Feladat: Válassz a három közül és írj arról!

Én ezt választottam: „az elfeledett szoba"

A sápadt nő üres tekintettel bámult maga elé, a szőnyegen éktelenkedő vörös foltot szuggerálva. Az egyetlen gondolat, ami átfutott az agyán két szó volt: friss vér.

A régi ajtó nyikorgására kapta csak fel a fejét, addig úgy ült a székén, mintha odakötözték volna. Bár továbbra sem hagyta el helyét, a szemével inkább az érkezőt szemlélte.

A belépő fiatalférfi életében először járt a kastély ezen részén, és ez meg is látszott kissé ijedt arcán.

– Van itt valaki? – Remegő hangja betöltötte a teret, pedig a lehető leghalkabban kérdezte.

Agatha egyenesen a férfi szemébe bámult, de mintha az észre se vette volna.Valószínűleg azért, mert tényleg nem vette észre. Agatha egy rosszalló ciccegéssel megrázta a fejét, de továbbra sem vette le a szemét a látogatójáról. Hosszú évek óta Damon volt az első ember, akit látott. És talán az utolsó is.

A fiatalember szemei ijedten pásztázták körbe a termet. Az óriási ablakból tökéletesen látszott a zuhogó eső, néha pedig villámok világították meg az egyébként szinte teljesen sötét helyet. A dörgés mellett valami másik, kísérteties hangot is hallott, amit nem tudott beazonosítani, de talán egy sikításra emlékeztette őt. A villámokon kívül egyedül egy kisebb kandallóban lobogó tűz adott valamennyi fényt, ami egy kicsit mintha megnyugtatta volna. A szoba a méretén kívül egészen egyszerűnek volt mondható, a fal mentén könyvespolcok sorakoztak, középen pedig egy asztal és két fotel foglalt helyet. Az asztalon egy több mint húsz éves levél és egy kés volt, amit valószínűleg a boríték felbontására szántak. Na és persze ott volt az a vörös folt a szőnyegen, amit a férfi nem láthatott.

Damon nem értette, miért ment be abba az évek óta elfeledett szobába, egyszerűen csak hívogatta, noha közben meg is ijesztette. A pattogó tüzet pásztázta szemeivel, így nem láthatta, hogy Agatha a hátát bámulta. Bár jobban belegondolva a nőt egyáltalán nem is láthatta. Egy idő után megérezte magán a tekintetet, így hátrafordult. Utólag belátta, nem kellett volna.

Agatha arcán egy hideg, számító mosoly terült el, ahogy a tekintetét összefonta Damonéval. Bármennyire is akarta, a férfi nem tudta elfordítani tekintetét, úgy érezte, mintha valami átvette volna az irányítást a teste felett.

Lassan, de biztosan lépkedett az asztal felé. A fejében sikított a félelemtől, azonban az arca rezzenéstelen maradt. Ez volt a hang, amit hallottam – jött rá.

Az asztalhoz érve markát rászorította a kés díszes, finoman megmunkált markolatára, majd a magasba emelte. Minden egyes idegszála tiltakozott ellene, mégsem tudta elengedni, helyette saját testébe szúrta. A valami elengedte a testét, ő pedig vonaglott a fájdalomtól, de nem tudott mit tenni. Az egyetlen dolog, ami maradt neki a fájdalom volt, ami belülről feszítette szét. Minden értelmes gondolat elhagyta a fejét, végül már csukott szemmel várt a halálra.

Hirtelen minden fájdalom eltűnt, ő maga pedig furcsán nyugodtnak és élőnek érezte magát. Azt hitte, csupán egy túl realisztikus álomban volt része. Lassan kinyitotta a szemét arra számítva, hogy lakosztályán lesz a puha ágyában, azonban megpillantotta Agathát.

A látványtól hátrahőkölt volna, ha lett volna ereje megmozdítani a testét. Maga a nő nem tűnt első ránézésre túl ijesztőnek, sőt, egészen szép is volt; fekete haja fényes és sima, bőre hófehér, ruhái pedig gazdagságáról árulkodtak. Azonban egy valami mégis megijesztette Damont: az arcán elterülő mosoly. Nem olyan volt, ahogy a kisasszonyok általában mosolyogtak rá, kedves és visszafogott, inkább olyan, mint ahogy egy vadász néz az elejtett zsákmányára. És ebben az esetben az elejtett zsákmány Damon volt.

– Ki... Ki vagy te? – A torka égetően száraznak tűnt, ahogy feltette a kérdést, és nem is volt benne biztos, hogy tudni akarta a választ.

– Agatha vagyok – mosolygott továbbra is. Felállt a fotelből, ahol eddig ült, hogy egészen közel menjen a férfihez. Egyik ujját az álla alá tette, ezzel arra kényszerítve Damont, hogy felemelje a fejét és a szemébe nézzen. Hisztérikusan felnevetett, mielőtt folytatta volna. – És te vagy a legújabb barátom.

Megjegyzés: Ezt a részt tan feelz legújabb zenéje, a "hahaha" ihlette.