tizenkilencedik hívás
Can't belive your packing your bags, Tryin so hard not to cry. Had the best time and now its the worst time, But we have to say goodbye...
Lány: Igen? Mit akarsz?
Fiú: Úgy tűnik, ma bal lábbal keltél fel.
Lány: Igen.
Fiú: Ahha...
Lány: Nincs most kedvem hozzád.
Fiú: Miért?
Lány: Elsőnek azt mondtad, segíteni akarsz. Meg fogjuk találni Daniellát. És akkor most kész, vége, meggondoltad magad? Nem bírod felfogni, hogy ezzel az egész jövőmet megváltoztathatod? Nem szégyen, ha van az embernek főnöke. Kérlek, nagyon szépen kérlek, engedd, hogy beszéljek vele. Segíthetne.
Fiú: Hogy ha nincs főnököm, képtelenség, hogy beszélj vele. Úgy értem, ő egy olyan személy, aki nem létezik. Gondolkodj már, kérlek.
Lány: ...
Fiú: Ahj, most komolyan? Mondanom kell valami...
Lány: Nem.
Fiú: Ez fontos. Tényleg. Illetve, azt gondolom, hogy fontos. Nem tudom, hogy mire számítasz...
Lány: Ha valami fontos, akkor gyerünk, mondd el.
Fiú: Nem, biztosra akarok menni abban, hogy bízol bennem. Úgy nem megy, ha közben azt hiszed, nem akarok segíteni neked. Nem vagyok hajlandó elmondani az új infókat, ha nem működsz velem együtt. És higgy nekem, tényleg nincs főnököm.
Lány: Te vagy az, aki nem működik együtt, éló!
Fiú: Ahogy akarod.
Lány: ...
Fiú: Tehát...?
Lány: Oké, oké, hiszek neked. Nincs főnököd, és kész.
Fiú: Rendben van. De ha még egyszer kételkedsz bennem, felbontom ezt az egész "kapcsolatot", és nem segítek többet. És ne gondold, hogy olyan könnyű lesz egyedül keresgélni egy olyan embert, aki konkrétan "el van tűnve".
Lány: Anyám eltűnt?
Fiú: Nem, nincs. De abban biztos vagyok, hogy nincs a városban. Nagya távolság, az információ pedig édes kevés... a te nyelveden ez annyit tesz, hogy eltűnt.
Lány: Oké, értettem. Úgy tűnik, most te vagy a zabos. Mi történt?
Fiú: Nem történt semmi, csak annyi a bajom, hogy néha annyira idegesítő vagy, és olyan az érzésem, mintha egy két éves gyerekkel beszélnék.
Lány: De nem...
*a kapcsolat megszakadt*
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro