Az ölemben ülő Gigi óvatosan hátra sandított a válla felett, majd amilyen gyorsan csak tudta vissza is kapta a fejét. Nagy szemekkel nézett rám, majd a mutató ujját felemelve kezdett bele mondandójába.

-Épp, hogy csak oda fordultam és ő rögtön a szememben nézet! Annyira dühös szempárral se találkoztam még! Talán féltékeny? Huha lehet még is csak van esélyed bedobni magad!
-Ugyan ne légy ilyen kishitű, valószínűbb, hogy te tetszel neki és rám mérges mert az én ölemben ülsz nem az övében.
-Aha persze, meséld csak be magadnak ha ettől jobban tudsz aludni. Viszont ha annyira „haragudna” rád, akkor azt a szívdöglesztő mosolyt a mögötted lévő falnak szánta.
-Akkor sem lehet féltékeny, hisz nem is meleg!
-Na és te azt honnan tudod? Csak mert nem emlékszem rá, hogy említetted volna azt, hogy megkérdezted efelől.
-Végül is már mindegy.

Először kérdőn nézett rám aztán Dylan felé fordult. Nicole lépet felé a szoba másik felén, kecses léptekkel haladt Dylan-hez. Az említett csupán egy érdeklődő pillantással konstatálta a helyzetet, majd egy édes mosolyra húzta a száját. Ahj miért kell nekem már is ilyen jelzőket rá aggatni?! Csak még nehezebbé teszem saját magamnak. Kicsit megemeltem az ölemben ülő Gigi-t jelezve, hogy felakarok állni. Kérdő tekintettel vizslatott, majd inkább csak rám hagyta és felállt. El mormogtam még, hogy a mosdóba megyek majd már mentem is felfelé a lépcsőn.

Ahogy bezártam magam mögött az ajtót, már kattintottam is el a zárat. Le rogytam a wc ülőkére és a kezembe temettem az arcom. Miért van az, hogy nem tudok örülni az egyik legjobb barátnőm még el sem kezdődött kapcsolatának? Ettől akkor most rossz barát vagyok? Csak mert nem az a szándékom tényleg csupán, oké valljuk be tetszik nekem. Ez is csak az én szerencsém, a szakítás után először persze, hogy egy heteró srácnak kell meg tetszenie. Oké elég volt az önsajnáltatásból, végül is végtére bulizni jöttem ide nem depressziózni a fürdőben.

A tükör elé állva megmostam az arcom, majd a csapnak támaszkodva néztem farkasszemet saját magammal. Már épp nyerésre álltam amikor kopogás szakított ki, a gondolataimból. Megpaskoltam az arcom csak, hogy valami életét vigyek a kinézetembe majd elfordítottam a zárat. Lassan nyitódott az ajtó, majd oldalról egy fej nézet be rám. Pontosabban az a mogyoró barna szempár aki elől a fürdőbe menekültem. Végül az egész testével átfurakodott az ajtó résen, még véletlenül sem tágabbra nyitva azt. Aztán már csak azt vettem észre, hogy az ajtó csukódik és ketten vagyunk az üres fürdőben.

-Ó bocsi bizonyára már várhattál már egy ideje, én már megyek is.

Csak simán elakartam sétálni mellette, viszont természetesen miért is ne botlanék meg a saját lábamban? Őszintén már vártam, hogy földet érjek és még ha az összetört önbecsülésemet is kellett volna össze szednem legalább már kint lehettem volna. De nem úgy van az. Nem értem földet, annál inkább egy kéz fonódott a derekam köré, pontosabban kettő. A kezeim a mellkasán pihentek és az arcunk elmondhatatlanul közel volt egymáshoz. Miért ilyen átkozottul jó az illata?! Mint aki belelát a fejemben, egy önelégült mosollyal ajándékozott meg. A karjai pedig csak még szorosabban tartottak.

-Öhm köszi, de most már igazán elengedhetsz most már biztos lábakon állok.

Lassan, igazán lassan gyengült a szorítása a derekamon majd egyenes pozícióba felhúzott minket. A kezei ugyan csak a derekamon maradtak, viszont az enyémek is ugyan csak a mellkasán voltak. Kicsit sem gyorsan elkaptam őket, majd csak úgy magam mellett lógatva néztem azokba a végtelen mélységű szemekbe. Arcára vissza tért az, az átkozott félmosoly amit ma már vagy ezerszer látok tőle.

-Ezt ne csináld!
-Még is micsodát?
-Ezt a mosolyt!
-Miért talán nem tetszik? Pedig próbálom a legjobb formám mutatni.
-Ezt tartogasd a lányoknak.
-Honnan veszed, hogy rájuk nem ugyan így mosolygok?
-Khm oké, nos akkor már mehetek?
-Persze, csupán még egy dolog.
A jobb oldalamon lévő keze elkezdett felfelé csúszni a gerincem mentén, majd egészen közel hajolt.
-Kérhetek egy búcsú csókot?