A NamJoonnal tett kirándulásunk óta hangulatom egyre csak romlott, és már a puszta létezés is gyakorta fájdalmat keltett bennem. Egy utolsó embernek éreztem magam, önzőnek és gonosznak, de a szívem fájt és én azt akartam, hogy mindenki tudja, mennyire is szenvedek. Anyával is összevesztem - amit azóta természetesen ezerszer is megbántam -, de egyszerűen képtelen voltam véka alá rejteni érzéseimet. Világfájdalomként éltem meg a tényt, hogy NamJoon egy lánykával találkozgat, én pedig csak egy egyszerű barát vagyok neki - pedig ha logikusan végig gondoltam volna a dolgokat, magamtól is rájöhettem volna, hogy bizony, ez a természetes, nem az, ami a cudar álmaimban szerepel. De végül is, nem hinném, hogy a szerelemben bárki is tud logikusan gondolkodni, így végül is, ha nagyon pozitívan próbáljuk nézni a dolgokat, akkor normális volt a reakcióm a kialakult helyzetre. Nem?

A barátaimat is eléggé elhanyagoltam, akár Taehyung, Jungkook, Yoongi, Jimin vagy esetleg NamJoon keresett, mindig előálltam valami kifogással, mint például, hogy Anyának kell segédkeznem a házi munkában, vagy annyira belemerültem a festészetbe, hogy nem érek rá semmiféle találkozóra. Természetesen legjobb barátaim tudták, hogy ezek mind csak üres szavak, azonban NamJoon szerencsére - vagy sem - még nem ismer annyira, hogy tudja, az ilyen sablonos mondatok a legkézenfekvőbb hazugságaim.

Gondolataim közül a csengő hangja zökkentett k, így kissé morogva ugyan, de kikecmeregtem szobám magányából és a bejárat felé vettem az irányt.

- Hyung! - ugrott az ölembe Taehyung, Jungkook és Jimin egyszerre, amitől kissé elvesztettem az egyensúlyomat, de végül szerencsére meg tudtam tartani mind a négyünket, és velük együtt nevetve hátráltam befelé pár lépést az ajtóból.

Miután kellően kiszorongatták belőlem a szuszt is, lemásztak rólam, így megpillanthattam Yoongit, aki Hoseok kezét fogta és kissé feszengve nézett fel rám tejföl szőke tincsei alól. Eltátott szám elé kaptam kezeimet, és szinte visongva vetettem magam Yoongi karjaiba, majd utána - természetesen - újdonsült párját is jól megszorongattam.

- Úristen, gyertek beljebb! Muszáj beszámolnotok mindenről! - hihetetlen, hogy két perce még a falamat bámultam könnyeimmel küszködve - a napokban már jó sokadjára -, de mindössze elég volt újra megpillantanom a barátaimat ahhoz, hogy hirtelenjében megfeledkezzem az eddig szívemet gyötrő problémákról.

- Hyung, nem gondolod, hogy inkább neked kéne beszélned arról, hogy mostanában miért nem lehet téged elérni? - fújta fel aranyosan arcát Jimin, miután letelepedtünk a Nappaliba. Kissé bűntudatos mosolyra húztam ajkaimat, úgy cirógattam meg rakoncátlan tincseit rózsaszín hajú barátomnak.

- Sajnálom fiúk. Egy kis magányra volt szükségem, bocsánat, hogy így viselkedtem veletek. - Kínos ajakgörbület futott fel ajkaimra, de szerencsére mind lerendezték a dolgot egy "semmi gond"-dal és hála Istennek nem is firtatták tovább a témát, ami miatt rendkívül hálás voltam nekik. Tudtam, hogy sejtik, valami NamJoonnal történt, és nagyon jól esett, hogy annak ellenére, hogy bizonyára rendkívül kíváncsiak, visszafogták magukat a kedvemért. Néha igazán elképedek azon, hogy mivel érdemeltem ki ezeket a remek barátokat.

- Na és Hoseok - fordultam az újdonsült párocska felé - elmeséled, hogy hogyan jöttetek össze? Attól tartok, Yoongiból sosem tudnék ilyen információkat kiszedni! - nevettem fel Hobieval együtt, Yoongi azonban csak durcásan fúrta fejét barátja mellkasába.

- A helyzet az, hogy hosszú szemezgetésekkel eltöltött hónapok után, Jimin végre rávett, hogy kössem fel a gatyámat, és hívjam el Yoongit egy randira, és én múlt héten így is cselekedtem. Bár két napon át bombázgattam SMS-ekkel, de végül bele egyezett. Aztán elvittem a kedvenc hangszerboltomba. Tudtam, hogy ő nem olyan, mint a többiek, ezért nem is egy sablonos randit terveztem neki. A szerencse az, hogy kevesen járnak abba a boltba, és én jóban vagyok a tulajjal. Két órát töltöttünk el ott teljesen kettesben, zenéltünk, sokat beszélgettünk, és énekeltem neki. Már ott majdnem elcsattant egy csók, de végül Suga kitáncolt a helyzetből. Aztán mikor hazakísértem, már nem tudott kibújót találni, szóval magamhoz rántottam és megcsókoltam. Azóta együtt vagyunk. -  elképedve hallgattam végig Hoseok mondandóját, s miután befejezte, boldogan ugrottam rájuk. Hihetetlenül örültem, hogy végre több hónapnyi szenvedés után Yoongit megtalálta a szerelem, annak pedig különösen, hogy mind ezt Hobie személyében lelte, ugyanis mindig is nagyszerű srácnak tartottam, és titkon reméltem, hogy az a sok pozitív emóció - ami belőle árad -, kicsit majd Yoongira is átragad.

Utána még nagyon sokáig ott voltak nálam a srácok, és mindenféléről beszélgettünk. Körbe vezetve rajtuk a tekintetem, azonban sokszor elfogott egyfajta fojtogató érzés. Yoongi feje Hoseok vállán pihent, még a magasabbik ujjai, morcos barátom combját simogatták, Jungkook ölében Taehyung üldögélt, aki az előtte heverő Jimin tincseivel játszadozott. Egyrészt, nagyon boldog voltam, hogy ilyen vidámnak láthatom őket - együtt, másrészt azonban mellkasomat elöntötte a fojtogató magány érzete, és egy kérdés nem hagyott nyugodni. Mi lesz NamJoonnal és velem?

- Tényleg, Taehyung! Mesélted már a Hyungoknak, mit láttunk tegnap a parkban, mikor ott fagyiztunk? -pöckölte meg játékosan Jungkook szerelme homlokát.

- U, tényleg! - dobta el - az eddig kezében pihenő telefont Taehyung -, majd rendesen feltornászva magát párja ölében, izgatottan csillogó íriszekkel fordulva felénk.

- Tegnap Kookie el hívott fagyizni, és miután megvettük a jégkrémeket, letelepedtünk a parkban, az egyik fa tövébe. Nem fogjátok el hinni, de találkoztunk Eunha noonával a matek tagozatról! - Tae ezer wattos vigyorra húzta ajkait, bennem azonban a név hallatán még a vérem keringése is megállt egy pár másodpercre. - Nagyon megörültem neki, tudjátok, hogy milyen régóta jóban vagyok már vele, de még mielőtt odaköszönhettem volna neki, Jungkook lefogott, hogy inkább most ne zavarjuk. - levegőt visszafojtva vártam, hogy fojtassa, s magamban imádkoztam, hogy ne azokat a szavakat ejtse ki az ajkain, melyeket most - és úgy mindörökre - a legkevésbé akarok hallani - Noona egy fiúval sétált kézen fogva! - visította vidáman, velem pedig mintha el kezdett volna forogni a szoba. Hirtelen levert a víz, a tekintetem összemosódott, az íriszeimet pedig úgy kezdték el égetni a könnyek, mintha csak izzó vaskarikák lennének.

- Ho-hogy nézett ki az a fiú?- hangom megremegett, de ez szerencsére a többieknek - természetesen Yoongit kivéve - nem tűnt fel, nem hiába, ő ismer innen a legrégebb óta és a legjobban is. Rémülten pillantott fel rám, de az egészet elintéztem egy "ne most" pillantással, majd figyelmemet újra Taehyungnak szenteltem.

- Hát, nagyon magas volt - még nálad is magasabb, Hyung. Igazán jóképű volt, széles váll, szálkás testalkat és hm. - itt kissé elgondolkodott, én pedig a feszültségtől összegörnyedve vártam további szavait. Könnyeim már nagyon utat akartak törni maguknak, a szívem is sokkalta hevesebben vert a szokásosnál, s az ujjaimmal is görcsösen markolásztam az ölemben heverő párnát. Rettegtem Taehyung elkövetkezendő szavaitól. Hallani akartam őket, de közben mégis, füldugómat bedugva futottam volna ki a világból. Sírni akartam, kérlelni, hogy ne fejezze be mondatát, de minden szó a torkomra égett, ő pedig kimondta azt, amitől a leginkább tartottam; - Ja, igen, és lila haja volt, de olyan igazán lila. - kuncogott fel, ezzel párjából is kicsalva egy halk nevetést.

Ezután a beszélgetés folytatódott tovább, Eunha szerelmi életén hamar átugrottak, én azonban erre egy, nagyon nyomós ok miatt, teljességgel képtelen voltam;
NamJoon az, aki Eunha barátja.

A festészet is értelmét vesztette már,
Életemben először fáj úgy igazán a más.

Sziasztook^^
Ezt a részt, egyfajta mellékszálnak szántam. Mindenképpen szerettem volna jobban beleszőni a barátságot is a történetbe - hiszen Jin gyakran belőlük merít erőt a barátaiból -, és ház ez a fejezet Jin szerelmi élete okán sem volt elhanyagolható.
Sajnálom, hogy megvárakoztattalak benneteket a folytatással, és hogy ez sem lett most valami jó, de sajnos, ezt is csak egy hét alatt tudtam összehozni - idő hiányában. :') Mindegy, ez nem mentség.
Azért nagyon remélem, hogy valakinek így is sikerült elnyernie a tetszését!❤️❤️
Szép Estés és Kitartást Kívánok Nektek a jövőhétre!! :3