Sziasztok!

Úgy éreztem, eljött az ideje egy ilyen bejegyzésnek. Sokszor látom – és illúziórombolónak találom –, amikor egy alapjáraton igényesen megfogalmazott szövegben hemzsegnek az olyan kifejezések, amik nem azt jelentik, amire az író gondolt.

Lássuk, miket gyűjtöttem össze nektek! Ha van plusz ötletetek, vagy ismertek ilyen rosszul használt kifejezést, írjátok meg!

Könyv, azaz kézirat

„Sziasztok, írtam egy könyvet, szeretném, ha valaki elolvasná..."

Jó neked! Ezek szerint volt egy jó kéziratod, amit megszerkesztettek, korrektúráztak, tördeltek, kinyomtattak, bekötöttek és kereskedelmi forgalomba hoztak, hogy eljusson az olvasókhoz. Gratulálok! 😊

Ja, hogy „csupán" egy történetet írtál, és szó sincs (még?) kiadásról? Akkor neked kéziratod van, és nem könyved. A kézirat jelenti azt a szöveget, azt a regényt, ami például egy Word doksiban csücsül a gépeden. Igen, a befutott, profi írók is a kéziratukon dolgoznak, mielőtt abból könyv lenne.

„Sziasztok, írtam egy regényt, szeretném, ha valaki elolvasná..."

Hajrá! Ha így nyitsz valahol, abból baj nem lehet.

Műfaj, azaz zsáner

Ezt már egyszer leírtam, de elevenítsük fel!

Műfaj: regény, novella

Zsáner: krimi, Young Adult, fantasy, horror, romantikus, sci-fi stb.

Dráma: színpadra írt mű

Nem is olyan nehéz, igaz?

Szerkesztő, azaz korrektor

Ez körülbelül olyan, mintha azt mondanánk: szakács, szóval pincér. Mindkettő az étteremben dolgozik, csak nem egészen ugyanazt csinálják.

A szerkesztő az az ember, aki mondatról mondatra végigbogarássza az írásodat, és gatyába rázza azt. Kiszűri a hibákat, támpontokat ad a javításhoz, kisimítja a történetszál gubancait, egyszerre figyel a mondatokra (stilisztika) és a tartalomra is.

A korrektor pedig a szerkesztés után bogarássza végig az írást, és rendbe rakja az eltévedt vesszőket, elgépeléseket, rosszul kötött összetett szavakat, tehát mindent, ami a helyesíráshoz tartozik.

De ki akkor a lektor?

Egy lektor lehet szerkesztő is, de önmagában ez a két terület nem jelenti ugyanazt.

Beérkezik egy írás a kiadói lektorhoz – mondjuk legyen egy fantasy. A fantasy piacot ez a lektor rettenetesen jól ismeri, tudja, mik a trendek, minek a csillaga van leáldozóban, tehát teljesen tisztában van a fantasy felhozatallal és emellett egy regény felépítésével is. Tudja, milyen a jó dramaturgia, mitől működnek a párbeszédek, hogy a jó leírás atmoszférát teremt, és a többi. Ő lesz az, aki elolvassa a regényedet, és elbírálja, megnézi, működőképes-e. Nem fog minden mondatba belepirosozni, de ír majd egyfajta „jelentést", összefoglalót a regény erősségeiről és gyengeségeiről. Ha ő úgy érzi, a kéziratod rendben van, a hibái javíthatóak, akkor kerül majd az írás szerkesztőhöz.

Érdemes bétáztatni a műveket, mielőtt a fenti szakemberek elé kerülnek. Viszont jó tudni, hogy a béta nem szerkesztő, még akkor sem, ha nagyon sokat segít neked. Tehát a bétázás nem ér fel a szerkesztéssel, de szerkesztés előtt érdemes végigbétáztatni a kéziratodat jó néhányszor.

Antagonista, azaz antihős

Az antagonista a „rosszfiú". A gonosz, aki fölött a jó győzedelmeskedik, a főkarakter ellenfele. Az antihős viszont nem feltétlenül rossz – csupán, ahogy az elnevezés is súgja –, híján van a hősies tulajdonságoknak. Szimbolizálhatja ő a „jó" oldalt attól még, hogy nem heroikus.

Nézőpontkarakter: az a személy a regényben, akinek a szemszögéből bemutatod az eseményeket, tehát az, aki narrál

Szinopszis: összefoglalás, áttekintés

Premissza: „mondanivaló", lehet akár egy nagyon jól irányzott mondat, amiben összefoglalod a regényed „lényegét"

Modoros kifejezés: erőltetett, mesterkélt

Pongyola fogalmazás: ezt tágabb értelemben használhatjuk, például akkor is, ha stílustalan a megfogalmazásod, vagy nem teljesen azt írod le, amire gondolsz. Igénytelen kifejezések is lehetnek

Redundáns kifejezés: ismétlődő (mondjuk ha leírod ugyanazt, más szavakkal, és semmi új információ sincs benne)

Protagonista: a főszereplő

Használjátok bátran ezeket, egy-egy jó helyre beszúrt pontos kifejezés pozitív benyomást tesz majd 😊