A Hóvölgyben élt valaki, akitől évek óta óvva intették a szülők gyermekeiket. Ez a lény a hegyekben élt. Vastag ruhákat hordott, kék szeme világított sötét csuklyája alatt. Fejéből jégszarvak nőttek ki, karjai is abból voltak. Botorkáló alakját sokszor felismerték, mikor áthaladt a hegygerincen. Úgy tartották, hogy ő okozta az óriási, pusztító hóviharokat is, amelyek számos emberi életet követeltek meg. Most újra barlangjába igyekezett botladozva. Így járt, mióta megsérült a lába, amelyet az emberek okoztak. Kék-piros ruhája megvédte a zord időjárástól, meghajolva próbálta felvenni a harcot az elemekkel szemben. Ma is megdobálták az emberek. Kavicsokkal, étellel.

Mikor visszaért a barlangba, leült egy sziklára, kapucniját levette, majd éjfekete maszkját is. A csuklya alól pedig egy gyermek feje bukkant elő. Haja fehér volt, jégkék szemei pedig világítottak a sötétben. Arca pedig fájdalmas kifejezésbe meredt, ahogy kezére pillantott, amelyből letört egy darab. Nem fájt, de az igen, hogy látta, ahogyan lassan elfogy, ha ez tovább folytatódik. Arcát kezei közé temette, majd sírni kezdett. Lecsöppenő könnyei megfagytak, amint földet értek. Nem engedhette meg újra magának, nem lehetett gyenge. Nagyokat szippantott a fagyos levegőből, majd kifújta azt. Ahova az jutott, ott apró hópelyhek formálódtak a levegőben.

Hűvös szellővel kezei közé emelt egyet, majd mégegyet, és megvizsgálta őket. Az erejét inkább átkoknak tartotta, mint áldásnak, és az emberek is így gondolták. Azonban lelki szemei elé tolódott egy régi emlék. Az, ahogyan az emberek felakasztják a családtagjait. Elhatározta mit tesz. Ő lesz az a tizenéves, aki le fogja őket igázni, bosszút áll majd értük. A faja minden kiírtott tagjáért. Hamarosan már a hegy gerincén állt, úgy tekintett le az emberekre. Maga alatt hűvös szelet keltett, amely felemelte őt a földről, és a falu felé repült.

Ott leszállt a főtéren, és látta a lakosok szemében a rettegést, de már nem tudott vele foglalkozni. Hideg fuvallatot irányított az első emberre, aki helyben megfagyott, ahogyan a főtéren mindenki. Valaki megpróbálta lelőni egy íjjal, azonban jégfala megállította, és egy hegyes jégcsapot küldött egyenesen a szíve felé. Édes a bosszú... ezesetben éppenséggel fagyosan hideg...