Vannak bizonyos karaktertípusok, akik között egyszerűen működik a kémia. Rakd egymás mellé Muldert és Scully-t, és mindegy, milyen szituációba csöppennek, öröm lesz nézni, ahogy kivágják magukat. Vagy vedd az impulzív viccesfiút, a hideg és okos csajt és a bátor hőst, és hét köteten keresztül az egész világ lélegzetvisszafojtva fogja várni a kalandjaikat.

Ha két babonást, vagy három okos lányt tennél egymás mellé, ez nem lenne igaz. Egyszerűen vannak karakterek, akik kombinációja sokkal jobban mutat egymás mellett egy történetben, mint más párosítások; és ezeket nem árt ismerned, ha érdekes történetet akarsz írni. (Persze mondhatjátok, hogy ez olcsó módszer, de szerintem inkább szükségszerű. Ha olyan karaktereket írsz, akik között nincs kémia, akkor el sem indulnak a kalandra, és nincs könyved!)

A "Csapatépítés" sorozatban sorra fogjuk venni a kettő, három, négy, öt, (hat, és hét és afölött) tagú csapatokat, megnézzük, milyen esetben működnek jól egymás mellett, és mikor csapják agyon a történetet.

Apolló és Dionüszosz

Szégyellem magam, hogy tizenkettő írástechnikai cikket írtam eddig, és Friederich Nietzsche egyikben sem került említésre, úgyhogy most gyorsan be is hozom a lemaradást. (Igen, ugyan arról a Nietzsche-ről van szó, akinek a könyvét Light is olvassa a Death Note-ban, bár őt valószínűleg nem az irodalomelméleti rész érdekelte... vagy mégis? O.o).

Bár ebben a formában Nietzsche írta le először, már az ókorban érezték, hogy létezik két ellentétes pólus: a víz és a tűz, az introvertált és az extrovertált, a belső és a külső, a tragédia és a komédia, a himnuszköltészet és a bordalok. Nietzsche volt az, aki ennek nevet és mélységet adott; stílszerűen két görög isten után nevezte el a két pólust: Apolló lett a nyugodt, emelkedett, megfontolt, introvertált figura, míg Dionüszosz, a bor és mámor crossdresser istene a forrófejű, érzelmes, vulgáris, extrovertált alak. Szerinte ez a két minőség folyamatosan harcol az emberen belül (Jekyll és Hyde), de az emberek közötti harcokat (I. Erzsébet vs. Skót Mária) és a háborúkat is (kapitalizmus vs kommunizmus) ezek mentén vívják; gyakorlatilag bármilyen konfliktus lecsupaszítható az introvertált és az extrovertált minőség harcára.

Rengeteg híres és emlékezetes duó ezen az ellentéten alapszik; Sherlock és Watson (feldolgozástól függ, melyikük melyik), Dexter és a nővére (mindkét Dexter sorozatban...); Starsky és Hutch; Mulder és Scully; Apolló és Artemisz, Rosencrantz és Guildenstern; Jack O'Neil és Daniel Jackson; vagy a Mythbusters házigazdái, Adam és Jamie. De nem csak barátok, ellenfelek között is működhet a két pólus kémiája: Thor és Loki, Batman és Joker, és igen, L és Kira. Utóbbiak esetében még a tradicionális kék-Apollói vs. vörös-Dionüszoszi színszimbolika is megmaradt.

(És most esett le, hogy a Death Note egy az egyben Nietzsche munkáján alapul, az ember fölé emelkedő embertől és a hatalom akarásától kezdve az Apolló vs. Dionüszosz ellentéten át Isten haláláig az egész cselekmény kottaszerűen követi a munkásságát. Egyszer erről is lesz cikk...)

Tükörfólia

Míg az Apollói-Dionüszoszi ellentét egyformán hangsúlyos szereplőpárok esetén használatos, sokkal gyakoribb, hogy két szereplő közül az egyik jobban fókuszban van, mint a másik. Ilyenkor a kevésbé hangsúlyos karakter valamiben torz tükörképe a főbb szereplőnek, ezzel kihangsúlyozva valamelyik tulajdonságát. Ez sajnos néha azt a hibát vonja maga után, hogy a háttérbe szoruló karakter kevésbé kidolgozott, kevésbé rétegelt lesz - vigyázz, hogy ilyenkor se legyen csak az a szereplő funkciója, hogy kontrasztot adjon, legyen azért hihető, egész karakter, csak kevésbé a reflektorfényben!

Legegyszerűbb valamilyen fizikai tulajdonságra reflektálni: tedd oda Danny DeVito-t bárki mellé, az rögtön magasnak, erősnek, izmosnak fog tűnni! A szuperhősök segédeinek is ez a funkciója, egy vézna, kamaszodó Robin mellett Batman sokkal nagyobbnak és erősebbnek tűnik. De ilyenek a Bioshock Big Daddy - Little Sister párosai is (ez nem olyan erotikus, mint ahogy hangzik), ahol egy nagy, buborékfejű, veszélyes kinézetű, de jámbor robot kísérget egy kicsi, aranyos, vérengző GMO-kislányt.

Ennél komplexebb, amikor valamilyen tulajdonságában tart tükröt a Hős elé egy karakter. Például ha a zsivány űrkalóz lelép a nagy ütközet előtt, Luke akkor is hősiesebbnek fog tűnni, ha egyébként az égvilágon semmit nem csinál. Ha a majom el akar lopni egy hatalmas rubint, akkor azt, hogy Aladdin nem nyúlt hozzá semmihez, becsületességnek fogjuk érezni, pedig csak annyit tett, hogy nem nyúlt hozá semmihez! Ha Mufasa mellé odatesszük a ravasz, áskálódó testvérét, akkor erős, bátor hősnek fogjuk őt látni, és elfelejtjük neki, hogy amúgy lassú éhhalálra ítélt egy komplett állatfajt (Disney baszdmeg).

És ezek keveréke

Az első link alatt több kétkarakteres csapattípust találtok, de ezek többsége besorolható vagy az Apollóni-Dionüszoszi, vagy az egymást tükröző és hangsúlyozó kategóriába. Az igazán jól működő párosok azonban a történet során akár többször is váltanak a kategóriák között, sőt, az sem állandó, melyikük reflektál melyikre.

A legjobb példa erre Sherlock Holmes és Dr Watson. Sokszor egymás ellentéteiként viselkednek, és feldoldozástól függ, hogy melyikük az Apollóni, és melyikük a Dionüszoszi. Az eredeti regényekben Holmes a hideg, távolságtartó, zárkózott figura, és Watson hozza az érzelmi töltetet, míg például a Robert Downey Jr-os feldolgozásban éppen fordítva van: Holmes a vad, őrült zseni, aki unalmában iszik és részeg írekkel ökölharcol, míg Watson a racionális, a józan ész hangja, aki visszatartja a barátját attól, hogy őrültséget csináljon. Mindezek mellett Watson többnyire Holmes "tükre", néha kifejezetten nehézkes felfogásával kiemeli Sherlock logikáját - de fordított helyzetre is van példa, Holmes hideg viselkedése sokszor ad kontrasztos hátteret Watson jóságához.

Nem szerencsés, ha a karaktereid az introvertált és extrovertált személyiség között ugrálnak ugyan abban a műben (ugye Sherlockéknál a feldolgozásban változott ez meg). Az viszont, ha a két karakter közül az egyik vagy a másik néha a háttérbe lép, hogy ezzel kiemelje társa valamelyik tulajdonságát, majd újra ketten lesznek az előtérben, izgalmas és átélhetően felépített karaktereket mutat.

Shakespeare-számláló: 1

Ógörög-számláló: 2

Források:

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/DuoTropes

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/CastCalculus

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/RedOniBlueOni

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/RedOniBlueOni/MythologyAndFolklore

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/BrainsAndBrawn

http://kotelezok.blog.hu/2010/10/04/a_tragedia_szuletese_dionuszosz_es_zarathusztra

http://lectorium.hu/pentagram/2007-es_evfolyam/200704_16_dionuszosz_vihara_es_apollo_harmoniaja

https://hu.wikipedia.org/wiki/Friedrich_Nietzsche

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/CharacterAlignment

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/OrderVersusChaos

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/BlackAndWhiteMorality

http://tvtropes.org/pmwiki/pmwiki.php/Main/Foil

http://bioshock.wikia.com/wiki/Big_Daddy

http://bioshock.wikia.com/wiki/Little_Sister