Hónapok teltek el szeptember negyedike óta. Nem... Csak két hét telt el azóta, hogy Draco Faszfej Malfoy visszanyerte igazi önmagát. "Csodálatosan" telt el ez a tizennégy nap. Sárvérűzés, löködések, kurvázások, családomra tett rossz jelzők és így tovább. Az elmúlt évek szekálódása visszatért, amit a hátam közepére sem kívántam. Minden egyes kibaszott napom így telt és telni is fog, de nekem sincs téglából az idegzeteim. Egyszer el fog jönni az a pillanat, mikor el fog pattanni az összes idegszálam és akkor senkinek sem fogom ajánlani, hogy elém kerüljön, vagy egyáltalán a közelembe. Előbb vagy utóbb, de meg fogom állítani Draco Senkiházi Malfoyt.

×××

Ismét egy szombati reggel napsugarai keltettek fel visszatérő rémes álmaimból. Bellatrix Lestrange, Malfoy ház és abból jött a Draco Malfoy. Minden egyes estémen ezek voltak jelen a rémálmaimban, ahogy az elmúlt éjszakámon is. Zilálva keltem fel ismét. Víz vert, remegtem és folytak a könnyeim. Nem lepődők már meg, nem leszek depressziós és már az sem érdekel, hogy egyedül kell ezeken az éjszakáimon lennem vagy egyedül mikor felkelek.

De ma minden más lesz.

Ma Ginnyék szobájában fogok aludni ugyanis közölte velem pár napja, hogy szombaton - vagyis ma - mindenképpen ott kell lennem a Griffendélesek lakrészében. Miért is? Jó kérdés. Nem mondott semmit sem ezzel kapcsolatban, csak annyit, hogy nagyon fontos. Ebből ítélve nagy baj nem lehet, de ha egy random bulit fognak tartani szeptember közepén, nyakon csapom őket az biztos. Megízlelhetik a Hermione Granger féle sajtos, tejfölös, nyakon csapós lángost.

Ezekkel a bolondos gondolatokkal indultam meg ki a szobámból egyenest a fürdőbe. Kár volt. Épp akkor lépett ki a helyiségből a lakótársam. Nem is foglalkozva vele, megvárva míg kijön onnét, siettem be... Tettem volna, de ahogy haladtam el mellette ő karon ragadott és maga felé rántott.

Eszembe jutott az álmom... Nem, nem az, amikor ócsárol... sajnos nem. Hanem mikor vadul, de talán, ha lehet ezt mondani, érzékien megcsókol. Ahogy magához szorít, hogy ne távolodjak el, ahogy ölel az óvó karjaival. Ahogy fölém magasodik, ahogy suttogja a nevemet. Ahogy az érintése égeti minden egyes bőrfelületemet, ahol csak hozzám ért.

Látom a száján, hogy mozog, hogy mond valamit. Talán kérdés lehet? Nem tudom. Nem tudok rá koncentrálni, mert ezek mögött egy senkiházi barom van. Sárvérűzés, terrorizálás, szüleimre tett rossz szavak. Minden egyes tette mögött egy hátsószándék lapul. Minden egyes szava és tette után van valami rossz. Semmit nem csinál ok nélkül. Okai mindig a mások bántalmazásából áll. Semmi másból.

Lelketlen barom.

Talán hallatta gondolatomat, talán engedtem neki, hogy belelásson az elmémbe. Talán a fáradtságtól, talán, mert elkalandoztam és nem használtam a "pajzsomat". Nem tudom a pontos okát, de mielőtt még távozott volna miután elengedett, még hallottam egy "Lelketlen barom vagyok." megszólalást.

Nem értem és nem is akarom megérteni.

Végül bejutottam a mosdóba, ahova eredetileg is készültem. Nem is szórakoztam ott sokáig és hamar elkészültem. Sétálva a folyosókon, közben felszedve Ginnyt, így léptünk be a nagyterembe. Semmi rossz pillantás, megszólalás és egyéb dolog nem történt.

Még nincs vége a napnak.

Sokat beszélgetve, jó hangulatban, mindent és mindenkit kibeszélve - utóbbit inkább Ginnyék - fogyasztottuk a reggelinket, mikor egy kezet éreztem meg a vállamon. Tettre felfigyelve, hátra fordultam, hogy megnézzem, hogy ki is az. Szőke göndör hajába beletúrva, másik keze, ami eddig a vállamon pihent most a farzsebébe bújtatva, kék íriszeivel keresve enyémeket és miután megtalálta azokat el sem vette tekintetét róluk.

- Beszélhetnénk?

Régebben, ha valaki, bárki is beszélt vele csak az önimádata, agresszívitása és az aroganciája hangzott el a szájából. Sosem beszélt senkivel sem rendesen. Sosem igyekezett másokat megismerni. Mindig csak magáról beszélt, folyamatosan fényezte magát. Nem érdeklődött senki iránt sem. Régebben is elküldtem a fenében, mikor közöltem vele, hogy Gróp modorosabb, mint ő. Utána nem is beszéltünk többet és most még is itt van...

- Mit akarsz McLaggen? Már vagy hatszor végig hallgattam az élettörténetedet és őszintén megvallva többször már nem akarom - fordultam vissza a többiekhez jelezve a mögöttem lévőnek, hogy nincs kedvem tovább folytatni ezt a beszélgetést.

Kezét elvezetve mellettem egyenesen elém, elém tett egy papírfecnit. - Legalább olvasd el, hogy mi van benne és kérlek ne dobd ki. Tudni fogom, hogy elolvastad-e vagy sem - majd elment.

Nem érdekelt se a mondandója, se ő maga. Nem is gondolkozva rajta, hogy mit is akarhat pontosan, inkább ettem tovább és csak zsebre tettem a papírt. Felnézve többiekre, körbe nézve a társaságon, mindenki kérdő tekintettel figyelt. Miközben néztem őket, a Mardekár asztalra terelődött a figyelmem egyenesen a Malfoy bandára. Mind a négyen engem vizslattak. Nott tipikus szemforgatással adta tudtomra, hogy ismét kurvának tart. Pansy és Zabini kérdőn míg Malfoy szúrós tekintettel mért végig és inkább letámadta a mellette ülő festett szőkét. Mit sem zavartatva magukat, úgy falták egymást, mint aki mindjárt szobára megy az étkezőasztal tetején. Hányingerem lett.

Nem is foglalkozva velük tovább Ginnyékre kezdtem el fokuszálni. Millió és egy McLaggenes kérdést tettek fel, de mindig csak ugyan az volt a válaszom.

- Fogalmam sincs, hogy mit akar és mit tervez.

×××

A nap a megszokottnál is gyorsabban eltelt. Egyetlen egy mocskos jelzővel sem illettek meg. Mai nap folyamán még nem tettek a Mardekárosék senkivel sem semmit. Nem tudom... Nem tudjuk, hogy mi folyik itt, de valamivel készülnek. Tipikus háború előtti csend, de ha tényleg készülnének bármivel is, miért is teszik? Senki nem ártott nekik. Egy rossz jelzővel sem illették őket a Voldemortos eset után...

Név gondolata után a karomon a jelem úgy kezdett el egyszerre marni és vérezni, mint ha kötelező lett volna neki random egy tömegekkel teli helyen. A fájdalom kimondhatatlan volt. Szívem szerint felsikítottam volna úgy, mintha a Crucio Főbenjáró átkot használnák rajtam.

Gyors léptekkel szelve át a folyósokat mosdó után kutatva, belerohantam valakibe. Ha két karjával nem fog meg és nem lenne egy stabil tartása, úgy estünk volna mindketten hátra, mint két krumpliszsák. Feltekintve megmentőmre, zöld, fürkésző íriszeivel találtam magam szembe. Először a meglepődés, majd szép lassan átvette az undor és a harag a tekintetét. Felimeréssel egy időben engedett el, majd ragadta meg azt a karomat, amit én is fogtam már eleve a vérzésem csillapítása érdekében. Egyre jobban kezdte el szorítani és nem bírva tovább, egy könnycsepp gördült le a szemem sarkából és így tovább követte a többi is. Elfordítva a fejem, hogy ne lássa a gyenge pillanatomat, csak vártam a végét. Nem tudni, hogy mi lelhette, de rá pár másodpercre el is engedett. Elakartam menekülni innét, egyedül akartam lenni, de ismét meglettem ebben gátolva. Lágyan megfogta a kézfejemet, majd a pólóm ujját óvatosan felhúzva, ezzel rálátást nyerve a gyönyörű karomra.

- Mi történt?

Hangzott el a szájából ez a két szó. Ez az egy kérdés. Nem tudnám megmondani, hogy a cselekedete vagy a kérdése lepett meg leginkább. Mardekárosok második helyen elhelyezkedő senkiházija, hazugságók kitalálója, szintén második helyen elhelyezkedő terrorizáló bajnok, Malfoy banda tagja és négyük közül már a harmadik, ki érdeklődik a jólétem után. Egész két hétben végig csesztetett, egy nyugodt percet sem hagyva ezáltal nekem, erre most meg itt áll előttem aggódó tekintettel.

Felnevettem. - Ne szórakozzatok velem! - förmedtem rá. - Több éven keresztül a származásom miatt szekáltatok, elhordtatok mindennek és mikor már kezdtem azt hinni, hogy megváltoztatok, ugyan úgy hoztátok ismét a formátokat. Olyan hangulatingadozással rendelkeztek, hogy ezért érmet nyerhetnétek. Hagynátok már végre békén egyszer az életben! Ja és fogadni mernék rá, hogy ez - rámutatva a kezemre - is a ti művetek - kiszakítva karomat Theodore Nott kezéből, elhaladva mellette rohantam be az első üres terembe. Magamra zárva az ajtót, annak háttal megtámaszkodva csúsztam le rajta teljesen a földig utat engedve a könnyeimnek.

Igyekeztem most tényleg minél hamarabb hozni! És igen ismét borítóváltoztatás történt, de több nem lesz!🤓♥️