác csak elkezd vihogni. Kikerülöm őket, de vállal neki megyek. Dott után sietek. Az ajtónál bevárt.
-Miért kellett ott hagynod?-kérdezem esetlenül és visszanézek a srácra. Nem messze áll és egy cigit vesz a szájába. Nem nagyon zaklatta fel a viselkedésem.Fekete szaggatott  cső gatya van rajta meg egy szürke póló. A szőke fiúval beszél. Egy pillanatra találkozik a tekintetünk, aztán Dottira kapom a fejem. Utálom utálom... Remélem soha többet nem látom. Soha...
-Egyedül is boldogulnod kell egy sráccal. Mi van ha egy fiú bandát kell menedzselnem?-kérdez vissza. -Ő volt az Dott... Nem tudod mennyire utálom..-nézek rá és könnybe lábad a szemem a térdem pedig megroggyan. Egyből felkapja a fejét és a srácra hunyorog. Megszorítja a vállamat.
-Mit beszéltünk?-kérdezi és tudom hogy azt akarja hogy legyek erős.
-Ők sem akarnák hogy búslakodjak, gondoljak azokra akik még velem vannak.-szavalom becsukott szemmel és mély lélegzeteket véve... Már régen volt... Már elfogadtam, lezártam a múltat. Dott maga felé fordítja a fejemet. Azt akarja hogy néztek rá. Nem kérdez semmit de tudom hogy ha most kérdezne akkor az úgy hangzana ,,Készen állsz?" Nem pedig a ,,jól vagy?" Vagy ilyesmik... Mert ezek után hogy lehetnék jól? Végül is, most már nem fáj annyira mint akkor. De a hiányuk nem fakul.Bólintok egyet.
Belépünk a nagy ajtón és a recepcióhoz siettünk.
-Jó napot. 1 órára hívtak minket ide.-mondta Dott mellettem hivatalos hangon. A recepciós bólintott.
-Önök Dottie és Michell?
-Igen.-vágtuk rá egyszerre Dottal. A nő a fejével a lift fele intett és elmagyarázta merre kell mennünk. Az ajtó előtt megállunk.
-Mehet?-kérdezi Dott, kezét a kilincsen tartva.
-Mehet.-mosolygok idegesen. Benyit, és egy stúdióban találjuk magunkat. A terem közepén egy kövérkés, kopaszodó pasi áll.
-Üdv hölgyeim. Gyorsan vágjunk is a közepébe. Az egyik bandánk új menedzsert szeretne. Maguk pedig megfelelnek az elvárásoknak. A szerződés egy évre szól, bármikor meg lehet hosszabítani, esetleg kilépni de az nem túl ajánlatos...A fizetés mindig attól függ mennyi a bevétel. Velük fognak lakni hogy jobban megismerjék egymást.Az előző menedzser össze állított egy turnét, fellépéseket, dedikálásokat stb.. Kérdés?-nézett az órájára. Mindketten megráztuk a fejünket. A kezünkbe nyomott egy-egy papírt meg tollat. Átfutottam a sorokat. Főleg a kis betűs részeket. Aláírtam és vissza adtam. Dott is végzett. A kövér ember intett a kezével, mire három maszkos... Srác lépett be az ajtón. Komolyan... Maszk van a fejükön. Kettőn sapi, a harmadikon pedig kapucni. Elég furán, még is iszonyat jól néznek ki.
-Bemutatom a bandát. Az Anonymous.-mondta a főnök aztán kisétált.
-Sziasztok.-kezdi Dott.-Én Dottie vagyok. Ez a csaj mellettem pedig Michell.-mutatkozik be udvariasan. A válasz csak egy-egy bólintás.
-Kitalálom. Ismeretlen 1, 2 és 3.-mutatok rá sorban mindegyikre. Az egyik sapkás hangosan felnevet. Ezüst színű maszk van rajta, amin feketével és vörössel, csíkok és vonalak futnak.
-Csak nem akarjuk hogy kitudódjon a nevünk...-válaszol a nevetős. A hangja kicsit olyan Dylan O'brienes.
-Áhh... Értem. Viszont épp most írtam alá egy szerződést, amiben külön pontokba szedték a titoktartást.-kezdett bepipulni barátnőm.
-Jaj. Várjatok..-halászom elő a telefonom.-Gyorsan le ne maradjak a nagy bemutatkozásról. Rögtön ki kell posztolnom.-hadarok nyávogva. Dott elneveti magát. A fiúknak nem volt olyan vicces. Csak az egyik mosolygott akin mellesleg kapucni van.-Ugyan. Csak vicceltem.
-Hát jó. Úgy is rájövünk.-von vállat barátnőm ezzel lerendezve az egészet. A fiúk összenéznek aztán ránk. Mi pedig a hatás kedvéért még vészjóslóan rájuk is mosolygunk.