Feladat: Válassz egy mesét és írd át!

A holdfény halványan világított be az ablakon, az apró termet ezüstös fénybe vonva.

Egy nő lépett be az ajtón, kecsesen lépkedve, mintha csak táncolna. Fehér hálóinge kissé szorosan illeszkedett testére, mely a hosszú évek alatt teltebbé vált, mint azt szerette volna. Hosszú, fekete haja egykoron fényes és gyönyörű volt, azonban a holdfényben ősz hajszálak is látszottak benne.

A terem szinte teljesen üres volt, csupán egy asztal állt a sarokban, a falon pedig egy letakart tárgy lógott.

Egészen közel lépett a falhoz, kezét végighúzta a vastag anyagon. Ujjait elfedte a vastag porréteg.

Percekig állt a régi tükör előtt, bár pontosan tudta, miért jött, habozott.

– Tedd meg, úrnőm – suttogta mohón egy hang, a királynő pedig gondolkodás nélkül lerántotta az anyagot a tükörről.

– Üdvözlöm, Hófehér, királynőm – szólalt meg ismét a tükör alázatos hangon.

Hófehér nem válaszolt, csak elégedetten szemlélte magát. A mágikus tárgy olyannak mutatta, amilyennek látni akarta magát. Fiatalnak és gyönyörűnek.

– Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?

– Sajnálom, felség, de akármilyen gyönyörű is vagy, egy alattvalód még nálad is szebb.

A nő arca eltorzult, azt sem tudta, mit mondjon.

– Tessék? – alig tudta visszatartani a hangja remegését. – De... Azt mondtad, én vagyok és leszek is a legszebb ezen a földön. – Ökölbe szorult a keze. – Megígérted.

– Senki nem lehet örökké a legszebb.

– De... – Összetörten pillantott a tükörképére. – A szépségem mindenem, ezen kívül nem is tudom, ki vagyok.

– A szépség hatalom, és segíthetek visszaszerezni. Sokkal többre vihetnéd, mint ő.

– Én nem vagyok olyan, mint ő! – csattant fel dühében. – Én nem gyilkolok.

– Nem kell. Vannak más megoldások is.

Hófehér arcán átsuhant egy mosoly, melytől arca egészen kísértetiesnek, ijesztőnek tűnt.

– Ez esetben segíts! – utasította a tükröt, miközben helyet foglalt az instabil asztalon. Cseppet sem volt előkelő, azonban ez cseppet sem zavarta. Mohón vágyott a gyönyörűség titkára.

Egészen pirkadatig ült ott, itta tükre minden szavát, fejében pedig egyre sötétebb terveket szövögetett.

Ahogy a Nap első sugarai feltűntek az ablakban, a királynő kilépett a teremből, elindult visszafele hálószobájába. Az ajtóból visszafordult.

– Köszönöm, tükröm – hajtott fejet, majd eltűnt.

– A történelem mindig ismétli önmagát – motyogta a tükör, majd elhallgatott, és meg sem szólalt, míg Hófehér vissza nem tért hozzá aznap éjjel is.