A párbeszédek megírásakor bizonyos alapvető konvenciókra kell figyelnünk, amit az olvasó igényelni fog olvasás közben.

Nézzük a legfontosabbakat:

1. A párbeszédeket mindig gondolatjellel kezdjük:

Harry hátrafordult, és megpillantotta a dolgozószobája ajtajában álló Lupin professzort. A tanár körülnézett a folyosón.
- Mit keresel itt? - kérdezte, egészen más hangnemben, mint korábban Frics. - Hol van Ron és Hermione?
- Roxmortsban - felelte színlelt közönnyel Harry.

Sokan összetévesztik a kötőjelet (-) és a gondolatjelet (-) helytelenül. Érdemes odafigyelni a formázásra már a kézirat megírásánál, mert ezzel későbbiekben megkönnyítjük szerkesztőnk dolgát. A gondolatjelet a Ctrl billentyű és a Numpadnál lévő mínusz jel együttes lenyomásával hozhatjuk elő leggyorsabban.

2. Az újabb megszólalásokat új bekezdésben kezdjük, eltekintve attól, hogy milyen hosszúak.

Ron és Hermione gyors pillantást váltottak. - Öh...
- Mi van? Nézett rájuk Harry.
- Tudod... miután leestél róla, elragadta a szél - mondta habozva
Hermione.
- És?
- És nekiment... jaj, Harry, úgy sajnálom... nekiment a fúriafűznek.

3. Az egyes megszólalásokat kössük a szereplőkhöz, ha az nem egyértelmű. Ha két ember dialógját olvassuk, akkor nem esik nehezünkre eldöntenünk, hogy ki beszél, de ha már hárman vagy többen is részt vesznek a jelenetben, akkor fel kell világosítanunk az olvasót, hogy ki az, aki éppen beszél. Ezzel megkönnyítjük az olvasók dolgát.

Harry büszkén felemelte a Tűzvillámot.
- Visszakaptam - szólt széles vigyorral.
- Látod, Hermione? - tárta szét a karját Ron. - Nem volt semmi baja!
- De lehetett volna! - replikázott a lány. - Harry most legalább nyugodt
lélekkel használhatja.
- Ez igaz - hagyta rá Harry. - De most jobb lesz, ha felviszem...
- Majd én! - ajánlkozott lelkesen Ron. - Úgyis be kell adnom Makesznak
a délcegítőt.

4. Húzzuk ki a fölösleges határozószókat. Ha valamelyik szereplőnk dühös, akkor nem kell odatenni pluszba és magyarázni. Az olvasót ne nézzük butának.

Helytelen példa:

- NE NÉZZ HÜLYÉNEK!!! - ordította hangosan Jack.

5. Kerüljük a felkiáltó jelek túlzott használatát. Ezzel egyáltalán nem fokozzuk a feszültséget. Csak nagyon indokolt esetben megengedett. Ezzel együtt kerülendő a nagybetűk használata is.

6. A rossz darabolás megtöri a ritmust.

Helytelen példa:

- Elegem van - kiáltotta - már belőled!

Helyes alak:

- Elegem van már belőled! - kiáltotta.

7. Kerüljük a megszólítást. Egy korábbi helytelen példámmal élnék itt is:

- Homer, mondtam, hogy vidd ki a szemetet! - kelt ki magából Marge.
- Jól van, Marge, csak még megnézem a meccset.
- Félórával ezelőtt is ezt mondtad, Homer. Kezd elegem lenni!
- A fene egye meg! - morogta Homer és megvakarta a hasát.
- Hallottam, Homer!
- Oké, Marge. Megyek már!

8. Kerüljük a töltelékszavakat. Néhány esetben megengedett, de nem célszerű minden egyes jelenetnél olyan szavakkal megakasztani az olvasót, mint az: öhm, khm, izé, nos, ühüm, ám stb.

~(˘▾˘)~

Ha tetszett, akkor maradj velem, iratkozz fel, hogy ne maradj le semmilyen frissítésről.

Ha pedig további érdekességekre vágysz, akkor látogasd meg a blogomat: https://cassyblacksmith.wordpress.com