Alice és Bob egy gyönyörű nyári éjszakán a mólóra mentek. Régóta nem voltak már randizni, ezért mindkettőjüket elöntötte a gyermeki izgalom. Ráadásul ma visszatérnek a szentjánosbogarak, amelyek mindig elképesztő látványt nyújtottak az év ezen szakában. Már régen beesteledett, mikor megjelentek. Velük együtt pedig vörösesen világossá vált a vízfelszín, messzire is mintha a nap éppen csak lenyugvóban lenne, habár az rég lebukott a horizont alá. 

A pár ezt mégsem vette észre, csak a meghitt hangulatot árasztó rovarokat figyelték, és a festői tájat. A furcsaság mit sem jelentett nekik. Ehelyett kézen fogva előrébb sétáltak a mólón. A távolban kivehető volt a Morde-sziget szépséges temploma is, olyannyira világos lett hirtelen. Az  égen felhők gyülekeztek, melyek szürkés színűkkel esőt hirdettek. Kettősük látta, ahogyan a partra egyre több ember vonult, hogy megcsodálja a nem mindennapi látványt. Kedvesen egymásra mosolyogtak, így közölték egymással ámulatukat. Ez volt a legszebb randevújuk. 

Bob Alice ajkaira hajolt, majd szenvedélyes csókban részesítette a másikat. Átfogta barátnője derekát, és úgy falta tovább vörös párnáit. Az égre közben nagy fénygömbök szálltak, melyek vöröses fényben izzottak. A szentjánosbogarak zúgása betöltötte a levegőt, a szerelmesek mind egymáshoz bújva figyeltek, ki-ki pedig elmélyülten csókolózott párjával. Bob és Alice is ezt tette, mikor megszólalt a bombariadóra figyelmeztető sziréna. Azonban nem volt idejük elmenekülni, mert a fénygömbök felrobbantak, a lökéshullám pedig végigsöpört a vidéken.

Az azt követő hő örök szobrokká alakította az összegyűlteket. Ez volt az az esemény, amely egy nagy háború kezdetét jelezte. Egy gyilkos háborúét. Azt, amelynek szinte az egész emberiség áldozatául esett. A megmaradt túlélők pedig építeni kezdtek, majd gyarapodni. Egy új világ kezdete volt ez.