A kis faluban köztudott volt, hogy halloweenkor az egyébként kedves és mosolygós öreg professzor háza tabu, különösen ha az ember csokit szeretne kérni tőle. Nos, történetesen ez a kis Rachelt nem izgatta különösebben.

A kilenc év körüli kislány vámpír jelmezben járta a hosszú, kanyargós utcákat, minden háznál megállva egy kis édesség reményében. Szülei abban az évben engedték először egyedül végigjárni a házakat, így meglehetősen izgatott volt. Végül elért a főutca negyvenes számához, és megtette, amit más ember a helyében nem mert volna. Becsöngetett.

Egy öreg bácsi nyitott ajtót, és olyan dühösen bámult a lányra, hogy attól még egy felnőttnek is inába szállt volna a bátorsága.

– Nincs csoki! – ordította, azzal a lendülettel pedig fordult is vissza, azonban a lány következő mondata annyira meglepte, hogy elfelejtette, hogy tulajdonképpen dühös rá.

– Aranyos a cicája, bácsi.

– Tessék? – kérdezett vissza Clint Johnson professzor, mert azt hitte rosszul hall.

– Anya azt mondta, hogy ilyenkor a bácsi mindig rosszkedvű – magyarázta Rachel, arcán egy apró mosollyal. – Arra gondoltam, felvidítom, ezért megdicsértem a cicusát. Cuki. Amúgy én Rachel vagyok.

– Ez igazán – kezdte el keresni a szavakat – kedves tőled. Szeretnél bejönni?

– Aha – bólogatott a lány. – Tudja, bácsi, anyu sem szereti a halloweent – magyarázta Rachel, miközben körbenézett a házban, ahol minden katonás rendben állt a helyén –, mert idegesíti őt a sok bunkó gyerek, akik hisztiznek, ha nem kapnak elég csokit. Maga is ezért utálja?

– Nem, gyermekem – rázta meg keserű mosollyal az öreg férfi a fejét, az egyik fiókban kotorászva. – Egyébként szólíts csak nyugodtan Clintnek! Tessék – nyújtott át a lánynak egy darab csokoládé bonbont.

– Köszönöm, bácsi Clint! – Rachel mosolyogva tömte be a szájába a csokoládét, miközben valamit a jelmezéről magyarázott, nem törődve a ténnyel, hogy pár másodperccel azelőtt a férfi még azt állította, nincs nála édesség. A professzort meghatotta, hogy életében talán először sikerült valakinek kicsit szebbé tenni számára az ünnepet.

Rachel mindenről beszélt, ami csak eszébe jutott, kérdésekkel bombázta a professzort, azonban egyszercsak feltett egy kérdést, amitől a férfi arcáról lehervadt a mosoly.

– És mondja, bácsi Clint! Maga miért utálja ennyire a halloweent?

– Azért, gyermekem – sóhajtott egyet szomorúan –, mert ezen a napon minden évben meghalok és sosem tudhatom, hogy visszatérek-e.

Sziasztok! Remélem, tetszett ez a rész, mindjárt jön a következő. Addig is, viszlát!

2022. 10. 22.