Következő bejegyzésemmel a szereplőkről, a történetek főszereplőiről fogok néhány szót ejteni.
Sokan nem gondolnák, de az olvasó már rögtön a kezdésnél, a főszereplő bemutatásával eldönti, hogy mennyire szimpatikus neki a történet, az első pár sornál tudni fogja, hogy érdemes továbbolvasni vagy sem. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy megfelelő karaktereket válasszunk.

A vágy

Minden egyes történetben kell, hogy legyen egy vágy, amiért a főhős áhítozik. Ez formálja ugyanis a cselekményt, a hősnek mindenképpen akarnia kell valamit, hiszen ez fogja beindítani az olvasó fantáziáját is. Hiába találtunk ki egy intelligens, kalandvágyó szereplőt, ha egész végig csak az otthonában a tévé előtt látjuk. Az olvasó hamar elveszíti az érdeklődést, ha a történet nem lendül tovább. Ha azonban a szereplőnk elhatározza, hogy tutajjal fogja körbeszelni a Csendes-óceánt, vagy megmássza a Mount Blancot, akkor máris mozgásba lendítettük a történetünket.

A vágy lehet sokrétű: a világmegváltó biológiai felfedezéstől kezdve, a főhősünk lehet egyszerű családanya, aki csak lemegy a boltba egy doboz tejért, majd elrabolják, vagy éppen egy milliárdos üzletember, aki először viszi ki a szemetet a ház elé, mert a bejárónője elfelejtette azt. A lényeg a tálaláson van, és hogy érzékeltessük, a főhősünknek elengedhetetlen, hogy elinduljon az általunk kiszabott úton. Az olvasóval tudatni kell, hogy a vágy erős, ami tulajdonképpen a történet hajtóerejét jelenti.

A jó főszereplő

Nincs is unalmasabb annál, mint olyan főhősökről olvasni, akik cseppet sem különböznek az átlag emberektől. Míg az életet javarészt teljesen átlagos hősök alakítják, addig egy könyv lapjain ezeket teljes mértékben el kell felejteni! Hogy miért? Ki az, aki szívesen olvasna Jane-ről, aki a szerelmével való szakítás után letargiába zuhan? Vagy Joe-ról, aki postásként dolgozik és mindennap ugyanazon az útvonalon hordja ki a leveleket? Senki. De ha főhősünket olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, ami meglepő, de mégis hiteles, máris szerethetőbb karaktereket kapunk. Jane legyen krupié, aki éjszakánként egy kaszinóban dolgozik, miközben főállásban pedig könyvelő. Joe, a postás pedig mindamellett, hogy naponta négy mérföldet gyalogol, hatalmas női bugyi gyűjteménnyel büszkélkedhet.

Fontos szem előtt tartani, hogy az irodalmi hősök sosem sztereotípiák, hanem sokkal többek annál. Amikor szereplőket alkotunk érdemes odafigyelni azokra az egyedi vonásokra, amik egyedivé, összetetté teszik a jellemet. Hiszen a nagymama sem minden esetben kedves és csak lekvárt főz, éppenséggel lehet, hogy kisgyerekeket rabol el a játszótérről.. és így tovább.

Nyugodtan hagyatkozzunk egyéni tapasztalatokra, nézzünk körbe a világban és csavarjunk egyet az átlagos szereplőinken, meglátjuk sokkal izgalmasabb történet kerekedhet a végén!

A jó és a rossz

Az írók gyakran követik el azt a hibát, hogy a "jó" és a "rossz" karakterek csupán ezt az egy tulajdonságot hordozza magában, így ismét csak egy újabb sztereotípiát hoznak létre. Ha nem csak gyerekeknek írunk mesét, ahol a gonosz velejéig rossz és a mese végén a "jó" az, aki győzedelmeskedik, akkor tudnunk kell, hogy az életben ez másként működik.

Az irodalom dúskál a jól megformált gonosztevőkben és attól tűnnek hitelesnek, hogy képesek vagyunk felfedezni bennük valamit saját magunkból. Mindig van a személyiségükben egy olyan vonás, amivel az olvasó azonosulni tud.

Kontraszt

A legtöbb író általában erőszeretettel használja a kontraszt lehetőségét a szereplők megformálásánál. Az emberi természet egyik legfigyelemreméltóbb tulajdonsága, hogy valamennyiünkben ott rejtőznek az egymást ellensúlyozó, vagy éppen egymásnak ellentmondó személyiségjegyek.

Pl. Ha karakterünk az iskolai közegben visszahúzódóan viselkedik, szinte biztos, hogy izgalmassá tehetjük, ha a lány éjszakánként egy bárban táncol kizárólag gazdag bankároknak.

Következetesség

Figyeljünk oda arra is, hogy a történet folyamán a szereplő végig következetes legyen, a történet végére se változzon meg fenekestül a gondolkodásmódja. A szereplő viselkedési mintázata és minden egyes cselekedetének hitelesnek kell lennie és összhangban kell lennie azzal, amit a szöveg, vagy a többi szereplő állít róla.
Ugyanakkor nincs megtiltva, hogy a főhősök a történet folyamán alakuljanak, formálódjanak, de nem árt előkészíteni a terepet. Az olvasónak még az esemény előtt meg kell értenie, hogy a főhős miért, hogyan változhat akkorát.

Az olvasó rossz szájízzel fogja letenni a könyvet, ha a katarzisnál a főhős valamilyen olyan dolgot tesz, ami egyáltalán nem indokolt a felvezetést és az előzetes információkat látva.

Merítsünk az életből!

Sokan bajban vannak, ha egyedi karaktereket kell teremteniük. Pedig nincs nehéz választásunk, nézzünk körbe nyugodtan magunk körül, az ismerőseink, barátaink között. Figyelmesen hallgassuk a híreket, olvassunk újságot, hiszen mindegyik eszköz megfelelő forrása lehet egy hiteles, szerethető karakternek.

Ha kiindulási pontként olyan embereket választunk, akik közel állnak hozzánk, akkor bőséges információval rendelkezünk, viszont nem szabad elfeledkeznünk kreativitásunkról sem, nyugodtan hozzáadhatjuk egyéni jellemzőinket, tulajdonságainkat is.

Hogyan tegyük jobbá a karaktert?

A válasz: ismerjük meg őket!
A legjobb módja, hogy megismerjük szereplőnket, ha magunk elé képzeljük és különböző helyzetekben figyeljük meg a reakcióikat. Minden ember másként reagál az egyes szituációkra. Míg a tizenhat éves Bryan-nek, aki mindennap a metróval utazik az iskolába, bizonyára nem fog feltűnni a metrókocsi oldalára ragasztott új térkép. Míg Bryan otthonosan mozog az adott helyszínen, addig Günter, a Németországból érkezett cserediák kevésbé ismeri ki magát a bostoni metróhálózaton.

A történet írása közben tudni kell adott kérdésekre válaszolni a szereplőinkkel kapcsolatban. Sok szerző ír vázlatot a történet megírása előtt vagy közben, ami segít lefesteni nekik a karaktert, mindez a későbbiekben segítségül szolgálhat, hogy a főhős valóban olyan érdekes személyiség lett, mint amit először elképzeltünk.

A legjobb, ha megnyitunk egy új dokumentumot és a történet szempontjából érdekes szereplőkkel kapcsolatban válaszolunk néhány alapvető kérdésre:

– Mi a szereplő neve? Esetleg becenévvel illetjük őt az egész történet során?
– Milyenek az adottságai? Magas/alacsony, sovány/telt karcsú.. stb?
– Milyen színű a szeme és a haja?
– Milyen családból származik? Vannak-e testvérei? Házas, egyedülálló vagy elvált? Vannak-e gyerekei? Kivel él együtt?
– Hol született? Hol lakik?
– Mi a munkája?
– Van-e hobbija? Mit szeret csinálni szabadidejében?
– Milyennek látják a barátai? Kikkel veszi szívesen körbe magát?
– Van-e különleges adottsága? Pl. játszik-e valamilyen hangszeren? Szeret-e festeni vagy inkább a fotózásban éli ki a kreativitását? Ne talán tán férfi létére szeret süteményt sütni?
– Vannak-e különleges ismertetőjegyei? Különleges anyajegy? Visel-e szemüveget? Kiskorában egy balesetben eltört az orra? Vágás van a szemöldöke felett? Visel tetoválást?

És néhány szokatlan kérdés, de ezek szintén meghatározzák a jellemet:

– Mit tart az éjjeli szekrényén?
– Mikor és hogyan kel fel reggelente? Mit iszik a reggeli mellé? Kávét, tejet vagy teát? Hogyan issza?
– Milyen autója van? Nincs autója? Motorral/biciklivel/gyalog jár munkába?
– Van-e valamilyen szenvedélye? Pókerezik vagy szerencsejáték függő? Sokat olvas vagy komolyzenei CD-ket gyűjt?
– Milyen ruhákat visel szívesen? Cipőben vagy szandálban jár dolgozni? A szoknyát vagy nadrágot részesíti előnyben? Mindig csak öltönyben jár?
– Allergiás-e valamire? Nem bírja a gyereksírást? Tüsszent, ha megsimogat egy kutyát? stb.
Minél több kérdést teszünk fel, annál jobban megismerjük a karakterünket, mintha csak az egyik jó barátunk lenne, akivel együtt nőttünk fel. Ha ismerjük az életét, múltját, rigolyáit, biztos, hogy segít hihető szereplőket létrehozni.

folyt. köv.

-----------------------------

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést! 🙂

További írástechnikai anyagok: https://cassyblacksmith.wordpress.com