Csak feküdt ott leragasztott szájjal.Kezein és lábán láncok lógtak.Anyaszült mesztelen volt és sírt.Ezt hallotta Mia is kintről. Közelebb lépett mire a lány megrándult és amennyire a láncok engedték elkezdett távolodni a lánytól.Mia körbenézett.A falon sorban polcok voltak felfúrva amin messziről valami csillogott.A helyiségben állt még egy összetört íróasztal és egy kissebb éjjeliszekrény amin egy durva szabású pokróc hevert.Miában kavarogtak az érzések.Lépett mégegyet a lány felé aki az éjjeliszekrénynek nyomódva reszketett.Ekkor érezte hogy kell valamit mondania hogy segíteni tudjon.
-Tsss.-csitítgatta. -Nem foglak bántani.-lépett közelebb.
Ekkor vette észre hogy a lány combján  egy vágás éktelenkedett. Gondolt egyet majd a polcokon kutava keresett valamit amivel a láncokat leszedheti. Kiderült hogy a polcokon a csillogó dolgok különféle formájú és élű kések.Mellette egy fűrész is helyezkedett el.Megfogta majd a lányhoz leguggolva fűrészelni kezdte a lámcot.A lány sírt és reszketett ő pedig folyamatosan csitítgatta. Mikor nagynehezen a lányról leszedte a láncot megfogta és felállította.Gyenge volt a lány ezért hagyta hogy belekapaszkodjon. Az éjjeliszekrényről a pokrócot a lányra terítve kisétált vele az éjszakába.A falu felé vették az irányt bicegve mivel a lány mindegy egyes lépésénél felszisszent.
-Sikerülni fog.Ügyes vagy.-biztatta a lányt miközben eleredt az eső ami nehezebbé tette a helyzetet.Az erdő zúgott az eső zajától és az út is sárasabb lett ami nehezítette Mia dolgát.
Beértek a közeli faluba ahol néhány háznál világított lámpa.Mia úgy érezte nem bírja tovább, ezért kiválasztott egy házat.A lányt a tornác szélére ültette amíg ő felment.Bekopogott és mikor kinyílt az ajtó sötétülni kezdett minden.
-Hívjon mentőt a lánynak.-Mia összeesett.Ennyit tudott kinyögni.