Mia apját csendben követve minél elszántabban tette az utat meg. Hideg volt.A Hold fénye megvilágította az egyik fát amelyen sok bagoly huhogott. Mia minél csendesebben lépett apját követve aki elvezette egy kis viskóhoz amiről Mia már annyi rosszat hallott.Hát mit keresne ott az apukája? Figyelte a történéseket egy bokor mögül. Az apja belépett a viskóba majd egy kis ideig semmi nem történt.Pár perc múlva mintha gyertyát gyújtottak volna az egyik kis ablak megtelt fénnyel.Halk nyöszörgést hallott de nem az apjáét. Ez egy nő volt.Elszánta magát hogy bemegy ,de mikor felállhatott volna a fény kialudt és az apja jelent meg a foszladozó tornácon,majd elégedetten azon a pár lépcsőn leugorva hazafelé vette az irányt. Mia figyelte ahogy az apja minél távolabb kerül majd mikor megbizonyosodott róla felállt és elindult a viskó felé. Egyesével szedte a lépcsőfokokat majd a vaskos nehéz ajtót kitárva- ami jobb napokat megélve nyikorgott- hallotta meg a neszt újra. Mintha valaki nyöszörögne. Folytatta az útját a hang irányába ezért végigment egy kissebb folyosón ami kissebb helyiségekbe végződött. Az utolsó szobába bekukucskálva vette észre a Hold fényében a lányt.