Nicole csípőre tett kézzel nézet le rám, sőt még a lábával is dobbantott egyet.
-Az isten szerelmére Jackson! Már mindenütt kerestelek!

-Hát a jelek szerint itt még nem. Azt hittem, hogy lefoglalnak a barátnőid.

-Milyen humoros. Beszélgetni akartam veled, viszont sehol nem találtalak! Aztán végső elkeseredésemben ide jöttem ki önteni a szívem, egy pohár piának. És mit add isten, váratlanul megtaláltalak.

Lejjebb csúsztam a széken, majd a lábamat feltéve az asztalra kényelmes pozíciót keresve helyezkedtem el. Nicole és az ő nagy szív ki öntései, szinte már előre félek.

-Mi nyomja a lelked drága gyermekem, gyónj meg nekem.
Egy széles mosoly terült el az arcán, majd kihúzta az asztalfőn lévő széket és helyet foglalt. Ő velem ellentétben előre dőlt, és a keresztbe font karjaira támaszkodott.

-Nos „atyám” nem rég láttam egy irtó helyes pasit, de nem tudom, hogy ugyan miként kéne őt megszólítanom. Aztán eszembe jutott, hogy nekem van egy legjobb barátom is akihez fordulhatok tanácsért. Tehát itt lennék, hogy szólítsak meg egy tízből tízes pasit?

-Estleg a nevét tudod? Talán ismerem és össze ismertethetlek vele, gyermekem.

-Szerintem már te is találkoztál vele, Mason öccse az, Dylan.

Egy pillanatra megállt bennem a levegő, de aztán megkérdeztem magam, hogy ugyan miért is kéne zavarnia a ténynek miszerint pont Dylan tetszik neki. Hisz semmi sem történt közöttünk, sőt még csak nem is beszélgettünk komolyabban. De valahogy még is, mekkora volt az esélye annak, hogy majd pont ő tetszik meg a legjobb barátnőmnek?

-Nos akkor szerinted mit tegyek? Be akarok vágódni nála, tudod fontos az első benyomás.

-Khm, szerintem az is elég lesz ha önmagadat adod. Nos, akkor sok szerencsét én most megyek, és megkeresem Bryce-t.

Mosolyogva felmutattam a hüvejk ujjam, és már pattantam is fel a székről. Miért érzem magam ennyire nyomottan hirtelen? Nagy valószínűséggel tetszeni fog neki Nicole, és össze jönnek majd. Azután pedig minden nap látnom kell, ahogy cukiskodnak. Istenem miért nem tudok csak simán örülni?

***

Végül a nappali sarkában elhelyezkedő fotelben kötöttem ki, az ölemben ülő Gigi-vel. A már előzőekben említett Gigi, a másik jó barátnőm és éppenséggel most neki öntöttem ki a szívem az előzőekről.

-Nos hát ez, finoman szólva is elcseszett. Bár őszintén rád vall, hogy ilyen helyzetekben találod magad. Az csak a szerencsétlenebb része, hogy most Nicole is benne van. Nem kéne elmondanod neki, hogy tetszik neked? Akkor biztos, hogy nem próbálkozna nála.

-Á mindegy is, elcseszett a helyzet, ahogy mondtad. Ha el is mondanám neki azzal sem lennék semmivel előrébb. Annak az esélye, hogy meleg elég csekély. És csak ott lyukadnánk ki, hogy elhalasztott miattam egy jó pasit.

-Hát őszintén szólva drága nem igen lennék most a helyedben. De ne búsulj, hisz én még mindig itt vagyok neked!

A karjait a nyakam köré fonta, és egy cuppanós, szájfénytől ragadó csókot nyomott az arcomra. Csak szórakozottan felnevettem, a saját helyzetemen. Kívülről úgy látszott, hogy tökéletesen elvagyok egy gyönyörű lány társaságában. Pedig valójában egy pasi miatt nyávogok neki, aki nagy valószínűséggel a legjobb barátnőm új pasija lesz. Eléggé elbaszott egy helyzet, igaz? Átkaroltam a derekát, és egy szoros ölelésbe húztam őt. Csak a hangos nevetése volt a reakciója, amivel többek figyelmét is magunkra hívtuk. Legalább ő itt van nekem ha bármilyen ilyen helyzetbe kerülök. Viszont ha bele gondolok miatta hiszik azt, hogy a lányok felé húzók. Eléggé bensőséges kapcsolat van kettőnk között, és ezt sokan félre értik.

Most is épp a mellkasán pihentetem a fejem, és a nappaliban lévő tömegen futtattom végig a szemem. A Gigi derekán lévő kezem hirtelen megrándul, és egy kicsit erősebben szorítom meg a szokásosnál, amikor is össze akad a tekintetünk. Az emberek kavalkádján keresztül talált egymásra a pillantásunk, ő még is úgy néz engem mint aki percek óta várt már erre. Egy csábos felmosollyal az arcán bámult vissza rám. Szégyenlősen elkaptam a fejem, és Gigi szemébe néztem.

-Rám mosolygott, jesszus ez már a harmadik ilyen mosolya. Miért nem képes egy rendes mosolyt intézni felém? Nem, mert neki az a rohad szívdöglesztő félmosolyt kell alkalmazni. Eskü ezt direkt csinálja velem. Miért kell így félre vezetni az embert, na jó biztos, hogy nem direkt csinálja de akkor is! 

-Ácsi, lassabban drágám, mert így nem értem miről beszélsz. Először is ki mosolygott rád ilyen hatást gyakorolva? Eléggé felpörögtél tőle.

-Egyet találhatsz, hogy ki.