Sajnálom ezt a sok késést, de május elején érettségiztem és előtte rengeteget tanultam, majd május közepe fele volt még két vizsgám, és most így hónap vége fele is volt még egy...
Majd jött egy hosszabb költözés is, szóval most minden egyszerre összejött...
De végre mindenen túl vagyok, így mihelyst tudtam, egyből neki is láttam a folytatásnak!
Előre is köszönöm, ha elolvasod és esetleg csillagot kapna vagy kommentelnél!☺️♥️

Másnap van már és ma van a bál, amihez nincs is kedvem. Az én zseniális ötletem volt az a tegnapi bizonyos csók az Ördöggel, de erőm sem lenne most a sok utálóhoz. Merlinre... Hát mennyi Malfoy fannal kell szembe néznem? Beszélgettek már el jó pár emberrel, remélem engem kihagynak. Vajon melyik lehet rosszabb? Fanok kioktatása vagy Ginny? Még a hideg is kiráz, ha Ginny-re gondolok.

Viszont Malfoy... Egyszerűen már nem tudom hova tenni a viselkedését. Egyszer kedves, máskor meg hozza a tipikus fuckboy stílusát. Vajon miért jó neki ez? Utolsó évre mi vehette rá, hogy egyáltalán megtűrjön engem? Vagy hát nem csak ő, hanem a két jó barátja is. Tipikus Mardekárosok... Nehezen érthetőek meg és sokszor nem érthetjük, hogy miért is csinálják azt amit. Meg sem éri ezen tovább gondolkozni, mivel sem értelmet sem a végét nem találnám meg.

Valami egyszerű ruhát keresve - annak örömére, hogy ma nem kell a szokásos egyenruhát hordani, mivel ma mindenki össze vissza fog rohangálni a bál miatt -, hajamat egy laza kontyba kötve, indultam is meg a Nagyterembe. Korán van még, így kevesen is vannak, de azok közül a kevés ember között is van, kik nem néznek jó szemmel.

Miért is számít, hogy ki kivel csinál bármit is? Kicsit óvodában érzem magam...

Befoglalva szokott helyemet, elvettem egy pirítóst és kentem is rá a vajat. Teámat kiöntöttem közben és kezdetét vette a lelkem helyreállítása. Egy kis tea mindig segít.

Csak nem most.

Ginny foglalt mellettem helyet és nem a legszebb arckifejezését mutatja jelenleg.

- Hermione Jane Granger! - ejti ki a nevemet haraggal. - Beszélnünk kell.

- Ne haragudj, de nincs kedvem a kioktatásodra. Körbe nézek és így is látom, hogy mások mit gondolnak. Látom az arcukon az értelmetlenséget, a haragot, a csalódottságot és a gyűlöletet. Eleget fogok kapni, így kérlek kímélj meg a felesleges drámától. Ha most megbocsájtasz, fognám a pirítósomat, a teámat és elvonulnék egy csendes és békés helyre megenni és inni ezeket.

Miután elmondtam a mondokámat, felálltam és kisétáltam a Nagyteremből. Vagyis inkább tettem volna, de sikeresen belementem valakiben. Érezem, hogy esek hátra és nagy puffans lesz a végén, de várva a hideg talajt, helyette egy kéz fonódott át a derekamon. Kinyitva eddig becsukott szemeimet, először a tipikus Mardekáros öltözékre figyeltem fel. Zöld egyszerű laza felső és egy fekete melegítőnadrág.

Theodore Nott.

- Előszőr Draco majd én? - kérdezett meg egy féloldalas mosollyal megfűszerezve.

- Jól jegyezd meg Nott - mondatom közben ellöktem kezét a derekamról. - Soha, de soha nem fogok összeállni egy magadfajtával - Mondatom végén megpróbáltam ismét elindulni, hogy megreggelizzek végre egy békés és nyugodt helyen, de ismét nem jött össze.

Mardekáros srác karon ragadott és magához rántott a helyiség ajtajában, ahol mindenki felfigyelt ránk - ha persze eddig nem ezt pásztázták kíváncsi tekintetekkel - és arcomhoz közel hajolva folytatta a mondatát.

- Jól jegyezd meg - emelte feljebb a hangját - Te még a Weasley árulóknak sem kellsz. Így szerinted kinek kellenél, ha még ő is megcsal?

Szívem heves dobogásba kezdett és a levegőt is szaporán kezdtem venni. A harag, a bánat és a fájdalom kering bennem. Nem tudom mikor, de arra lettem figyelmes, hogy a kezem az arcán csattan. Odakapott a fájó pontra és már nem azzal az önelégült arcával nézett rám, hanem haraggal és gyűlölettel. Mondani is akart valamit, de még mielőtt még többen kőrénk gyűlnének, elmentem. Így is elegen végig nézték és végig hallgatták. Elmenetelem közben megpillantottam még Malfoyt és Ront is. Nagyszerű nap, tökéletes kezdéssel.

×××

Este fele járt már az idő és már nagyjából mindennel elkészültünk. Egy két helyen besegítettem, de elsősorban inkább az iskolaelső kötelességeimet hajtottam végre. Jártam a folyósokat és felügyeltem a rendre és a fegyelmezettségre. Párszor kellett csak egy két fiatalabbra rászólni, de nem volt ezen kívül semmi probléma. Mindenki sürgött forgott, senki nem tudott meglenni egy helyben. Páran már a báli ruhájukban futkároztak minden felé. Érhető, hisz lassan már kezdődik is.

Semmi kedvem.

Visszaindultam a szobámba inkább, mivel már a tanárok veszik át a felügyeletet. Erősen gondolkozom azon, hogy meg sem érné elmennem, inkább maradok a kuckómban és tanulok a vizsgára.

Ezt gondoltam.

Lakórészlegemre elérve, jelszót elmondva léptem be a szobába. Erősen elgondolkoztam, hogy jó helyen vagyok-e, mert a helyet ellepték a Mardekárosok, pontosabban négy. Ez már tömegnek számít. Nem gondoltam volna, hogy ebben az évben még az is megtörténik, hogy egy mosolygó Pansy Parkinson, Blaise Zabini egy semleges, de nem gyűlölettel a tekintetében néz rám, Theodore karót nyelt Nott, végül Malfoy, ki tükörben vizslatja magát.

- Végre megjöttél! - jön ki fürdőből az utóbbi. - Készülj, lassan indulunk.

- Én nem hiszem, hogy...

Mondatomat megszakítva, Parkinson közbe vágott. - Jönnöd kell! Ne foglalkozz a többiekkel. Mintha a többiek nem csináltak volna bármit is ezzel a lököttel és természetesen Griffendélesek is voltak köztük.

- Mi esetünkben nem történt semmi sem.

- Akkor meg mit számít mit gondolnak és mit beszélnek mások? Ez a hely tele van pletykával és mindig is teli lesz.

- De Harryék...

- Ha a drága Aranytrió társaid... - régi kedves énjével kiejtette eme szavakat. Malfoy oldalba könyökölte, hogy vegye észre mit is mondott és hogyan. - Ne haragudj... Megszokás - Fejemet rázva jeleztem, hogy semmi gond. - Szóval, ha a barátaid ennyi miatt megharagudnának, nem is volt igaz a barátságotok. Minden társaságban van kisebb nagyobb konfliktus, de mindenen túl lehet lépni. Igaz barátságban ez nem gát, ami fölött nem lehet átjutást találni. Szóval szedd össze magadat és ha tényleg barátaid, ma beszélni fognak veled és minden helyre jön.

Meglepődve hallgatom szavait. Ez az év egyre és egyre furább lesz. Parkinson, kiről őszintén szólva azt gondoltam, hogy full hülye az élethez és csak a kinézetével foglalkozik, most ő az, aki próbál segíteni és nem hülyeségekkel. Igaza van. Fura bevallani, de igen. Ha tényleg vagyunk olyan jóba a többiekkel, mint ahogy eddig gondoltam, akkor ez nem teszi tönkre azt, amit eddig felépítettünk, de egy biztos. Én nem fogok odamenni hozzájuk.

Szólva nekik, hogy megyek készülődni és hogy nem kell megvárniuk, bementem a fürdőbe és neki láttam az arcomnak először. Nem esve túlzásba, szememet kihúzva, majd szempilláimra egy kis szempillaspirált használtam. Arcommal nem kezdve semmit, mivel nem szeretem, ha össze van kenve minden féle káros anyaggal. Hajamat egy laza hullámban megcsinálva és feladatom végeztével indultam is a szobámba átöltözni. Kiérve az előtérbe észrevettem, hogy a Mardekáros lány még mindig itt van. Jelezve, hogy ne is foglalkozzak vele, menjek utamra.

Úgy is tettem.

Bementem szobámba és elővettem a báli ruhát. Mellrészével kezdve először is valamit, hogy ne legyen így ki belőle semmim sem, egy tíz perc elteltével el is készült és fel is vettem. Belenézve a tükörbe, nem voltam magammal megelégedve. Nem a tipikus Hermione Granger nézett velem szembe és ez szokatlan és egyben fura is.

Nem is nézve tovább magam, kimentem és jeleztem Parkinsonnak, hogy indulhatunk. Lány meg sem mozdulva, csak nézett, majd elkezdett kutatni a táskájában valamiért.

- Ezzel tökéletes leszel - Elővett egy rúzst és ellenkezést nem elfogadva közelített felém, majd felkente rám. - Gyönyörű vagy Granger!

Egy Kimuse Liquid A05 Arriba matt rúzst használt. Még jobban a felé hajlok, hogy ez nem én vagyok. Változás. Sokat változtam, de vajon a jó irányba?

Végül elindultunk. Út közben mondta, hogy ne féljek és hogy szedjem össze magamat, meg hogy nem kell tartanom semmitől sem. Érezzem jól magamat.

Hamarabb odaértünk mint terveztem. Gondoltam lassú léptekkel el tudom húzni az időt, de nem jött össze. Két lépés és az ajtó előtt leszünk. Egy... Itt álunk, ajtó nyitva és sokan felénk néznek. Szinte mindenki itt van és ez a legrosszabb. Körbe nézve a teremben, észrevettem egyik oldalon Ginnyéket, míg a másikon Malfoyékat. Harry és Ron elkezdtek valamiről nagyon beszélni miután megláttak, míg Malfoy és Blaise elindultak felénk.

- Mit ne mondjak Granger, - kezdett bele Malfoy - jól áll rajtad ez a ruha.

- Megköszönném annak az illetőnek, kitől van - néztem körbe a terembe, hátha feltűnik valami szokatlan, de nem így lett.

- Az est folyamán biztos egymásba gabalyodtok - megvillantott egy tipikus Malfoy kacsintást és végül felkérte táncolni Pansy Parkinsont.

Nem sokkal később Blaise is követte a példáját. Karát nyújtva felém, lágy, kedves nézéssel tette fel kérdését. Igent mondtam. Ha már itt vagyok nem fogok egy helyben toporzékolni.

Táncot tánc követett, Zabinit Malfoy. Elfelejtették velem az eseményeket és ez csak jobban rá tett a hangulatomra. Végig roptuk, mulattuk és beszélgettük az estét. Sok mindent megtudtam róluk - talán többet is mint akarnék -, de sosem gondoltam volna, hogy Pansy Parkinson, a gyerek terrorizáló, tanárnak készül. Ez volt az egyik nagyon meglepő dolog számomra. Másik, hogy Theodore Nott, kiről úgy hírlik, hogy fantasztikusan végzi a dolgát az ágyban, még szűz.

Mit ér az élet a pletyka nélkül?

Végül ismét Malfoy kezei között találtam magamat. Ismét táncba hívott és felcsendült egy lassú szám. Derekamat kezei közé fogta és gyengéden közelebb húzott magához, míg kacsóimat nyaka köré fontam, így ringatóztunk a zenére. Hiába volt egyszerű, de úgy mozogtunk egyszerre, mintha mindig is ezt csináltuk volna, vagy mint ha betanították volna. Ritmusra táncoltunk, egyszerre léptünk, együttesen mozogtunk. Hírtelen jött pörgetései sem voltak váratlanok. Mintha tudtam volna előre, hogy ez lesz, úgy haladtam előre az árral, majd végül ismét magához húzott, homlokát homlokomnak támasztotta.

- Granger, tudod...

Nem tudta befejezni mondatát. - Hermione - nevem hallatára odafigyelve illetőre, Harry Potter személyét tekintettem meg. - Beszélnünk kell...

Elnézést tényleg a sok-sok kihagyásért és ezért a rövidke részét!