Alea Ininana, így ismerték az erdőben lakó boszorkát. A faluban élők az erdő őrzőjének tartották, míg mások hazug kuruzslóként tekintettek rá. A numitiak mindig is ilyen kétséges lényeknek tűntek a kalmáriak számára. Nem tudták megmagyarázni, honnan fakad a varázserejük, vagy pontosan mit is csinálnak. Mégis egy nap Alea megjelent az erdőben, és védelmezni kezdte azt. Otthonává fogadta a helyet, és az ott élő állatokat. Én pedig most elmesélem neked, hogy is jutott el idáig.

Messzi földről érkezett a numitiak birodalmából. Ott minden tizenhat esztendőt betöltő numitinak útra kellett kelnie, hogy megtalálja a saját mágiáját, és elinduljon az úton, amelyre születésük óta tanították. Mindegyiküknek más út volt kijelölve, két ugyanolyan képességgel rendelkezőt közülük alig lehetett találni. Volt, ki a tűz erejét birtokolt, míg más a vízét, a földét és még sok mást. Ezeken belül is lehetett valaki például olyan, hogy képes volt az esőt szabályozni, míg mások az aszály és a dagály változását. Változatos foglalkozás volt ez, és a legtöbb numiti a szívéhez legközelebbi ágban talált rá a mágiájára.

Alea-val azonban ez nem így történt. Őt a holtak érdekelték és a múlt szellemei, mégsem azt kapta, amire vágyott. Hosszú útját már három éve, hogy megtette és eljutott a kalmáriak számára oly becses településekhez. Őt ide vezette el a mágiája, ezen belül is a közeli erdőhöz. Ott pedig megtalálta a fát zöld kővel benne, amelyhez csakis ő érhetett hozzá. A kristály lett botjának az alapja, mely képessé tette a neki szánt varázslatok elvégzésére. Először lehangolt volt a helyzete miatt, de hamar rájött, hogy az erdő erejével bírni milyen is. 

Képes volt fákat növeszteni a földből, melyek hídként funkcionáltak a falusiak számára, de a bogyósbokrok is hasznosnak bizonyultak mind a kalmáriaknak, mind Alea-nak. Otthont adott a madarak számára, és kiterjesztette az erdő határait. Sokszor ment a város piacára, hogy friss alapanyagokból ételt készítsen magának. Leginkább a nyersen is ehető zöldségeket és gyümölcsöket preferálta, amelyekből salátát készített. Hűvös volt a helyiekkel, de lobbanékony, ha a drága erdejét akarták bántani.

Tehát így jutott el Alea Ininana oda, ahol most van...