Olyan közel állt hozzám hogy, szinte már éreztem a leheletét a nyakamban. Azután, hogy egy lépéssel még közelebb került hozzám, a vállamra tette a kezét és megfordítani készült. Érintésében nyoma sem volt az előbbi visszafogott, szerény srácnak aki a szoba másik végéből figyelt. Szeméből erő és birtoklási vágy volt kivehető miután újra egymásba fonódott a tekintetünk. Látszott rajta, hogy már igen csak a türelme végén járhat. Jobb kezét a csuklómtól fogva felvezette, egészen a könyökömig majd ha lehet még közelebb vont magához.

Elmerültem azokban a sötét barna szemekben és csendben vártam, a következő tettét. Tekintete egyre csak sötétedet, ahogy egymásra néztünk. Ki zártuk a külvilágot és nem számított, az a rengeteg ember aki még rajtunk kívül a szobában volt. Ebben a percben csak ő és én voltunk. Viszont a következőben már egy harmadik fél is be csatlakozott. A Dylan által okozott transzból kilépve pár percbe telt amíg újra magamhoz tértem, de aztán megláttam a mellettünk lévő személyt.

Jessica egy behízelgő mosollyal az arcán nézet Dylan-re, majd a kezét a mellkasára simította. Pár lépés után pedig már kettőnk közé furakodott. Féltékeny voltam? Talán, viszont ez abban a pillanatban nem igazán számított. Próbáltam anélkül el tűnni, hogy az bármi feltűnést keltett volna, de a jelek szerint nem igazán jött be. Dylan keze töretlenül a könyökömön pihent és maga mellett tartott. Át néztem rá a közénk furakodott lány válla felett és újra a visszafogott énje ált ott. Vajon itt csak én tudom milyen is ő valójában?

-Jaj Dylan, drágám már mindenütt kerestelek! Emlékszel nem rég feltettem egy igazán különleges kérdést, meg van már számomra a válaszod édesem?

Nem kellett nagy észnek lenni ahhoz, hogy levedd ezt az utalást. Csupán a szemem forgattam a még mindig előttem álló tini picsán. Nem is ő lenne ha legalább egy valakinek nem kínálkozna fel. Próbáltam kihúzni a kezem Dylan tenyeréből, de ő csakugyan mint előbb, nem engedett.

-Igen meg van, drága Jasmin.
-Jessica, a nevem Jessica.
-Á igen bocsáss meg, szóval Joan. Az ajánlatod igazán lealacsonyító saját magadra nézve, persze ha csak nem ez volt az alap cél mert az esetben gratulálok sikerült. Nem igazán kezdek ribancokkal, szóval mit gondolsz képes leszel tovább ballagni, a tőlem kábé őt méterre lévő csávóhoz? Gondolom neki is feltetted ugyan ezt a kérdést, mint a bulin lévő összes másik palinak. Tudod, alapvetően próbálom megőrizni a higgadtságom, viszont te már igazán a türelmem utolsó cérnaszálán táncikálsz.

Jessica le esett állal nézet az előtte álló Dylan-re, majd kábé egy fél perc múlva hátra pördült hozzám.

-Te hallottad, hogy mit mondott!?

  A kezemen lévő kéz szorítása gyengült, majd egyszerre csak lehullott a könyökömről és már nem szorította tovább. Hogy hiányozhat a keze érintése, ha az előbb még azt akartam, hogy elvegye?

-Én ugyan nem hallottam semmit, szerintem megint csak sokat ittál. Tudod ez nálad nem ritkán fordul elő, ha így folytatod egy alkoholproblémákkal küzdő tinédzser leszel.

Tátott szájjal bámult vissza rám, majd rendezve a vonásait felszegett állal elvonult. A szememmel még követtem, hogy merre halad a tömegben de aztán a testem megindult. Pontosabban egy személy húzott maga után. Elmentünk a lépcső mellett és egy eddig általam fel nem fedezet folyosóra értünk. Itt is ugyan csak sötét volt mint a ház többi részén, viszont itt nem volt rajtunk kívül senki más. Végül egy szoba elé értünk, aztán pedig már zárult is be mögöttünk.

Háttal az ajtónak lökött, majd a fejem mellett két oldalt megtámaszkodott. Az egyik lábát be támasztotta a combjaim közé így minden menekülő utam elzárva. Bár nem mintha ez megfordult volna a fejemben ebben a pillanatban. Csak is az járt a fejemben, hogy hogyan lehet ennyire rohadt jó illata? A közelsége miatt pedig nem is sikerült túlzott mennyiségű értelmes dolgra gondolnom.

-Most pedig megfoglak csókolni.
Azután pedig már egymásba is forrtak az ajkaink. Akkor és ott, elkezdődött valami, valami megmagyarázhatatlan.