Másnap reggel boldogan nyitottam ki pilláimat, s rögtön a teraszom felé vettem az irányt. Szerelmes tekintettel lestem a szembe levő ház felé, miközben magamban újra és újra felidéztem az előző napon történteket. Már önmagában a tény, hogy beszélhettem vele, hihetetlenül jó kedvűvé tett, de hogy még telefonszámot is cseréltünk! Ez a tény önkéntelenül is pillangó szerű lényeket ébresztett fel a gyomromban. Bár a teraszos beszélgetésünk után nem sok érdekes dolog történt, megebédeltünk, közben sokat beszélgettem NamJoon szüleivel, majd még maradtak egy kicsit - ekkor kérte el a számomat is egyébként, mondván, kíváncsi arra, hogy még mennyi érdekes dolgot tartogatok - majd haza is mentek, mert még pakolniuk kellett. Bár tényleg nem voltak ezek túl nagy események, én annyira feldobódtam attól, hogy a közelében lehettem, hogy még a Naptáramban is bekarikáztam azt a napot, ezzel is hivatalos ünnepnappá nyilvánítva ki a Június 23. - át.

Széles vigyorral az arcomon - úgy látszik, ezt már többet le sem vakarom magamról - sétáltam a friss, nyári szellőben, a park irányába, ahová a találkozót beszéltem még két legjobb barátommal, Yoongival és TaeHyunggal. Mindkettőjükkel iskolástársak vagyunk, Yoongi zene szakos, míg Taehyung rajz és zene szakon van egyszerre. Bár alapjáraton ezt nem szabadna, az igazgató végül beleegyezett abba, hogy két szak diákja is legyen egyszerre, ugyanis mindkettőhöz hatalmas tehetsége van.

- Sziasztok! - intettem feléjük, mikor megpillantottam őket, az egyik fa árnyékában csücsülve. Hangomra felkapták fejüket telefonjukból, és mindketten mosolyogva - na jó, talán Yoongi inkább csak szokásosan morcos kifejezéssel - intettek vissza nekem.

- Na, mondjad Hyung! Miért kellett vasárnap reggel a parkba jönnünk? - kérdezte morgósan Yoongi, mire TaeHyung egy rosszalló tekintet kíséretében csapta vállba fiatalabbik Hyungját.

- Ne is törődj vele Jin Hyung! Yoongi csak morcos, mert Hoseokot tegnap látta ölelkezni egy másik lánnyal. - ecsetelte a legfiatalabb, mire Menta hajú barátunk dühös ábrázattal fordult felé.

- Most még vidám vagy, de mikor JungKook dob téged egy cafkáért, akkor majd megnézheted magad! - mondta mérgesen Yoongi, mire Tae rémült tekintettel bújt mellkasomba.

- Hyuung, ugye ez nem így lesz? JungKook nem fog elhagyni! - motyogta, miközben még mindig szorosan ölelt magához.

- Jajj, TaeTae, ne beszélj badarságokat! JungKook totálisan odavan érted, Hoseok pedig... Szerintem félre értetted a helyzetet Yoongi, lehet, hogy csak a Húga volt az. - mosolyogtam biztatóan morgós barátom felé, miközben eltoltam magamtól a legfiatalabbat, mivel úgy véltem, hogy már kellőképpen lenyugodott.

- Most, hogy ezt megbeszéltük, - csaptam össze két tenyeremet izgatottan - el szeretném nektek mesélni, hogy mi is történt velem tegnap.

Ezek után Vagy egy órán át csak meséltem nekik, minden apró részletet elmondva, kezdve attól, hogy mit viselt NamJoon, egészen addig, hogy milyen hangsúllyal kérte el a telefonszámomat. Taehyung  teljesen felpörgött, néha-néha felvisongott mesélésem közben - akárcsak egy yaoista tini lány -, Yoongi pedig.. Bár arcán semmiféle érzelmet nem tudtam megpillantani, tudtam, hogy örül a boldogságomnak, hiszen már két hete csak azt hallgatta tőlem, ahogyan a Szomszéd fiúról ábrándozom és azon sopánkodom, hogy nem tudom megfesteni.

Miután befejeztem mesémet, még egy pár órát eltöltöttünk a Parkban, fagyiztunk, elsétáltunk a közeli tóhoz, hülyéskedtünk, fotózgattunk, nevetgéltünk. Miután elköszöntem barátaimtól, én még ott maradtam a Parkban, ugyanis szándékosan magammal vittem a festőkészletemet is reggel, azzal a szándékkal, hogy majd megfestem a tavat, ami mostanság úgy is közkedvelt hellyé vált én és barátaim számára.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, ugyanis teljesen belefelejtkeztem a festésbe, de egyszer csak telefonom csengőhangja csendült fel a zsebem mélyéből, ezzel megtörve az idilli csöndet, ami időközben kialakult körülöttem. Kíváncsian húztam elő készülékemet, amin hatalmas betűkkel villogott egy frissen elmentett Névjegy: IQ Bajnok.

Szívem dobogásának percenkénti száma szerintem, rögtön a kétszeresére szökött fel, arcom színe pedig a bíborvörös szőnyegek színével vetekedhetett. Pár másodpercig csak kiguvadt szemekkel pásztáztam a képernyőt, majd észbe kaptam, és elhúztam a kis zöld ikont - aminek egyébként rendkívül tetszett a a színe, mindig is ilyen festéket szerettem volna, de sajnos eddig sehol sem találtam, és kikeverni sem tudtam.

- Ha-halló, tessék? Kim SeokJin vagyok. - mutatkoztam be zavarodottan, majd jól homlokon is vágtam magamat. Miért ne tudná, hogy kivel beszél?

- Szia SeokJin, tudom, hogy ki vagy. - szólalt meg kissé gúnyos hangon NamJoon, de hallottam hangján, hogy mosolyog. - Gondoltam, felhívlak, és nem állítok át csak úgy hozzátok, hívatlanul. - kijelentésére nagyot dobbant a szívem - még annál is nagyobbat, mint amekkorát torna órán, futás után szokott.

- Persze, hiszen a spontaneitás az nem a leginkább rád jellemző tulajdonság, nemde? - mosolyodtam el, amit bár ő persze nem láthatott, szerintem hangomból tökéletesen kihallhatta, hogy ajkaim fülig érnek, ezzel megcsillogtatva a Nap fényében fehér fogaimat.

-Igen, ezt jól gondolod. De visszakanyarodván az eredeti célomhoz, amiért fülemhez ragadtam a telefont...- itt magamban jót kuncogtam. Imádom, ahogyan fogalmaz - Lenne hozzád egy kérésem, de ahhoz az kell, hogy találkozzunk. Otthon vagy jelenleg? - Kérése van, felém? Vajon miféle?

- Az utcánktól nem messze levő Parkban vagyok, kijöttem festeni. Elinduljak haza? - kérdeztem, miközben már álltam is fel, hogy gyorsan összepakoljam a cuccaimat, mert minél előbb találkozni akartam NamJoonnal.

- Nehogy haza indulj! Tudom merre van a Park, amikor ideköltöztünk, elmentünk mellette autóval. Odamegyek, és majd hívlak, amikor a bejárathoz értem, hogy elnavigálj. - ezzel a végszóval le is rakta a telefont, meg sem várva válaszomat. Mondjuk úgy is csak hebegtem-habogtam volna, szóval jobb is ez így. A tény, miszerint eljön hozzám a Parkba, nagyon boldoggá tett, de közben meg is rémített, mert fogalmam sem volt arról, hogy milyen kéréssel is fordulhat hozzám. Mi van, ha tegnap rájött arra hogy talán többet érzek iránta, mint holmi barát vagy Szomszéd fiú iránt, és most el akar hajtani a fenébe?

Végül, alig 10 perccel az első hívás eltelte után, ismét megcsörrent a telefonom, és a készülékben NamJoon hangját hallhattam meg, aki arra kért, navigáljam oda, ahol tartózkodom.

Egy aprócska mosoly szökött arcomra, amint megpillantottam lila hajzuhatagát, és egész lényét, amellyel egyenesen felém közeledett. Szemeit egy napszemüveg takarta, felsőtestét egy fehér, rövid ujjú ing fedte, lábait pedig egy bézs színű, térdig érő nadrág. Mesésen festett, miközben felém lépdelt! A Nap megvilágította arcát, a hajába pedig néha-néha belekapott a szellő, ezzel kicsit összeborzolva - egyebként is kissé rakoncátlan - tincseit, ami, mit ne mondjak, eszméletlenül jól állt neki. Nyálcsorgatásomból mély, rekedtes orgánomú hangja hozott vissza a valóságba, ami elég közelről visszhangzott fülemben, egészen pontosan, közvetlen mellőlem. Fel sem tűnt, mikor leült mellém.

- Mit ne mondjak, rettentő navigátor vagy! - nézett rám kissé szúrósan és lihegve, miközben kibontott egy gombot ingén, ami által tökéletesen megnézhettem magamnak, izmos, napbarnított mellkasát. Nagyot nyeltem, majd zavaromban inkább lesütöttem pilláimat, és a füvet kezdtem el szuggerálni - mintha csak valami rendkívül érdekes festmény lenne.

- Na szóval, amiért jöttem, az az, hogy szeretném, ha ezt lefestenéd..de úgy, mint a rajzon is van, valósághűen, csak persze szebben. - húzott elő a zsebéből egy kis papírfecnit, amin egy tölgyfa pontos, mértanilag tökéletes vázlata szerepelt.

- Miért? - kérdeztem kíváncsian, miközben rápillantottam, de persze nem tudtam, hogy egyáltalán a szemeibe nézek-e, vagy sem, mert a Napszemüveg sajnos elrejtette előlem gyönyörű, mandulavágású íriszeit.

- Szeretném látni, hogy hogyan nézhet ki egy festményed, ami csak egy egyszerű és unalmas tölgyfát ábrázol.

'Portrét festenék rólad, százat, ezret, de attól tartok, egyik sem érne fel hozzád, Kedves...'

Sziasztook^^
Itt lennék Nektek a folytatással, Nagyon remélem, hogy sikerült elnyernie tetszéseteket!!❤️
További Szép Estét és Kellemes Hétvégét Kívánok!!❤️
(Néhány belejavítás miatt, újra publikálva.)