Aki egy kicsit is írással akar foglalkozni, vagy szeret írogatni, az biztosan utánanézett már pár írástechnikai tippnek/szabálynak, ezek közül az egyik leggyakrabban ismételt a: mutasd és ne mondd. Én személy szerint már falra mászom tőle. Ti?

Viccet félretéve egyébként egy nagyon hasznos tanács, mert teljesen másképp mutat az írás, ha ezeket a hibákat kijavítod benne. Azért gondoltam írni róla pár sort, mert én is számtalanszor olvastam ezt a tanácsot (gyakran magam is hibázom írás folyamán), és egyfajta tanulásként próbáltam összeszedni, hogy mire érdemes odafigyelni.

Bizonyára sokak fejében vannak még régi emlékek azokról az iskolás évekről, amikor kötelezően kellett verseket magolnunk. Naná. Egészen biztosan, ha nem is egy egész verset, de egy-egy sort fel tudunk idézni valamelyikből. Személyes 2 kedvencem:

Kertem nárciszokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.

illetve

A holdra tajték zúdúl, az égen
sötétzöld sávot von a méreg.
Cigarettát sodrok magamnak,
lassan, gondosan. Élek.

Az első egy Csokonai Vitéz Mihály, a második egy Radnóti Miklós idézet. Ezzel csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a versek esetében élénk, színes hasonlatokról, megszemélyesítésekről, metaforákról, alliterációkról és egyéb költői képekről beszélünk, amik annyira megragadnak a fejben, hogy akár tíz-húsz év múltán is fel tudjuk idézni a sorokat. Ugyanez a teendő a prózai műfajoknál is, hiszen szeretnénk, ha a történetünk nagyon sok embert megfogna, nem igaz?

Az elmúlt években sokaknak segítettem bétázni a kéziratukat és általánosságban elmondhatom, hogy a kezdő, fiatal íróknál ez az első szabály, amire felhívom a figyelmüket. Nem csak azért, mert mindenki folyton ezt mondogatja, hanem a kezdő írók tényleg ezt a hibát követik el legtöbbször, ez szinte már az első oldalon kiderül.

Olyan sokszor emlegetik ezt a tanácsot, hogy még külön angol nyelvű is van, és amerikai írói képzéseken külön kurzusokat is tartanak ebben a témában.

A legjobban talán Anton Checkhov magyarázta el, hogy mi is a szabály lényege, ezért mindenképpen őt idézem: "Nem mondd, hogy világít a hold; mutasd meg a törött üvegen megcsillanó fényt."

Az egészhez azt tudnám hasonlítani, amikor párkapcsolati tanácsadáson az az első, amit megtanítanak, hogy ne csak azt mondd a párodnak, hogy szereted, hanem mutasd meg, hogy mennyire szereted őt. Apró kedvességekkel, gesztusokkal megpróbálod felvidítani, megdicséred az új frizuráját stb.

Nagyon jó példa rá (tudom, hogy nem annyira illik ide, de csak azért is megemlítenem...) a Tűzálló c. film és a forgatókönyv alapján készült könyv, ami arról szól, hogy egy férj hogyan próbálja meg újból bebizonyítani a feleségének, hogy szereti őt, és hogy mennyi mindent tűr el, miután a házasságuk megromlott. A főszereplő is számtalan dolgot tesz, virágot vesz a feleségének, kitakarítja az autóját, megdicséri az új ruháját, elviszi lemosatni a kocsiját, meglepi őt a munkahelyén és még számos ehhez hasonló dolgot, miközben a feleség egyébként elég undok és elutasító, de a végén minden helyrejön a kapcsolatukban.

Szóval, csak ezzel akartam érzékeltetni, hogy mit jelent ez a szabály, és ha még mindig nem lenne tiszta, mutatok pár konkrét saját példát is:

1Mondod: Marcsi fáradt volt.

1Mutatod: Marcsi megdörzsölte a szemét és nagyokat ásított. 

2Mondod: Kora tavasz volt.

2Mutatod: Új rügyek nyomták át magukat a fagyos talajon.

3Mondod: Dávid vak.

3Mutatod: Dávid sötétített lencsés szemüveget visel, és egy vakvezető kutya pórázát tartja a kezében.

4Mondod: Roxie kedveli a punk zenét.

4Mutatod: Roxie ajkában három piercing fityeg és a haját lila tarajban hordja.

És ha még nem lenne elég ez a négy béna példa, akkor kerestem nektek néhányat ismert könyvekből.

- A szívem váratlanul nagyot dobbant, megijedve Folt bizarrul vonzó mosolyától. (Becca Fitzpatrick – Csitt, csitt)

A szerző itt egyértelműen arra utal, hogy a főszereplőnk ideges, de ahelyett hogy ezt leírná, inkább körbeírja.

- A pánik egyre jobban elhatalmasodott rajtam, miközben hadartam. A hangom el is csuklott a segélyhívás közben. Túl könnyen jött a csapdába esettség érzése. Szinte fuldokoltam. (Cora Cormack – Szakítópróba)

Szinte érezzük, hogy Cora Cormack főszereplőjét, Blisst milyen fojtogató érzés keríti hatalmába, érezzük a fájdalmát.

- Más tanárok nem titkolták ilyen ügyesen megütközésüket. Bimba professzor szemöldöke eltűnt borzas tincsei mögött, McGalagony pedig olyan pengevékony ajkakat produkált, mint még soha. Nem volt még rá példa, hogy egy új tanár belefojtotta volna a szót Dumbledore-ba. A diákok közül sokan somolyogtak az orruk alatt, mintha azt mondanák: ez a nő, úgy látszik, nem tudja, hogy mennek a dolgok a Roxfortban. (Rowling – Harry Potter és a Főnix rendje)

Bimba és McGalagony professzor is egyértelmű nemtetszését nyilvánítja ki Umbridge fellépésére, akit csöppet sem zavar a kellemetlen szituáció. Szinte mi is érezzük, ahogy a levegő megfagy a Roxfort Nagytermében.

- Én beálltam segíteni a családomnak, Aspen pedig félreállt: átadta a testvéreinek és munkától állandóan elcsigázott anyjának a részét abból a kevés ételből, amit eloszthattak. Az apja három éve meghalt, és Aspenék megélhetése főleg tőle függött. (Kiera Cass – A Párválasztó)

Ebből a leírásból tökéletesen megtudjuk, hogy Aspen és családja milyen szegény, nem mindig van étel az asztalukon.

- Kéz a kézben sétáltak végig a középső úton, nem beszéltek sokat, és Sarah észrevette, hogy gyerekkora megyevásárait éli át újra. South Parisban nőtt fel, egy papírgyártóvárosban Maine állam nyugati részén, és Fryeburgban volt a nagy vásár. Johnny számára, aki pownali gyerek volt, alighanem a topshami volt az. De ezek mind teljesen egyformák, és az idő múlásával nem sokat változtak. Az ember letette a kocsiját a földes parkolóban, kifizette a kettesét a kapunál, s mihelyt belépett a vásártérre, máris megérezte a hot dog, a sülő hagyma és paprika, szalonna, vattacukor, fűrészpor és édeskés lószar szagát. Meghallotta a Vad Egérnek becézett gyerekhullámvasút súlyos, lánc húzta robaját. Meghallotta a 22-esek csattogását a céllövöldékben, szólt a bingójáték hangszórójának rezes hangja, az erősítő berendezés a nagy sátor körül csüngött, odabenn nagy asztalok és tábori székek, amelyeket a helybéli ravatalozótól kértek kölcsön. Rock'n'roll zene feleselt a verklivel. Folyvást hallani lehetett a kikiáltók ordítozását – egy negyedesért kettő lövés, nyerjen egy játék kutyát a kicsikének, tessék, csak tessék, próbálja ki a szerencséjét. (Stephen King – Holtsáv)

Ebben a hosszabb részletben pedig tökéletes betekintést kapunk, hogy milyen egy megyei vásár.Figyeljük meg, hogy Stephen King mennyi érzékszervünket bizsergeti a leírásával.

A kezdő írók gyakran elkövetik a hibát, hogy az egyes érzésekről, a szereplők véleményéről csak tényszerűen fogalmaznak. Ha a szereplő ideges, akkor csak annyit írnak: XY ideges lett. Ahelyett, hogy azt mondanák: XY lába egyfolytában csak járt az asztal alatt. Pedig ebből is tökéletesen (sőt, sokkal színesebben) látja az olvasó, hogy mi a helyzet. Vagy már-már klisés példa: XY szörnyen helyes srác. Mégis milyen? Csak annyit kapunk, hogy helyes, de mégis mit jelent ez? Nem látjuk, hogy mitől helyes; milyen színű a haja, szeme, bozontos-e a szemöldöke, döglesztő-e a mosolya vagy miközben nevet, egy gödröcske jelenik meg az arcán.

A leírásoknál hagyatkozzunk a minél színesebb (ezzel a nagy szókincsed is megcsillogtathatod), minél részletesebb leírásra, aztán később ha valami nem klappolna még mindig javíthatjuk. Érdemes mondatról mondatra átnézni a szövegünket, akár szövegkiemelővel kiemelni a kérdéses részleteket – én is mindig ezt csinálom. Tudom, hogy körülményes munka, de higgyétek el, megéri!

És zárásul néhány konkrét tanács:

- Használj párbeszédeket! A párbeszéd lehetővé teszi az olvasó számára, hogy megtapasztalják az adott jelenetet, mintha ők is jelen lennének. Ahelyett, hogy elmondjuk az olvasónak, hogy a főszereplő anyja dühös, hallják is, ahogy a szereplők veszekednek egymással. Pl. – Michael – üvölti anyám. – Gyere ide azonnal!

- Bátran használd az anyanyelved! Annak érdekében, hogy az olvasók teljesen átéljék a szituációt, amiről írsz, nem csak látni kell a környezetet/helyzetet, de hallani, érezni az ízeket, az illatokat és meg kell érinteni a főszereplőket körülvevő világot. Próbáljuk használni az összes érzékszervi benyomást a leírásoknál, ne csak azt, hogy mit láthat a szereplő. Például egy tengerparti jelenetben ne csak az említsük meg, hogy milyen sokan vannak kint, hanem hogy meleg van és tűz a nap, a szereplőt milyen érzés keríti magába, amikor a homokba lép, talán feleleveníti a gyerekkorát. Érezzük a part menti büfékből áradó hotdog és sült krumpli illatát, és halljuk, ahogy a sirályok rikácsolva elhúznak a fejünk felett. Minél több ilyet használunk, annál jobban bevonjuk az olvasót.

- Csínján bánjunk a határozószókkal és melléknevekkel! Annak ellenére, hogy mit tanultunk az iskolában és mire kellett figyelni fogalmazás órán, most inkább felejtsük el egy kicsit az ott megszerzett tudást. Ugyanis egy leírás sokkal több, mint sok melléknév és határozószó egymás után helyezése. Gondosan meg kell válogatnunk a szavakat, nem mindegy, hogy milyen szavakkal érzékeltetjük a szereplő helyzetét, érzéseit, lelkivilágát, a környezetét stb. Főleg a klisés megfogalmazásokat hanyagoljuk, amiből számtalan példát tudok felsorolni: dermesztő hideg, zakatoló/dübörgő szív, velőtrázó sikoly, gyilkos mosoly, viharos szél... stb. Még felsorolni is gyalázat.

- Légy konkrét, ne fogalmazz homályosan! Ahelyett, hogy olyanokat írnál, hogy: soha nem tapasztaltam még ilyet, soha nem láttam ehhez foghatót, soha nem éreztem még ilyesmit... inkább szánj időt rá, hogy egy kicsit jobban körülírod a helyzetet, szituációt, érzéseket, mert ez így az olvasó számára nem sokat mond. Az olvasók szeretnek új érzéseket, új világokat, új élményeket megtapasztalni, de az ilyen közhelyes, sablonos fogalmazással csak azt éred el, hogy letegye az írást.

- Ha egy kis segítségre van szükséged, nézz filmeket! Bizony, ezt a tanácsot nem rég olvastam valahol.A mozifilmekben mindig az arcunkba kapjuk a látványt, ott csak nagyon ritkán használnak narrátort, aki elmondja a főszereplő érzéseit és gondolatait. A filmekben minden vizuális. Honnan tudod, hogy valaki ideges, dühös, boldog, szomorú, csalódott stb? Miközben filmet nézel vegyél magadhoz egy jegyzetfüzetet és írd le a szereplők arckifejezéseit, a mozgásukat, mozdulataikat, mimikát, amiket későbbiekben bármikor felhasználhatsz az írásaidnál.

- Használj minél egyedibb részleteket! A legjobbak azok a leírások, amik specifikusak, így jobban meg is maradnak az ember fejében. A főszereplő Toyota vagy Volkswagen kocsit használ? Vajon cseresznyepiros vagy burgundi színű? A főszereplő haja galambősz vagy padlizsánlila? Csíkos poszméh-mintás harisnyát visel, esetleg egy koptatott farmert, aminek a hátsózsebére egy halálfejes emblémát nyomtak? A hangja nagybőgő szerű, vagy cincog, esetleg mindig unottan beszél? A leheletének dohány, szivar vagy dinnyés rágó illata van?

Remélem, tudtam segíteni egy kicsit, hogy jobbá varázsold az írásod!

Ha gyakorolnád az írást, íme néhány mondat, amit átírhatsz a "mutasd és ne mondd" szabály szerint:

- Az anyukám egy nagyszerű ember.

- A nászút csodás volt.

- Az egyetemista diákok élete borzalmas.

- A teszt nehéz volt.

- A kapcsolatunk megváltozott.

- A város gyönyörű.

- Idősebbnek néz ki a koránál.

- Az első randi jól sikerült.

- Szörnyű rémálomból ébredtem.

- Úgy eszik, mint egy disznó.

(*_*)

Ha tetszett, iratkozz fel az e-mail címeddel, hogy első kézből kapj értesítést!

Egyéb érdekességekért lájkold oldalamat a Facebookon: https://www.facebook.com/cassyblacksmith/