Kagome

Másnap reggel is az a fura üres érzés, volt a szívemben. A suliba menet azon gondolkoztam vajon mi okozza, ezt az érzést. Végül arra jutottam, hogy nem tudom rá a választ. Ezért próbáltam nem foglalkozni vele, de nem sikerült. Folyton ezen gondolkoztam. A barátaim zökkentettek ki a gondolat menetemből.

- Jössz ebédelni? - kérdezte Samgo.

- Igen.

Előkaptam az ebédem, és már indultunk is, aztán valami eszembe jutott, és vissza siettem a terembe.  Megláttam, hogy Inuyasha teljesen egyedül ül a padunknál, és senki sem ült oda hozzá. 

Inuyasha

Minden olyan hirtelen történt, hogy fel se tudtam fogni. Valaki mellettem lévő székbe ült, mikor odafordítottam a fejem, Kagomét, pillantottam meg. Kedvesen rám mosolygott. 

- Van kedved velem, és a barátaimmal ebédelni? 

- Ha szabad?

Kagome az ajtóban álló barátaira nézett, akik bólintottak, hogy én is jöhetek. 

Kagome

Láttam, hogy valami megcsillant a szemében ennek hallatán. Fogta az ebédjét, és követtett minket, a titkos helyünkre.  
- Köszönöm a meghívást. - hálálkodott Inuyasha.

- Szívesen. - mondtuk egyszere.

Megettük az ebédet, és óra mentünk. 

Az utolsó óra után elköszöntünk egy mástól, és haza indultunk. Miközben a kislakásom felé mentem, hirtelen a semmiből előttem termett egy fura lény. 

Nem kicsit ijedtem meg, a szörnytől, ami csak nézett rám egy darabig aztán megindult felém. Teljesen lesokkoltam, és a lábam nem mozdult meg. De hirtelen Inuyasha  tűnt fel a semmiből. Egy furcsa ruhát viselt, amilyet a feudális Japánban hordtak. A tejfehér hajában kutya fülek voltak, az oldalán pedig egy katanát volt. 

Kirántotta a kardját ami hirtelen nagyobb lett, felemelte a fegyvert és egy vágással elintézte a szörnyet. Rám nézett biccentett egyet. Aztán elment. 

Nem tudom, hogy mi ez az egész, de ki akarom deríteni.