figyelmeztetések: gyerekből felnőtté válás

szavak száma: 238

ajánlott dal: Demjén Ferenc — Felnőtt gyermekek

𖡦

Gyerekként annyi mindenben hiszünk. Óriási képzelőerőnk és hitünk van. Mindenben. Kíváncsiak vagyunk, álmodozunk, várjuk a történet végét.

Mi történik, hogy felnőttkorunkra ez teljesen kikopik belőlünk? Miért nem tudunk hinni a dolgokban? Miért nem érdekel minket annyi minden? És miért állunk a saját életünk történetéhez úgy hozzá, mintha annak már nem lehetne pozitív végkimenetele?

Mindent traumaként élünk meg. Ha a reggeli rohanásban véletlenül áttrappolunk egy pocsolyán, és tiszta sár lesz a nadrágunk, idegesek leszünk. A kisgyerek ezzel szemben önfeledten ugrál a koszos víztócsában, és élvezi, hogy színes gumicsizmája nem tudja megvédeni az anyukája által tegnap kimosott nadrágját attól, hogy tiszta kosz legyen.

Bennük még megvan a hit abban, hogy léteznek boszorkányok és sárkányok, na meg persze szellemek. Hogy van kísértetház, és ha bemegy oda, élő csontvázakkal találkozik. Meg természetesen vámpírokkal, akik kiszívják az emberek vérét.

Mindig is a vámpírok voltak a kedvenceim ezek a varázslatos, kitalált lények közül. Ők extrán misztikusak, és mindig álmodtam arról, hogy találkozok eggyel. Elképzeltem, hogy Halloween éjszakáján szembejön velem egy Drakula a városszéli kísértetháznak titulált romos épületben, ahová évszázadok óta nem ment senki sem, mert féltek ezektől a varázserővel bíró lényektől. Akik nyilván nem léteztek, de ők el akarták hinni, hogy élnek.

– Bonnie! – Miles hangjára leszek figyelmes. Hátralépek egyet az ablaktól, amin keresztül eddig a kísértetházat figyeltem. Még mindig vonz az egész, pedig már a harmincon is túlvagyok. De ha valakiben, akkor bennem örökre megmaradt az a gyermek, aki hisz a természetfeletti dolgokban.

𖡦

🅐🅤🅣🅗🅞🅡'🅢 🅝🅞🅣🅔

Rövidke novella lett, a háromszáz szót nem éri el, de nem bánom, ehhez szerintem ez illett, és egész elégedett vagyok vele. 🦋

Ti mit gondoltok róla? ✨️

2024.10.05.
𝖊𝖒𝖘𝖟