Levegő után kapkodva váltunk szét, mélyen egymás szemébe nézve. Vártam, hogy megszólaljon de őszintén szólva nem voltam biztos benne, hogy hallani is fogom a fejemben zúgó vértől. Ő viszont szavak helyett a derekamra kulcsolta a karjait és ha lehet még közelebb vont magához. A fejét a nyakamba fúrta, pár perc múlva pedig ismét felnyögtem. A fülem mögötti érzékeny részen elkezdte ki szívni a nyakam. A felkarjához kaptam a kezem és erősen megszorítottam azt. Elégedett mosollyal az arcán húzódott hátrébb, és azokkal a végtelen mélységű szemekkel fürkészte az arcom.

-Hát végül még is csak az enyém lettél. Persze ahhoz a randihoz ezek után is ragaszkodom és hidd el ezután nem szabadulsz tőlem. Minden egyes szabad percemet veled fogom tölteni.

Még mindig egy kicsit lihegtem de ennek ellenére is elkerekedett a szemem. Nos ezek után nem igazán kételkedhetek az irántam táplált érzelmeiben. A még mindig a karján lévő kezemet le ejtettem a testem mellé és tátott szájjal néztem rá. Őszintén, hogy a francba is kerültem ebbe a helyzetbe? Az előző barátom egy vérbeli pöcs volt, aki több emberrel is megcsalta, egyszerre. Erre csak úgy betoppan az életembe ez az isten, akinek a jelek szerint eléggé komoly szellemi bajai vannak.  Ó és, hogy ugyan miért gondolom ezt? Nos ha az nem lenne az eddigiek alapján tiszta, akkor majd most elmagyarázom. Mások előtt, nagyobb társaságban egy kezes bárány akit szinte kenyérre lehet kenni, viszont amikor ketten vagyunk, hát, hogy is mondjam ez az énje eltűnik. Helyette egy igen is  arrogáns, birtoklás mániával rendelkező személy mutatkozik meg aki a jelek szerint engem választott újabb játékszerének.

Becsuktam a szám és lesütöttem a szemem, ennek nem szabadott volna megtörténnie.

-Ennek nem szabadott volna megtörténnie. Mi, én csak elvesztettem a fejem és nem tudtam józanul gondolkodni. A mai este után úgysem látlak újra szóval, mi lenne ha ezt az egészet meg sem történtnek tekintenénk. Most pedig légyszíves állj arrébb már biztosan keresnek minket.

Düh villant azokban a gyönyörű szemekben, majd az egyik kezét a fejem mellé csapta. Az ajtó hangos csattanással jajdult fel. A jelek szerint nem igazán tetszett neki amit mondtam, viszont az biztos, hogy nem leszek újra valakinek a játékszere! Egyszer is elég volt, nem igazán kívánom senkinek azt az időszakot amin át kellett mennem a szakítás után. Nincs az a pénz, hogy most önszántamból újra besétáljak egy ilyen helyzetbe.

-Azt akarod, hogy sikítsak?

Dühös arckifejezésén egy pillanatra mosoly futott át, viszont ennek egy perc múlva már nyoma sem volt. Megkeményedett vonásokkal nézet rám.

-Az nem lenne túl férfias megnyilvánulás.

-Ó milyen kis aranyos, hogy te azt hiszed, hogy az engem érdekel.

Beharapta az alsó ajkát, és megmertem volna esküdni, hogy egy mosolyt próbált elrejteni előlem.

-Nos akkor halljuk azt a bizonyos sikolyt, mert, hogy én innen nem engedlek sehova az is biztos.

Láttam rajta, ahogy a fejében már el is döntötte én bizony nem fogok semmit tenni. Egy gúnyos mosolyra húztam a szám majd teljes torokból el sikítottam magam. Kikerekedett szemekkel nézett, aztán, hogy kapcsolt rögtön a számra nyomta a kezét. Megrázta a fejét és elnevette magát.

-Ugye tudod, hogy ezután csak még jobban a magaménak akarlak?

Csupán megforgattam a szemem, a keze még mindig ugyancsak a számon volt így a beszédre nem igazán volt lehetőség.

-Tudod az évek során mindenkit megkaptam aki csak megtetszett, csajt, pasit, akit csak akartam. Erre ma te csak úgy oda sasszézol a bátyám mellé, rikító körmökkel és teljesen elveszed az eszem. Nagyon ritkán fordul elő velem, hogy elveszítem a fejem de te melletted nem tudok uralkodni magamon.

Már akkor felkeltetted a figyelmem amikor megláttam, ahogy kilépsz a terasz ajtón. Miután vissza mentél, rögtön ott hagytam a bátyám és utánad indultam csak hát le támadott valami July nevű csaj.

Azután, hogy végre leráztam tudod mi fogadott mi után végre megtaláltalak? A nappali sarkában ültél az öledben egy kibaszott csajjal! Sosem voltam még annyira dühös és féltékeny mint akkor. Szóval nem, most amikor végre a karjaimban tartalak kibaszottul nem engedem, hogy csak úgy kisétálj ezen az ajtón!

A számon tartott kezét csupán annyira vette el, hogy aztán annak helyét a szája vegye át. Ellenkeztem? Nos, nem igazán. A csókja még mindig valami flancos rózsaszín köddel fedte el az agyam. A pár perccel ezelőtt felállított értelmes érvek ez ellen az egész ellen, most elfeledve hevertek az agyam hátsó részén. Az egyik kezemmel már a nyakát öleltem volna át, amikor a mögöttem lévő ajtón dörömbölés hangzott fel.

-Jacks, minden oké?