Irina Natasha szemszöge:

Ott álltam anya és a golyó között. Gyorsan kellett döntenem. Végiggondoltam az eddig történteket. Nem akartam ,hogy anya megsérüljön,sem azt,hogy esetleg halálos sebetbszerezzen. Hiszen még csak nemrég találtuk meg egymást,és még annyi mindent akarunk csinálni.
Cselekednem kell. Lehet ,hogy ezzel megölöm magamat,de meg kellett tennem anyáért és az egész családomért. Mielőtt a golyó eltalálta volna,anyát félrelöktem,így én kaptam. A mellkasomba fúródott,ami rögtön elkezdett vérezni. A fájdalomtól a földre estem. Innentől kezdve tompán érzékeltem az eseményeket. Egyszercsak anya ölelt magához:
- Irina,kislányom,minden rendben lesz,csak bírd ki- sírta a nyakamba.
- Anya...apa...többiek...nagyon szeretlek titeket.- mondtam az utolsó lélekzetvétellel,majd elájultam .

Yelena szemszöge:

-Stark, mikor érünk már vissza?-rivalltam rá Tonyra.
- Nyugi, egy perc.
Visszamentem Irinához,akinek folyamatosan próbáltuk elállítani a vérzést,sikertelenül. Aggódtam,nagyon aggódtam. Nem akartam elveszteni az egyetlen lányunkat.Natasha magát hibáztatja,de szó sincs erről, nem tudtuk megakadályozni. Odamentem mellé és megöleltem.
- Nyugodj meg,Nat. Minden rendben lesz.
Ekkor megérkeztünk. Bruce hozott ki egy hordágyat,amin betolták Irinát a műtőbe. Minket nen engedtek be. Ezalatt Wandáék is megérkeztek,akiknek vázoltuk a helyzetet. Wanda keserves zokogásban tört ki. Natasha és én is sírtunk.
1 óra múlva Bruce jött ki,csalódott arccal.
-Yelena, Bucky,sajnálom,de Irina kómába került. A műtét sikeres volt,de kérdéses,hogy felébred.
Ott törtem össze. A földön sírtam,nem is,inkább ordítottam. Natasha és Wanda ott volt mellettem,próbáltak segíteni.
Most kezdődtek életem legnehezebb napjai,talán hetei.