Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

hatodik

A felismerés szinte arcul csapott, hiszen így akkor minden értelmet nyer! Vagy is majd nem minden. Lehetséges, hogy azért pikkelt egész végig Gigi-re mert azt hiszi, hogy együtt vagyok vele? Viszont ez azt is jelentené, hogy tényleg tetszek neki. Nem azt mondom, hogy ez teljesen lehetetlen mert hát azért én sem vagyok egy bánya szökevény, viszont akkor is más súlycsoportba tartozunk. Míg neki kidolgozott teste van és karizmatikus kisugárzása, nekem nyúlánk test és gyermeteg megjelenés adatot.

Az eddig csendben mellettem ülő Gigi hirtelen felpattant és póker arccal az arcán nézet le a szemembe.

-El kell mennem a mosdóba, pár perc és vissza jövök. Ne menj sehova!

Összevont szemöldökkel néztem rá, majd az ajtóra ami már csukódott is be mögötte. Kicsit sem volt gyanús, ugyan dehogy. Újra hátra vetettem magam az ágyon és tovább bámultam a plafont. Vajon mit tervelt ki már megint? Vagy az is lehet, hogy csak paranoiás vagyok és szinte várom, hogy valami történjen. Nyílt az ajtó én pedig oda se nézve kezdtem el beszélni.

-Tudod most már tényleg meg kéne beszélni ezt a dolgot, szinte már nekem kellemetlen, hogy állandóan a barátnőmnek néznek.

-Ó szóval ez azt jelenti, hogy szingli vagy?

Ahogy meghallottam ezt a hangot már ültem is fel. Dylan állt szorosan az ágy előtt, teljes valójában. Most, hogy felültem az arcom szem magasságba került az ölével. Nagyot nyeltem és felnéztem a szemébe. Nyitva volt a szája, a szemével pedig szinte felfalt.

-Mond csak Jackson, megadnád nekem a számodat?

Az egyik lábát felemelte és be térdelt a két lábam közé. Az ágy besüppedt a súlya alatt, az arcát pedig lentebb engedte. Nagyot nyeltem és tartottam a szemkontaktust.

-Ugyan minek kéne az neked?

-Nos eléggé valószínű, hogy felhívlak majd. Aztán pedig megkérdezem, hogy lenne-e kedved velem ebédelni. Azután, hogy igent mondtál megbeszéljük a részleteket és örömmel képzelem el a mosolyod miközben rám gondolsz.

Mondandója közben egyre csak csökkentett a köztünk lévő távolságon, így most az arca igen csak közel van az enyémhez. Jesszus miért van ilyen jó illata? Hátrálni nem tudtam, először is mert egy ágyon voltam épp és mert valahogy nem is akartam
.
-Honnan veszed, hogy igent mondtam volna? Lehet, hogy az elején kosarat adok.

A szemét az ajkaimon legeltette és egy mindentudó mosolyra húzta a száját. Két kezével a testem mellett támaszkodott meg ezzel teljesen sarokba szorítva és hátrább döntve az ágyon.

-Az, ahogyan most rám nézel elég válasz. Persze ha még is csak nemet mondanál természetesen nem adnám fel. Mindenképp elérnem, hogy az enyém légy.

Nagyot sóhajtottam majd teljesen hátra dőltem az ágyon, a kezembe temettem az arcom és próbáltam össze szedni a folyóssá váló gondolataim. Istenkém ez a pasi.

-Hát te sem vagy egy szégyenlős fajta.

Még mindig nem néztem ki kezem mögül, de éreztem, ahogy közelebb hajol hozzám.

-Miért te talán az lennél? Végül is eggyel több édes tulajdonság amit megtudok rólad. Most pedig vedd szépen le a kezed, így nem látom azokat a gyönyörű szemeket.

-Nem mintha az előbb azt nézted volna.

Lassan lefejtettem a kezeim az arcomról és azokba a sötét szemekbe néztem. A szobában teljes sötétség uralkodott és mi pedig mini méterekre egymástól fekszünk egy ágyon.

-Nos akkor mi legyen, babyboy?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro