Narumi
Sietve lépek ki othonról és futo lépésbe indulokbel régi iskolámban. Vagy egy háromórás késébe vagyok, mert drága kis öcsikém Rin elfelejtett engem felébreszteni. Ezért később meg járja de most inkább siesünk.

...

Egy kis idő múlva amikor az iskola csarnokába vagyok meglátam egy papírt amíre nagybetűkkel rá volt írva, hogy :"Tisztelt osztálytalálkozosok akik késnek! Az osztály találkozott technikai okok miatt át helyeztük Shirotaka-kun családi étermébe. Kérem,hogy minden késő osztály tag menjen a Shirotaka éteremebe. Megértésüket köszönöm!"
-Hát ez remek!-motyogtam majd újra neki áltam szaladni a másik írányba. Nem telt bele sok időbe mire oda értem a kicsi hangultais éterembe ahonan hangos nevetés szürödöt ki. Le vetem a cipőmet és beléptem a fa ajton. Mindenki hirtelen elhalgatott és engem nézet.
-Miou?-nézet rám egy szőke hajú nő.-Tudtam,hogy elfogsz jönni! Vagy ezer évve nem látalak? Hogy vagy?-nézet rám.
-E-elnézést de őssze kever valakivel.-szóltam neki halkan.
Elkezdtek össze sugni egy mást közt olyanokat mint,hogy "Mégis ki ő?" vagy,hogy "Nem emlékszem,hogy ilyen szép lány járt volna az osztályba" de halodtam olyat is "Neked rémlik ki ő?" Ez adig ment igy amíg egy lila haju nö nem kiabálta volna el magát.
-Ki is vagy te?!-kiabálta a lila haju nő
-Hayase Narumi. De ha így nem emlékszetek rám akkor talán úgy, hogy Natsu?-kérdeztem a régi osztályom.
-He?! Heeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee?!-kiabálta a régi osztályom.
-Te vagy Natsu?! Az a Natsu?!-kérdezte egy férfi.
-Igen.
-Hayase-san sosem hitem volna,hogy így meg változol.-halodtam meg egy ismerős hangot. A régi osztály főnökünk ált mögöttem.
-Takehada-sensei! Jó látni,hogy még mindig egészégben van. És hogy van a kis lánya,Kira?-kérdeztem a Takehada-sensei-t.
-Kira remekül van. Alig várja,hogy megszülesen a kis öcse,és óvodába járjon,hogy újra önel találkozon.
-Szívesen látom őket bármikor.-válaszoltam miközben leültem egy üres helyre mellém pedig sensei. És úgy kezdtünk el beszélgetni.
-Egyébként Hayase-san,-nézet rám sensei-ő is itt van.-mondta sensei. Kicsit sokos állapotba lehetem így csak anyit montam..
-Ki kell menem a mosdóba.-áltam fel a helyemről és el mentem a mosdóba. Már majdnem ott voltam amikor neki mentem valakinek és így a földre estünk mindketten.
-S-s-sajnálom.-mondtam és gyors felkelve felsegitetem a férfit.
-Nem én sajnálom.-mondta a tarkóját vakarva,majd rám nézet. Azzonal felísmertem.
-B-bocsánat.-mondtam és be sietem a mosdóba.Nem hiszem el,hogy pont neki kelet menem. Miért pont neki?! Már majd nem elfelejtetem...már majd nem elfelejtetem,hogy mi történt akkor. Akkor ő engem...itt hagyot...és soha többé nem látam. Akor mégis mit keres ő itt? Miért kell neki most itt leni-e?Miért, miért, miért? Csak egyszerűen elkelene felejtenem,de nem tudom. Nem tudlak elfelejtenk téged Ren.

Sziasztok sütikék. Itt az új rész. A következő Ren szemszögéből írodik. Hamarosan találkozunk addig is sziasztok.