Katelyn elkezdett kicsit összepakolni a szobában, ugyanis kezdte átvenni a káosz az irányítást. Kopogásra lett figyelmes. Hope állt az ajtóban. Katelyn elmosolyodott és odament hozzá.
- Szia. - köszönt neki.
- Szia. - köszönt Hope is szomorúan.
Katelyn összeráncolta a homlokát és leguggolt hozzá. Megsimította a vállát.
- Katelyn? - szólt hozzá halkan.
- Igen?
- Davina néni vissza fog még jönni?
- Ó, szívem. - sóhajtott halkan. - Anyukáddal nem beszélted ezt meg?
- De igen... Azt mondta, hogy a szívünkben mindig velünk lesz.
- Anyukádnak igaza van. Hol van most ő?
- Elijah bácsival beszélget valamiről. Apuhoz akartam menni, de ő meg Caroline nénivel van...
- Gyere. - állt fel Katelyn és kinyújtotta a kezét felé. Hope megfogta és elindultak ki a kertbe. Szótlanul sétáltak, a tavaszi napsütés már adott annyi meleget, hogy nem fáztak és csodás virágok kezdtek nyílni a fű között.
- Tudod, Hope. Ismertem egy kisfiút, éppen annyi idős volt, mint te. Elveszítette a szüleit. Egyszer megkérdeztem, hogy mit érez ezzel kapcsolatban.
- És mit mondott?
Katelyn elmosolyodott.
- Azt mondta, hogy a szülei nem akarnák, hogy bánkódjon emiatt. Nehéz volt neki, nagyon sokáig. De talpra állt és szerintem Te is vagy annyira erős kislány, hogy átlépj ezen az akadályon. Nem kell őt elfelejtened, az életed része volt, de gondolj arra, hogy olyan helyen van, ahol már nem érheti baj.
Leguggoltak egy virágos részhez. Hope ráemelte a tekintetét.
- Te nagyon kedves vagy.
Katelyn elmosolyodott.
- Csak azokkal, akik megérdemlik. - suttogta neki kuncogva.
- Elijah bácsi nem érdemelte meg, mikor először találkoztunk?
Katelyn lesütötte a szemét.
- Elijah bácsi egy külön kategória.
- Ezt hogy érted?
- Régen nagyon kedves voltam vele, mert megérdemelte. De olyan dolgot csinált, ami miatt már nem tudnék vele kedves lenni. Legalábbis egyelőre.
- Elvette az emlékeidet?
Katelyn a kislányra nézett.
- Ezt honnan tudod?
- Anyuval ezt beszélték odabent. De csak ennyit hallottam.
Jó darabig sétálgattak még a birtokon, mindenféléről beszélgettek, persze csak olyan dolgokról, amikről lehet, egy 7 évessel beszélgetni. Hamarosan vissza tértek a bejárathoz. Katelyn felnézett az épületre és meglátta Elijaht zsebre tett kézzel az ablakában. Őket figyelte. Visszakísérte Hope-ot az édesanyjához.
- Ne haragudj, Katelyn, nem tudtam, hogy Klaus nem ér rá, remélem nem volt baj.
- Ne hülyéskedj, csodás kislányod van. - mosolygott Hayleyre.
A nő megkönnyebbülten mosolygott. Katelyn megpillantott egy bőröndöt az ágyukon.
- Elmentek?
- Igen, visszamegyünk Stefanékkal egy darabig, amíg elsimul ez az egész Joseph ügy.
- Jól teszitek. Vigyázzatok magatokra. - mondta és elindult a szobája felé.
- Várj! - hallotta meg Hayleyt maga mögött. Visszafordult a nőhöz.
- Elijah mondta, hogy szegről, végről rokonok vagyunk. - fürkészte a lányt. Katelyn bólintott. - Ha esetleg... Egyszer beszélgetni szeretnél, vagy ilyesmi... - sóhajtott. - Nézd, semmit sem tudok a családomról. Jó lenne valakivel beszélgetni erről.
Katelyn elmosolyodott.
- Éljük túl ezt az egészet és lehet róla szó. - vigyorodott el. Hayley is elmosolyodott és visszament a szobájába. Katelyn is így tett.

A szobájában Freyával, Caroline-al és Bonnieval találta szembe magát.
- Katelyn! - kiáltotta Caroline és a nyakába ugrott. A lány elmosolyodott és megölelte a szőkeséget, majd megérezte, hogy Freya és Bonnie is becsatlakoztak. - Hayley elmesélte mi történt. Úgy örülök, hogy visszajöttél!
- Én is. - vallotta be mosolyogva. - hallom elmentek.
- Igen... - szólalt meg szomorúan Freya. - Szeretnék maradni segíteni, de a fivéreim nem engedik.
- Nem is kell, vigyázzatok Hope-ra. Aztán ha vége lesz, csapunk egy görbe estét. - mosolygott rájuk. Még beszélgettek egy kicsit, végül elindultak.
Katelyn fáradtan rogyott le az ágyára, nem is vette észre, hogy így elment az idő, már beesteledett. Nem ment le vacsorázni, inkább megfürdött. Fürdés után felvette a pizsamáját, ami egy világosbarna spagettipántos topból és egy fekete shortból állt, magához vette a laptopját és beült az ágyba, a háttámlának támaszkodott és betakarózott. Haját lófarokba kötötte és felvette a szemüvegét, amit csak akkor szokott, mikor már nagyon fáradt, de muszáj még valamit megcsinálnia. Kutatni kezdett egy varázslat után, illetve boszorkánygyülekezetet keresett a közelében, akik értettek valamelyest az ősi varázslatokhoz. Szerencse, hogy a mai, modern világban, már erre is vannak megfelelő weboldalak.
Lehunyta a szemét és megropogtatta a nyakát, nagyot sóhajtott és visszafordult a laptophoz.
- Be is jössz, vagy csak sunyin leskelődsz? - kérdezte egyszer csak fel sem pillantva a laptopja mögül.
Az ajtóban álló férfi elrugaszkodott az ajtófélfától, ahol támaszkodott és bement a szobába. Leült az ágy melletti fotelba.
- Mit csinálsz?
- Utána nézek valaminek. - pötyögött tovább.
- Szabad tudni?
- Fel akarom szabadítani a varázserőmet. Ez az egyetlen megoldás Josephel szemben. Boszorkány gyülekezetet keresek, aki tud ebben segíteni.
- És találtál valamit? - húzódott közelebb hozzá összeráncolt szemöldökkel. Felállt a fotelből és a lány mellé állva közelebb hajolt a laptophoz, hogy lássa. Kezével az ágy háttámláján támaszkodott.
- Sajnos igen.
- Sajnos?
- Egyetlen egy ember van, aki segíteni tudna nekem ebben. Vincent Griffith. - emelte a férfira a tekintetét, aki aggódva figyelte.
- Freya nem tud segíteni?
Katelyn megrázta a fejét.
- Nem akarom őt belevonni.
- De Vincent...
- Tudom, hogy elárult... - szólt a lány halkan... - de nincs más megoldás.
A férfi bólintott.
- Hayleyék elindultak?
- El.
- Elijah... Ugye tudod, hogy annak a csóknak nem kellett volna megtörténnie? - kérdezte hirtelen.
- Tudom. - hajtotta le a fejét a férfi.
- Elmondtad neki?
- El.
Katelyn meglepődött.
- És mit mondott?
- Tudja, hogy nehéz ez most nekem. Időt hagy.
- Szóval ezért mennek el, nem Joseph miatt.
Elijah bólintott. Katelyn elgondolkozott.
- Azért jöttél, hogy ezt elmondd? - fürkészte kíváncsian a férfi vonásait.
- Tulajdonképpen igen.
Katelyn sóhajtott.
- Nyugi, semmi hátsó szándékom sincs. - emelte fel védekezően a kezét Elijah. - csak akartam, hogy tudd.
- Miért?
- Nem tudom...
Egy darabig szótlanul nézték egymást, Elijah tekintete Katelyn vállára vándorolt és egyik ujjával visszahelyezte a felsője pántját, ami időközben lecsúszott. Kézfejével végig simított csupasz karján, majd szó nélkül ott hagyta a lányt.
Katelyn levette a szemüvegét és megdörzsölte szemeit. Laptopját lecsapta és maga mellé helyezte, megpróbált elaludni, de kavarogtak a gondolatai. Végül magára kapta fekete szatén köntösét és lement a konyhába. Megivott egy tasak vért és a könyvtár felé indult.
- Ó, bocsánat. Nem akartam zavarni. - mondta, mikor meglátta a kanapén Elijaht olvasni. - csak tegnap itt hagytam a könyvet és... nem tudok aludni.
Elijah ráemelte a tekintetét, Katelyn pedig szemeivel pásztázta a kanapé környékét, hátha meglátja a könyvet, hogy mehessen vissza a szobájába. Végül Elijah kezében látta meg.
- Ezt keresed? - kérdezte miközben felemelte kezében a könyvet.
- Öhm... igen. De hagyjad csak, keresek mást. Indult el az egyik polc irányába és a könyvek gerincét kezdte olvasgatni. Elijah végig mérte a lányt. Köntöse egyik oldala lecsúszott a vállán. A férfi nagyot nyelt. Odament hozzá és a helyére rakta a ruhadarabot, majd szembe fordította magával a lányt és a kezébe adta a könyvet.
- Jó választás, sokszor olvastam a Büszkeség és Balítéletet.
Katelyn megilletődve vette el a könyvet.
- Az egyik kedvencem. - mondta a férfi szemeibe nézve, aki vészesen közel volt hozzá. Megcsapta orrát Elijah illata. Megköszörülte a torkát és kikerülve a férfit odébb ment tőle. - kérdezhetek valamit?
Elijah szembe fordult vele.
- Természetesen.
- Mit beszélgettetek Hayleyvel? Hope azt mondta hallotta, ahogy az emlékeim kitörléséről beszélgettetek.
Elijah egy darabig szótlanul állt.
- Elmondtam neki, hogy nem vagyok tisztában az érzéseimmel. Jó döntésnek tűnt, amikor megigéztelek, de azóta sem találom a helyem a világban. Az első pár hónapban végig követtelek. Nem tudtam elszakadni tőled és vissza akartam csinálni az egészet. Aztán arra gondoltam, hogy neked is így lesz a legjobb, hátha találsz valakit, aki megérdemel és aki mellett nem leszel veszélyben. - hangja egyre halkabb volt. - aztán jött Hayley. Minden időmet felemésztette az ő védelmük, de nem mondtam le a havi egy alkalomról, amikor oda megyek ahol te vagy. Ezeket Hayley nem tudta, most mondtam el neki. 
- Kol azt mondta, hogy tudtak arról, hogy meglátogatsz.
- Ő és Niklaus igen. Senki másnak nem mondtam, mert bűntudatom volt.
- Egyszerűen csak abba kellett volna hagynod és elfelejtened, akkor nem lett volna bűntudatod Hayley miatt.
- Nem miatta volt bűntudatom. - nézett Katelyn szemeibe félszegen. - Miattad. Azóta is bánom és a legnagyobb ostobaságnak gondolom, hogy ezt tettem veled. Bűntudatom van, amiért összejöttem Hayleyvel, miközben pontosan tudtam, hogy soha egyszer sem néztél úgy más férfira mióta szétmentünk, még úgy sem, hogy nem is tudtál rólunk.
- Ezt honnan tudod?
- Ne legyél mérges. Mindig megkerestem azt az embert, akivel a legszorosabb volt a kapcsolatod és megigéztem, hogy mondjon el mindent, amit rólad tud.
Katelyn elmosolyodott és lesütötte a szemeit.
- Jó éjszakát, Elijah. - mondta és a szobájába sietett.

Kinyitotta a szobában az ablakot, hogy a hűs levegő kicsit kiszellőztesse az agyát. Nagyot sóhajtott, majd vissza csukta az ablakot és az ágyba feküdt, elkezdte olvasni a könyvet ott, ahol abba hagyta. Nem sokat olvasott belőle, elnyomta az álom.

Reggel iszonyatos fejfájásra ébredt. Elment lezuhanyozni, hátha az majd segít, de szinte csak rosszabb lett. Bántotta szemét a napfény, ezért hunyorogva botorkált le a konyhába vérért. Megevett egy tasakkal, máris jobban lett. Visszament a szobájába és felöltözött. Kol szobájához ment és bekopogott.
- Igen? - hallotta meg a férfi rekedtes hangját. Bedugta a fejét az ajtón.
- Bejöhetek?
Kol bólintott.
- Hogy vagy? - kérdezte miközben becsukta az ajtót maga mögött.
- Jobban. - szólalt meg Kol halkan. Még az ágyban volt betakarózva, Katelyn mellé feküdt a takaróra a férfi felé fordult. Fejét a kezével támasztotta.
- Hogy aludtál?
- Nem sokat aludtam.
- Akkor akár át is jöhettem volna. - sóhajtotta a lány.
- Történt valami?
Katelyn a hátára feküdt és a plafont kémlelte.
- Nem tudom, mit kezdjek Elijahval. Azt érzem, hogy közeledni akar. Egy részem szeretné. Borzasztóan. A másik meg egyből vészfékez Hayley miatt és amiatt, amit velem művelt. Tegnap Elijah megosztotta velem, hogy szünetet tartanak, hogy ő kitalálhassa mit akar.
- És mit akar?
- Azt mondta nem tudja.
- Szerintem ezzel rád hárította a döntést. Katelyn, ő sosem lépett túl a kapcsolatotokon.
A lány rá emelte a tekintetét.
- Gondolod?
- Tudom.
Katelyn lehunyta a szemét.
- Bocsáss meg, hogy ilyenekkel zargatlak.
- Nem haragszom. - mosolygott rá erőtlenül a fiú.
- Ma fel kell keresnem Vincentet.
- Miért?
- Fel akarom szabadítani a varázserőmet és ő az egyetlen megoldás.
- Elkísérlek.
A lány hálásan mosolygott rá.