Irina Natasha szemszöge:

Egész éjjel forgolódtam. Nem tudtam eldönteni,hogy most mi tévő legyek. Nem tudtam a férfiról szinte semmit. Lementem a nappaliba,ahol anya és Nat tartózkodott. Pont őket kerestem.
- Anya,Nat! Lehetne pár kérdésem ?-kérdeztem.
- Persze szívem. Gyere csak.-mondja anya.
-Szóval,mit kell tudni a férfiról? De nem muszáj válaszonotok. Látom,hogy ez fájó pont nektek. - javítottam ki magamat,mert észrevettem ,hogy mindkettőjük arca eltorzult.
- Nem,nem. Jogod van tudni róla.- mondta anya.
- A szüleinket ,vagyis a nevelőszüleinket  ölte meg,akiket nagyon szerettünk. Kémek voltak, valószínűleg sokat tudtak. Ezért lelövették őket. Mi meg bosszúból elmentünk a családjához,éneg rajta kívül mindenkit lelőttem. Ezért akar rajtam annyira bosszút állni.- mondta nehezen Nat.
- Szóval akkor voltaképpen a nagyszüleimet ölte meg?-kérdeztem.
- Pontosan- mondták.
- Hűha- mondtam enyhén sokkolva,majd a gondolataimba merültem. Valamit ki kell találni,hogy hogyan kapjuk el őtet. Ez az állapot senkinek sem jó.