Hideg volt.A Hold fénye lámpaként világította meg a szobát. Ebben a szobában Mia lakott.Már fent volt,de nem tudta rávenni magát arra hogy kinézzen az ablakon a zaj irányába.Nagyon félt. Mikor kikászálódott az ágyból megérezte bőrén a levegő hűvösségét ami miatt beleborzongott,de hamar visszaterelődött a figyelme a reccsenésre ami az ablakon túl történt.Csendes léptekkel odalépett az ablakhoz és figyelt.A sötétben az erdő mentén az apját vette észre ahogy tart a sűrű bokrok felé. Fejébe ötlött, hogy szeretett apukája mit csinálhat éjjel az erdőben.Soha nem volt koránkelő típus ezért elhatározta hogy bármennyire fél,követni fogja. Magárakapta a kedvenc pulóverét,felvette a cipőjét és ugyanúgy mint az apja akit már nagyon messziről látott a Hold fényében elindult a sűrűn nőtt bokrok irányába. Félelmét tetőzte a hideg ami a pulcsiján keresztül is a csontjáig hatott,de ez nem tántorította el céljától miközben azon gondolkodott hogy szeretett apukája miért vette rá magát arra ,hogy éjjel a nagy hidegben kitegye a lábát a meleg otthonából.