-Komolyan mondom, nem hiszlek el! Semmilyen normális érvet nem tudtál mondani de elvárod, hogy elmenjek! Nem, ne merészeld a kiskutya szemeket! Meg fogok haragudni!

-Ugyan már, jól tudjuk, hogy nem fogsz, hiszen imádsz engem!"
Megforgattam a szemem, és úgy néztem Nicole karamell színű szemeimbe. Igaza volt, de ezt nem kell feltétlenül az orrára is kötnöm.

-Miattad fogok egyszer megőrülni, na jó adj egy kis időt amíg átöltözőm.
Ennek hallatán öröm ittasan, győzelmét ünnepelve, kezdett el ugrált az ágyamon.

***

Sötétkék térdnél szakadt farmert, és egy piros pólót vettem fel. Kifelé menet felkaptam a cipőm, aztán a hajamba túrva kezdtem el igazgatni a fejemen lévő káoszt. Mikor bele néztem a tükörbe, és már nem egy teljesen reménytelen külsejű pasi nézet vissza rám, késznek nyilvánítottam magam. Nos ami nekem meg volt röpke tíz perc alatt, az Nicole számára egy órát vett igénybe, és vajon miért nem szeretek vele buliba menni? Hát a ma este folyamán úgy érzem, még vagy ezret okot fel fogok sorolni.

Az ágyamon fekve várakoztam amíg Nicole el nem készült. Abban az egy órában az unalom minden formája megmutatkozott rajtam. Az első pár percben csak feküdtem, aztán felültem és az ágyon rugózva ugráltam. Ezután ezt is meguntam, természetesen, és, ahogy telt az idő egyre furább dolgokon gondolkodtam. Például mi történne ha soha többé nem sminkelhetnének a nők, vagy ha éppen hogy csak a férfiak sminkelhetnének. Akkor vajon a nők várnának ennyit a pasikra? Vagy még eszementebb felvetés, mi lett volna ha fel sem találják a sminket? Az a sok sminkes reklám helyett a nők zacskós levest reklámoznának, vagy nem tudom, ki törne a harmadik világ háború?

Egyértelműen teljesem normális eszme futtatásaimat, Nicole torok köszörülésé zavarta meg. Ezzel felhívva magára, és az eléggé rövid ruhájára a figyelmemet. Felemeltem a kezem és az államat kezdtem el vakargatni, a másikkal pedig gesztikuláltam a ruhájára mutogatva.

-Csinos, és hol van az alsó része, vagy várj ki megyek a szemüvegedért mert szerintem megvakultam.
Már álltam volna fel, mikor közelebb jött és a vállamba boxolt.

-Ne izélj, ennyire azért nem rossz! Amúgy meg Jessica adta kölcsön, azt mondta nekem tökéletesen állna.

Felnyögtem barátnőm elképesztő naivitásán. Felvilágosítás következik mindenki jól figyeljen, a lány akiről beszél, a mi kis imádni való Jess-ünk, egy elképesztően nagy ribanc, picsa királynő, lotyó, soroljam még? A lényeg, hogy Nicole vagy ezerszer szebb mint ő, és éppenséggel az utolsó évére át iratkozott az itteni suliba. Nem meglepően már most imádja mindenki. De a naivitása nem éppen segít a helyzetén, főleg hogy én egy évvel idősebb vagyok nála és már végeztem. Viszont hős megmentő szerepet fel vállalva a másik barátnőm Gigi, megóvja őt az ilyen hárpiáktól. Néha viszont még így is be jut egy alattomos húzás a rostánkon. Mint például ez, de térjünk vissza a jelenbe.

-Nem engedem, hogy ezt felvedd. Amúgy is már mondtam, hogy ne fogadj el attól a picsától semmit. Ezt is csak azért akarja, hogy felvedd, hogy el terjeszthesse milyen kurvásan öltözöl. Viszont mindketten tudjuk, ki ebben a helyzetben az igazi kurva, nem igaz?

Felhúzott szemöldökkel néztem rá, láttam a tekintetében, tudja, hogy igazam van.

-Nem is tudom mit kezdenék nélküled.

-Én igen, csodálatos, akarat rám kényszerítés nélküli életet élnék.

Megforgatta a szemeit, és az általam kiválasztott ruhákkal a kezében sétált vissza a fürdőbe. Most felmerült a kérdés, miért választok neki én ruhát? Mit értek én egyáltalán ehhez? Minek hallgat egyáltalán rám, hisz mégis csak pasi vagyok.

Először is ez fájt, attól hogy pasi vagyok tudhatom, hogy mi néz ki jól. Másodszor is a legjobb barátnőm még szép hogy hallgat rám. Bár ez egy kicsit egosan hangzott. Harmadszor, és végül a mindent meg válaszoló dolog. Meleg vagyok, és pedig van az a sztereotípia miszerint a melegeknek tökéletes ízlésük van. Nos elmondanám, hogy ez nem száz százalékig van így, de erre inkább most  nem térnék ki. Tehát ezért hallgat rám, és ahogy kisétált a fürdőszoba ajtaján, egy már normális hosszúságú, kék, csipkés nyári ruhában, azt is igazoltam, hogy egy jó ízlésű meleg vagyok.

***

Mikor oda értünk a buli helyszínére, és át léptünk a ház küszöbén, ahogy körül néztem, már tudtam, hogy szükségem lesz egy italra ahhoz, hogy kibírjam az egész estét. Nicole-t be húzták a barátnői a tömegbe, én pedig a konyhát vettem célba. Nem meglepően Bryce ült a konyha pult egyik részén. Amikor meglátott elvigyorodott és fel emelve a poharát üdvözölt.

-Szia Jacks, nem is tudtam, hogy ma itt leszel.

Jegyezzük meg valamit, egyszerűen utálom ha a nevemből alkotott, mások szerint nagyszerű beceneveken szólítanak. Nálam nagy szó az ha nem szólok érte, csak a közeli barátok szólíthatnak így. Bryce ezek az emberek közé tartozott.

-Hidd el én sem.

Időközben oda értem mellé, ki vettem a poharát a kezéből és meghúztam. Ne ítéljetek el, nem vagyok nagy piás. Igazam bizonyítására itt van a ma esti második ok miért nem szeretem ezeket a bulikat. Tele van kamasz lányokkal, részeg kamasz lányokkal. Nos és mint említettem meleg vagyok, viszont ez nem igazán tartja vissza őket abban hogy akaszkodjanak rám, itt jön vissza a képbe a pia. Ha van a szervezettemben pár pohár alkohol nagyobb a türelmem.

-Ki találom, Nicole?

Ki vettem az előre ki készített műanyag poharakból egyet, és töltöttem magamnak egy kis sört. Bryce felé fordultam és az arckifejezésemből már tudta a választ.

-Hihetetlenül nemes dolog tőled, hogy feláldoztad az eleve semmit tevéssel töltőt estédet egy bulira.

Szívéhez tartott kézzel adta elő nekem a kis monológját. Egy szemforgatás után csak felkaron vágtam, aztán fel ültem mellé a pultra.

-Be kaphatod.

-Szeretnéd mi?

Ismét megforgattam a szemem, viszont már én is vigyorogtam.
-Na és van itt normális ember, akit nem a nemi élete hajt?

-Szerencsés estét választottál, pont ezen a hétvégén jött vissza Mason, igazából ez az ő háza. Ő rendezte ezt a bulit, és képzeld az idei nyárra az öccsét is magával hozta.

-Mason? Az alsós osztálytárs Mason?

Miután bólintott, felcsillantak a szemeim. El sem hiszem, hogy van itt olyan ember Bryce-on kívül akivel normálisan működő párbeszédet tudok folytatni. Leugrottam a pultról, le tettem a poharamat de azért még vissza néztem Bryce felé. Mielőtt megszólaltam volna már a hátsó udvar felé mutatott.

-Hátul van, gondolom most itt hagysz- tettet szomorúsággal nézet rám, én pedig csak a fejemet forgattam- bár most hogy megnézem egy lány pont erre vár.

Hátra nézegetett a vállam felett én pedig, a már végső célomul választott udvar felé indultam.

Mikor ki értem az udvarra rögtön felfedeztem a keresett személyt a tömegben. El kell szomorítsak mindenkit nincs röntgen látásom. Viszont magas volt, eléggé. Így könnyen ki szúrtam a tömegben. Elindultam felé, már félúton lehettem amikor észre vett. Elmosolyodott és ő is felém indult.

-Jackson! Olyan régen találkoztunk, nem hittem volna, hogy egyszer önszántadból eljössz egy buliba.

-Nos ezt a hitedet meg tarthatod még egy ideig, mert ide sem önszántamból jöttem el.

Ismét elmosolyodott és csak utána kérdezett.

-Nicole?

-Ki más? Tudom-tudom egy elképesztően nagy lelkű barát vagyok, kérlek folytasd.

Felnevetett és végre meg öleltük egymást üdvözlésül. Mikor elhúzódott arcán egy furcsa arckifejezés futott át. Egy pillanat sem kellett ahhoz, hogy tudjam mit fog kérdezni, mondani.

-Na és hogyan érzed magad? Hallottam, hogy nem rég volt egy csúnya szakításod.

-Hadd találjam ki kitől hallottad, viszont meg nyugtatlak mint mindenki mást aki meg kérdezi ezt. Jól vagyok, már több mint másfél hónap eltelt, és már rájöttem arra is, hogy mekkora egy segg.

-Tudod, hogy ő csak jót akar, viszont ennek nagyon örülök!

Beszélgetésünket egy harmadik fél be csatlakozása szakította félbe. Felé néztem, meglepetésemre ő már engem nézet. Pontosabban végig mért, eléggé alaposan. Tekintette hosszabb ideig megállapodott a körmeimen. Ó igen, ezt még nem említettem. Néha ki szoktam festeni a körmöm, de csak fehérrel. Szerettem nézni az emberek megrettenő arckifejezését. Kicsit másképp néz ki mint az ami a mi idegenünk arcán van éppen. Viszont pár pillanattal később már a szemembe nézett, az a mogyoró barna szempár.

-Jaj olyan udvariatlan vagyok, hadd mutassam be az öcsémet Dylan-t.