Egymás mellett ültünk és a csillagokat néztük. Mindketten csendben voltunk és csupán egymás lélegzet vételeit hallgattuk. Egy idő után megéreztem, hogy az ég helyett már engem néz. Nem néztem rá, viszont a szememet én is levettem a csillagokról. Körbe néztem az üres játszótéren, rendkívül elhanyagolt állapotban volt és eléggé rideg hangulatot keltett az érdeklődők számára. Már persze ha lettek volna érdeklődők. Nekem még is azok után amit Dylan mondott, barátságos környezetnek tűnt. Elképzeltem, ahogyan a hat éves Dylan a még épp állapotban lévő hintán suhan az ég felé. Mosollyal az arcomon fordultam végül én is felé, majd szembe találtam magam egy engem fürkésző gyönyörű szempárral.

-Min gondolkoztál? Nagyon elmerültél a gondolataidban.
Aprót horkantottam és elkezdtem tépkedni az egyik, a padból kiálló virág szirmait.

-Elhinnéd ha azt mondanám, hogy a játszótéren?
-Miért ne hinném el?

-Mert nem igaz. Vagy is tulajdonképpen de, viszont nem teljesen.

-Kíváncsi vagy, hogy én min gondolkoztam?

-Persze, min gondolkodtál?

-Rajtad.

-Ez vicces, mert én pedig rajtad.

Elmosolyodok majd lenézett a virágra amit eddig tépkedtem.

-Na és mi lett az eredmény, kedvel vagy nem?

Először nem értettem, hogy mire gondol de aztán leesett. Félmosolyra húztam a szám és letéptem az utolsó szirmot is.

-Sajnos nem kedvel.

Miután ki mondtam a szavakat elhúztam a szám és direkt félre néztem.

-Nos akkor az a virág most nagyon nagyot téved.

Az álam alá nyúlt és vissza fordította a fejem, hogy újra a szemébe nézzek. Mélyen elmerültünk egymás tekintetében és pár múlva már hajoltunk is volna egymás felé. Viszont a pillanat varázsát egy telefon csörgés szakította félbe. Harag villant át a tekintetében és a zsebében lapuló telefonért nyúlt.

-Igen?

Hangja csupán egy mérges morgásnak hatott, még is úgy tűnt, hogy a vonal másik végén lévő személy értette. Hangos ecsetelésbe kezdett miszerint ő most rohadtul nem ér rá.

Elmosolyodtam a hevessége láttán, majd elő vettem a saját telefonom. Hat darab nem fogadott hívásom volt, egy darab Gigi-től és négy másik Nicole-tól. Az emlékeim szerint részegen vitték épp haza, mikor legutóbb láttam. Gigi-nek írtam egy gyors sms-t miszerint Dylan-nel vagyok. Mielőtt még lezártam volna a telefont még meg néztem az időt és döbbenten észleltem, hogy már hajnali fél három van. A telefont a zsebembe csúsztatva fordultam felé.

-Mennünk kéne mert már későre já..

Ennél a pontnál tapasztotta a száját az enyémre, belém folytva a szavakat. A tarkómra simította, a kezét és közelebb húzott magához. Először a döbbenet vett uralmat rajtam, majd lehunytam a szemem és lassan elkezdtem vissza csókolni.

Aznap este ezen a ponton realizálódott bennem, hogy nagyon is a hatása alá kerített.