Bizonyára sokan küzdünk azzal a problémával, hogy megfogalmazódik bennünk egy regényötlet, néhány napot, talán hetet elmélkedünk rajta, míg végül nagyjából összeáll a sztori főbb cselekménye. Aztán leülünk a gép elé, hogy legépeljük az első sorokat, de hirtelen nem tudjuk, hogyan kezdjük.

Korábban már írtam egy bejegyzést arról, hogy mik azok , és néhány tanácsot, hogyan kell , de most gondoltam, hogy megmutatom néhány kedvenc könyvem első mondatait, bekezdéseit, jeleneteit, amik szerintem elég figyelemfelkeltőek, érdekesek, és megmutatják, hogyan kell az olvasókat azonnal bevonzani, hogy képtelen legyen letenni a történetet.

Érdemes megfigyelni és elemezgetni, hogy melyik nyitás miért jó, vagy esetleg, miért nem (elképzelhető, hogy nem mindenki tartja majd őket izgalmasnak), mindenesetre szerintem tanulságos.

"Azt mondják, kísérteties vagyok. Talán ezért, mert ma tizenegyig már megmondtam Ariana Milesnak, hogy éhenhal Hollywoodban, Erica Fuentesnek, hogy megbukik történelemből, és Wendell Marksnak, hogy akármennyire is próbálkozik, soha, de soha nem kerül a suli elit köreibe." Cyn Balog – Tündérszerelem

"A reklámot még áprilisban, a történtek előtt forgattam, és azon nyomban el is felejtkeztem róla. Néhány hete aztán elkezdte játszani a tévé, és én hirtelen ott voltam mindenütt. Az egymás után sorakozó képernyőkön az edzőteremben a futógépek fölött. Azon a monitoron a postán, amelynek elvileg el kellene terelnie az ember figyelmét arról, milyen régóta vár a sorára. És most itt, a szobám tévéjén, miközben az ágyam szélén kuporogtam ökölbe szorított kézzel, és próbáltam rávenni magam, hogy felálljak és elinduljak." Sarah Dessen – Figyelj rám!

"Íme, az összes dolog, amit Franciaországról tudok: Madeline, Amélie és a Moulin Rouge. Az Eiffel-torony és a Diadalív, noha fogalmam sincs, valójában ezeknek mi is a funkciója. Napóleon, Marié Antoinette és egy rakás király, akiket mind Lajosnak hívtak. Igazából azt sem tudom, hogy ők mit tettek, de mintha a francia forradalomhoz lett volna valami közük, annak pedig a Bastille ostromához. A leghíresebb múzeumukat Louvre-nak hívják, aminek piramis alakja van, ott látható a Mona Lisa azzal a szoborral együtt, ami egy nőt ábrázol karok nélkül." Stephanie Perkins – Anna és a francia csók

"Gesztenyekenyér-illat és fanyar kenőolajszag keveredik a konyhában. Jókor fejezem be a puska zsírozását, éppen lejár a sütési idő. Pippa már biztosan felébredt, és izgatottan várja a szülinapi köszöntését. Tudhat a kenyérről is, hiszen az egész házat belengi az árulkodó illat. A fegyvert a falnak támasztom, majd lefutok az ablaktalan földszintre, hogy felhozzam a tavalyi főzésből maradt utolsó üveg cseresznyedzsemet. Pippa kedvence, ezért vastagon kenem a gesztenyekenyér szeletre. Egy kivételes reggelekhez illő, virágos csészébe öntök a frissen főzött hársfateából, és tálcára teszem a mintás vászonba csomagolt meglepetését is." Kemese Fanni – A napszemű Pippa Kenn

"Ez az első reggelem a gimnáziumban. Van nálam hét új jegyzetfüzet, rajtam egy
szoknya, amit utálok, bennem erős gyomorfájás. A sarkon fújtatva fordul be az iskolabusz. Az ajtók kinyílnak, felszállok. Én vagyok az első. A széksorok közt állok, a busz elindul. Hova üljek? Sosem voltam hátsó üléses vagány. Ha középre ülök, még mellém ül valami idegen. Ha viszont előre, az olyan gyerekes; mégis ezt találom a legjobb megoldásnak, így szemkontaktust teremthetek a felszállókkal, hátha valamelyik régi barátnőm úgy dönt, beszédbe elegyedik velem." Laurie Halse Anderson – Hadd mondjam el

"– Értem – szólt a vámpír elgondolkodva, és lassú léptekkel átment a szobán az ablak felé. Sokáig állt ott, a Divisadero utca halovány derengésében és az elhaladó járművek fel-felvillanó fényében. A fiú világosabban láthatta már a szoba berendezését, a kerek tölgyfa asztalt, a székeket. Egyik falra mosdókagyló volt szerelve tükörrel. A fiú az asztalra tette aktatáskáját, és várt." Anne Rice – Interjú a vámpírral

"Csak egy tükör van a házunkban. Az emeleti folyosón tartom, egy elhúzható fatábla mögött. A mi csoportunk szabályai szerint csak minden harmadik hónap második napján nézhetem meg magam benne – aznap, amikor az édesanyám levágja a hajamat. Ülök a konyhaszéken, a mamám pedig ott áll mögöttem, kezében ollóval. Rövidre vágja a hajamat: a tincseim élettelen, szőke gyűrűkként hullnak le a padlóra." Veronica Roth – A beavatott

"Életem tizenhetedik telén anyám úgy döntött, hogy depressziós vagyok, feltehetőleg azért, mert ritkán mentem ki a házból, sok időt töltöttem ágyban, ugyanazt a könyvet olvastam újra és újra, ritkán ettem, és bőséges szabadidőm nem csekély részét annak szenteltem, hogy a halálról gondolkozzak. Az összes létező brosúra, weboldal meg hasonló a rák mellékhatásai közé sorolja a depressziót. Pedig a depresszió nem a rák mellékhatása. A depresszió a haldoklás mellékhatása." John Green – Csillagainkban a hiba

"Azt szeretném, ha volna egy fiúm. Azt szeretném, ha a szekrényemben lakna egy fogason. Amikor csak megkívánnám, elővehetném, és akkor úgy nézne rám, ahogy a filmekben szoktak a fiúk, mintha gyönyörű volnék. Nem beszélne valami sokat, de zihálva lélegezne, amíg leveti a bőrdzsekijét és kigombolja a farmerját. Fehér alsója lenne, és annyira istenien festene, hogy a láttára kis híján elalélnék. Rólam is lehúzná a ruhát. Azt suttogná, Tessa, imádlak! Igazán, őrülten imádlak! Gyönyörű vagy! Pontosan ezeket a szavakat duruzsolná, amíg vetkőztetne." Jenny Downham – Amíg élek

"Halott vagyok, de annyira nem rossz. Megtanultam együtt élni vele. Sajnálom, hogy nem tudok rendesen bemutatkozni, de nevem az már nincsen. Nem nagyon akad köztünk, akinek van. Elveszítjük, mint a kocsikulcsot, elfelejtjük, mint a házassági évfordulót. Az enyém talán R-rel kezdődött, de mostanra már csak ennyi maradt belőle. Vicces, mert régen, amikor még éltem, mindig mások nevét felejtettem el. A barátom, M szerint a zombilét legnagyobb iróniája, hogy minden olyan vicces, de az ember mégsem tud mosolyogni, mert rég lerohadt az ajka." Isaac Marion – Eleven testek

"Új életét egy hideg, sötét, áporodott levegőjű fülkében állva kezdte. Fém ütközött fémmel, a lökéstől kiszaladt a lába alól a talaj. Térdre esett, és négykézláb hátrálni kezdett, homlokán a hideg ellenére is gyöngyözött az izzadság. Hátával nekiütközött a kemény fémfalnak, és tapogatózva eljutott a fülke sarkáig. Ott térdét felhúzva összekuporodott, és reménykedett, hogy a szeme hamarosan hozzászokik a sötétséghez. Egy újabb zökkenés felfelé rántotta a fülkét. Mintha egy öreg bányaliftben ülne." James Dashner – Az Útvesztő

"Amikor a postával megjött a levél, anyám magánkívül volt az örömtől. Azonnal el is döntötte, hogy ezzel gyakorlatilag vége minden bajunknak, gondjaink örökre megszűntek. Zseniális tervében az egyetlen problémát én jelentettem. Nem hinném, hogy különösen engedetlen lánygyerek lennék, de ez volt az a pont, ahol megmakacsoltam magam. Nem akartam a királyi családhoz tartozni. Nem akartam Kiválasztott lenni. Még csak meg sem akartam próbálni a dolgot." Kiera Cass – A Párválasztó

"Amikor a feleségemre gondolok, mindig a feje jelenik meg előttem. Először is a formája. Amikor a legelső alkalommal láttam őt, a tarkóját pillantottam meg, és volt valami megkapó a formájában. Akár egy fényes, kemény kukoricacső, vagy kövület egy folyómeder aljáról. Az ilyen fejet nevezték a viktoriánus korban szépen metszettnek. Könnyű elképzelni alatta a koponyát. Az ő fejét bárhol megismerném." Gillian Flynn – Holtodiglan

"Anyám halottnak hisz. Természetesen nem vagyok halott, de ő nagyobb biz ton ság ban van, ha ezt nem tudja. Havonta legalább kétszer találkozom a körözési plakátommal a Los Angeles belvárosában mindenfelé látható óriásképemyőkön. Pedig a képem egyáltalán nem illik oda. A felvillanó fotók többsége vidám dolog: mosolygó gyermekek állnak a tündöklő kék ég alatt, turisták fényképezkednek a Golden Gate híd romjainál, a Köztársaság neonszínű reklámjai. És persze a Kolóniák elleni propaganda. „A Kolóniák a földünket akarják", állítják a feliratok. „Arra fáj a foguk, ami a miénk. Ne engedjük, hogy elvegyék az otthonunkat! Támogasd az Ügyet!" Marie Lu – Legenda

"Mindenkinek van vaj a füle mögött. Ezt fontos előre tisztázni, hogy nyilvánvaló legyen, miért is történt minden úgy, ahogy történt. A nevem Fellegi Flóra, és ezennel elindítom a netnaplómat. Igazából nem is az enyém, hanem a D.A.C.-é, bár nem hivatalosan. Azért nem, mert a többiek nem tudnak róla. Senki nem fog tudni róla rajtam kívül (jelszóval titkosítom), de valahová muszáj leírnom azt a rengeteg mindent, ami a D.A.C. megalakulásáig történt velünk, és azóta is történik folyamatosan." Kalapos Éva: D.A.C.

"MINDIG SZERETTEM HARCOLNI, DE CSATÁBAN sose tudtam visszafogni a szenvedélyem. A medve bömbölése süketítően hatolt a fülembe. Forró lehelete elöntötte az orrlyukam, és támadásra ingerelt. A hátam mögött szaggatottan lélegzett a földön elterült fiú. Kétségbeesett hörgését hallva a talajba mélyesztettem karmaimat. Kihívóan rámorogtam a behemót vadállatra, hátha a megfutamodást választja." Andrea Cremer – Nightshade: Az Őrzők

"MIKÖZBEN ELTAKARÍTOTTAM A HALOTT ÚJSZÜLÖTT maradványait, a pasas, akit később megöltem, épp Charlotte felé repesztett a kocsiján. Akkor azonban még mit sem tudtam erről. Soha hírét nem hallottam, ahogyan a hátborzongató játékot sem ismertem, amelyben szerepet vállalt." Kathy Reichs – Csupasz Csontok

"Azt hiszitek, ismertek... Nana, értem én. Valószínűleg valamelyik hírportálon olvastatok rólam, esetleg Conan O'Brian vagy Jon Stewart sütött el egy idevágó poént, és azt hallottátok. De az sem baj, ha nem ismertek, sőt jobb is. Csak hát az egész világon tudnak Mackenzie Wellesley-ról és az ő égbekiáltó bénázásairól. Talán csak Burmában és Szudánban nem... Értitek." Marni Bates: Segítség, Youtube-sztár lettem!

"HOGY JUTOTTAM IDÁIG? Mikor vett az életem olyan fordulatot, ami ahhoz a teljes káoszhoz vezetett, amely most a tükörből visszanéz rám? Minden olyan egyszerűnek tűnt az elején. Egy pillantás, egy érintés, egy csók. Az első szerelem mindig fantasztikus, nem igaz? Talán még így is az volt, nem tudom. Ami biztos, hogy itt kuporgok
egy isten háta mögötti szakadt motel mocskos padlóján, és a barátom vérét takarítom a cementlapokról." A. Meredith Walters – Utánad a sötétbe

"Van a vasúti sínek mellett egy rongycsomó. Világoskék szövet, talán egy ing, és vele összegabalyodva valami piszkosfehér. Valószínűleg hulladék, amit kidobtak a töltésen lévő kis bozótosba. Lehet, hogy a mérnökök hagyták hátra, akik ezen a sínszakaszon dolgoznak, elég gyakran vannak itt. Vagy lehet bármi más is. Anyám annak idején azt mondogatta, hogy túlságosan élénk a képzeletem, és ezt mondta Tom is. Nem tehetek róla, meglátom ezeket a kidobott kacatokat, egy piszkos pólót vagy egy elárvult cipőt, és nem tudok másra gondolni, csak a párjára meg a lábra, amely beleillett." Paula Hawkins – A lány a vonaton

"Keith Clayton seriffhelyettes nem hallotta, hogy jönnek, és közelről sem tetszettek neki
jobban, mint amikor először látta őket. Részben a kutya miatt: nem rajongott a német
juhászokért, ráadásul ez a dög, bár csöndben álldogált egy helyben, Párducra, a rendő
rkutyára emlékeztette. Párducnak, Kenny Moore seriffhelyettes hű társának, elég volt egy alig hallható, kurta vezényszó, hogy elkapja a gyanúsított nadrágjának lábközét." Nicholas Sparks – Szerencsecsillag

"Úgy zúgott az utca, mintha legyek zümmögtek volna. Ott nyomorgott a sok fotós a kordon mögött, hosszú orrú fényképezőgépeiket készenlétben tartva, leheletük felhőként párállott. A rendőrök el-elsétáltak előttük. Egyenletesen hullott a hó a sapkáikra, a vállukra. Kesztyűs kezek törölgették a lencséket. Időről időre kitört a kapkodó kattogás, amikor a fotósok serege a várakozás ideje alatt nekiállt képeket készíteni a fehér vászonsátorról az út közepén, mögötte a magas, vörös téglás lakóház bejáratáról, és a legfelső emelet erkélyéről, ahonnan az áldozat kiesett." Robert Galbraith – Kakukkszó

"Más biztosan örülne annak, hogy betölti a huszonegyedik életévét, de számomra ez nem csak azt jelenti, hogy legálisan ihatok alkoholt, hanem ezzel egyidejűleg a beavatásomra is várok. A gyomrom hangosan korog, mikor reggel kikelek az ágyból.
Előző nap sem tudtam egy falatot sem enni, annyira ideges vagyok a rám váró időszak miatt. Elmo, a varázspatkányom cincogó hangot hallat, amikor kimászom mellőle, ő felborzolja a szőrét, nagyot ásít, visszakecmereg a takaró melegébe és eltűnik a rétegek között." Elisa J. Smith – Ultimate Case: Az utazó

"Háromnapi várakozás után, vasárnap hajnali négyre végül az összes Követő eltűnt a
háza előtti utcáról. Meglehet, néhanapján az őrülteknek is szükségük van egy kis
alvásra. Némi pihenés tulajdonképpen neki is jólesett volna, de annál sokkalta többre
értékelte most a szabadságot. Már majdnem egy hete jött el otthonról." Jeanne Ryan – Idegpálya

"A mindenséggel dacoltunk a Wolfedale és a Mavis sarkán álló McDonald'sban, egy napsütéses délutánon. Mel és én utáljuk a napsütéses délutánokat. Különösen itt, Nyomifalván. Csak aki itt él, az emlegetheti így a kisvárost, ahol az égvilágon semmit sem lehet csinálni a napsütéses délutánokon, kivéve olyasmiket, amiket már ezerszer próbáltunk. Feküdtünk a fűben ugyanazt a discmant hallgatva, megosztozva a fülhallgatón, és néztük a vonuló felhőket." Mona Awad – Antilányregény

"Csak kétféle ember lakott a mi városunkban. – Vagy ostoba, vagy élhetetlen – jellemezte apám szeretetteljesen a szomszédainkat. – Vannak, akiket ideköt a munkájuk, vagy a család, és vannak, akik túl gyávák ahhoz, hogy elmenjenek. Mindenki más megtalálja a módját a távozásnak." Kami Garcia és Margaret Stohl – Lenyűgöző teremtmények

"A robbanások után nagyjából egy héttel halk zúgás hallatszott a magasból. Nehéz volt pontosan számon tartani az időt. Az égboltot elborították az elfeketedett felhők sötét, háborgó hullámai, a levegő pedig elnehezült a hamutól és a portól. Sosem tudtuk meg, mi repült el fölöttünk, mert eltakarták a felhők. Talán egy repülőgép vagy valamilyen léghajó lehetett." Julianna Baggott – Tiszták

"A cetlin, amelyet a halott ember selyempizsamájának elejére tűztek, egy kinyomtatott egymondatos e-mail-üzenet állt: „Tegye naggyá a napodat a Witherspoon Világ!" Grace Elland a véráztatta lepedő fölé hajolt, és kényszerítette magát, hogy megérintse Sprague Witherspoon nyakán a hideg bőrt. A férfi egykor oly ragyogó, átható szeme nyitva volt, és vakon meredt a hálószoba mennyezetére." Jayne Ann Krentz – Nem bízhatsz senkiben

--

Ha tetszett, nézz be a blogomra is: https://cassyblacksmith.wordpress.com/