Ez is ugyan olyan elmélet, mint az eddigiek, vagyis nem kell komolyan venni, és leginkább azért érdemes ismerni őket, hogy leérveld a haverokat a kocsmában egy mozi után, és hogy okosan szegd meg a szabályait.

A Hét cselekménytípus elméletét egy bizonyos Christopher Booker (ez most vicc, ugye?) találta ki, eszerint bármelyik történet bármelyik karakterének az útja besorolható hét nagy cselekménytípus valamelyikébe; egy történet zsánerét pedig az határozza meg, hogy a főszereplője a hét cselekmény közül melyiken megy végig. Ez nem egy új gondolat, Booker előtt is voltak, akik három, húsz vagy akár harminchat cselekménytípust különböztettek meg, és azóta is találnak ki hasonló elméleteket a túl sok szabadidővel rendelkező bölcsészek, később talán majd beszélünk még néhányról.

Most nézzük, melyik ez a hét cselekmény!

A szörny legyőzése

Pontosan az, aminek hangzik. A hős elindul, hogy legyőzze a szörnyet (ami nem feltétlenül állati vagy túlvilági szörny), sokáig úgy tűnik, a szörny az okosabb és/vagy erősebb, végül mégis a hősé a dicsőség, a királyság és a fele királykisasszony. Herkulest, Thészeuszt és Perszeuszt csak azért említem meg, hogy pörögjön az ógörögszámláló, egyébként a legtisztább prototipikus példa itt (nem röhög) a Super Mario. Gondoljátok csak végig.

Koldusból királyfi (vagy királylány)

Vagy másnéven felnőtté válási történet. Itt a szereplőnk rossz körülmények közül indul (nem feltétlenül anyagi értelemben), majd különböző kalandok folyamán megszerzi, amit mindig is akart. Ám ekkor kiderül, hogy lélekben még nem nőtt fel a feladathoz, és elveszít mindent, csak hogy a veszteség olyanná formálja, aki már érdemes a jutalomra, és végül minden jóra fordul. Legtipikusabb példája a Disney Aladdinja, de csak hogy lássátok, milyen egy "kifordított" felnőtté válás, a (magyarul érthetetlen módon Hatalom árnyékában címmel futtatott) Ides of March című George Clooney film is ide sorolható: a kampánycsapat végül eléri a célját, több, mint valószínű, hogy a jelöltjük megnyeri az elnöki posztot, ám ehhez nem felnőniük, hanem lealjasodniuk kellett, akár a (spoiler) gyilkosságig.

A küldetés

A szereplő, gyakran nem egyedül, hanem egy csapattal (aminek a tagjairól és dinamikájáról majd még beszélünk valamikor) indul neki az ismeretlennek, hogy megszerezzen, elérjen vagy elintézzen valamit. Út közben számtalan veszély és csábítás próbálja őket letéríteni az útról, végül mégis elérik az áhított célt. Ilyenek az Odüsszeia vagy az Iliász, az Indiana Jones-ok, a Zelda vagy minden fantasyregény valaha.

Utazás és visszatérés

A szereplő egy számára ismeretlen világba csöppen, itt csinál dolgokat (akár végigvisz egy másik cselekménytípust), aztán hazamegy. Ez nem feltétlenül olyan unalmas, mint ahogy hangzik; az Alíz Csodaországban (és összes remake-je), a Narnia, a Hobbit, az Apollo 13, a Marsi (Mentőakció, ha ragaszkodsz hozzá) és Jim Henson Labirintusa mind ezzel a cselekménnyel operálnak.

"Komédia"

A név félrevezető, itt ugyanis nem azt jelenti, amin nevetni szokás, hanem olyan cselekményt, amikor félreértések sorozata árnyékolja be több ember kapcsolatát (ami nem feltétlenül romantikus természetű, de általában az). Így nem csak olyan klasszikusok tartoznak ide, amiről sejtjük, hogy komédia, mint a Szentivánéji álom, Makrancos hölgy, Sok hűhó semmiért, Vízkereszt, vagy amit akartok, Tévedések vígjátéka vagy bármelyik szerelmi-dodekahedronon alapuló rom-kom, hanem e szerint a definíció szerint például a Rómeó és Júlia is. (Shakespeare-számláló +6)

Tragédia

Tulajdonképpen ugyan az, mint a Szörny legyőzése cselekmény, csak a szereplőnk a "szörny". Ehhez nem kell feltétlenül rossz embernek lennie, elég, ha csak egy végzetes tulajdonsága van, vagy egyszer botlott el az életben. A legmeghatóbb tragédiák éppen azok, ahol a "szörnyet" jó szándék vezeti, mint Kreont az Antigonéban. Végignézhetjük, ahogy a hős kemény küzdelem árán legyőzi őt, és bármennyire szimpatikus legyen is anyu pici szörnye, elégtételnek, katarzisnak érezzük a halálát. Csak a számláló miatt említem meg Macbeth-et, de remek példa még a Sweeney Todd, a Tökéletes trükk vagy a Death Note.

Újjászületés

Hasonlóan kezdődik, mint a tragédia, de a szereplőt valami ráveszi, hogy megváltozzon, így elkerülheti szörnyű sorsát. Ilyen a Szépség és a Szörnyeteg, a Hercegnő és a Béka, a Karácsonyi ének és a Megaagy; de ilyen a Frozen is, ami annyira meta, hogy nem csak Elza megy át személyiségfejlődésen, hanem maga a történet is megváltozik: az eredeti forgatókönyvben ugyanis Elza lett volna a gonosz, de olyan szimpatikus karaktert sikerült írni neki, hogy végül megkapta a megérdemelt megváltást.

"Tiszta", prototipikus cselekmények természetesen nem nagyon vannak; a legtöbb történet ezeknek a keveréke. Maga a főszereplő is végigjárhat több utat, akár egymással párhuzamosan is, míg a mellékkarakterek járhatják eközben a saját útjukat (igen, a mellékszereplőknek is végig kell járniuk egy utat a történet során, különben lapos kartonpapírkarakterek lesznek). Sőt, a Szörny legyőzése és a Tragédia mindig párban jelenik meg: ha a főszereplő az egyik úton jár, az antagonista a másikon, amíg egyikük el nem intézi a másikat.

Itt valami nem stimmel

Sok történetet, például a komplett krimi zsánert egyik típusba sem lehet besorolni. Ezt maga Booker is észrevette, ezért a könyve végén még beemel két cselekménytípust: a Rejtélyt és a Lázadást.

Rejtély

A hős feladata az, hogy fényt derítsen egy rejtélyre, ebben pedig különböző sötét erők akdályozzák. Például bármelyik krimi.

Lázadás

A szereplőnk a világ fennálló rendje, a társadalom, vagy szűkebb értelemben a családja ellen lázad; de ez a fennálló rend mindenható, és olyan erős, hogy a szereplőnk végül elbukik; ha sikerül is megdöntenie a rendet, egy új rend veszi át a helyét, ami nem sokkal jobb, mint a korábbi. Pár ismertebb filmes példa a Mátrix, a Hunger games vagy a V mint vérbosszú (bár tudom, hogy mindegyik adaptáció, és hogy ezért az anime-, könyv- és képregényrajongók most meg fognak lincselni).

Booker azzal magyarázta, hogy ez a két típus nem jutott eszébe az első verzióban, hogy nem jellemzőek a világirodalom egészére, csak a közelmúltban váltak meghatározóvá...

Már elnézést, Mr Booker, de maga szerint az Oidipusz király mi, ha nem nyomozás? Antigoné lázadása Kreon önkényuralma ellen mégis mi? És Jób lázadása?  Mindenki hibázik néha, de ne tessék hülyeségeket beszélni.

Shakespeare-számláló: 7

Ógörög-számláló: 9

Források:

https://en.wikipedia.org/wiki/The_Seven_Basic_Plots

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Literature/TheSevenBasicPlots

http://www.how-to-write-a-book-now.com/seven-basic-plots.html

https://hu.wikipedia.org/wiki/A_hatalom_%C3%A1rny%C3%A9k%C3%A1ban