- Nos, miért hívtál ide? - kérdezte kertelés nélkül Katelyn.
- Igazából Hayleyvel és Klaussal akartam beszélni. Szükségem lenne Hope-ra.
- Azt akár el is felejtheted! - szólt rezzenéstelen arccal Klaus.
- Éreztem, hogy ezt fogod mondani... - sóhajtott színlelt bosszúsággal Joseph, majd elvigyorodott és zsebéből elővette a gyógyírt. - választási lehetőséget ajánlok. Vagy átadod Hope-ot, vagy valamelyik testvéred ember lesz.
- Elfelejtessz valamit. - vágott közbe Katelyn. - Miből gondolod, hogy most sikerülni fog a terved? A múltkor is könnyűszerrel legyőztünk.
- A múltkor hagytam magam, Louise testét akartam.
- És az a rengeteg farkas?
- Szükséges rossz volt a haláluk. - vont vállat. Jackson rákapta a tekintetét.
- Tehát feláldoztad őket? - szólt haragosan a férfi hozzá.
Joseph ügyet sem vetett Jacksonra, még mindig Katelynt fürkészte.
- Mi az igazi ok, Joseph? - kérdezte a lány. - kizárt, hogy ennyi lenne az egész.
- Mindig is okosnak tartottalak kisszívem. Igazából mindannyiótokra szükségem van.
- Hogy érted, hogy mindannyiunkra?
- Hárman vagytok az utolsó Labonair leszármazottak. Kelletek mindannyian.
- Mégis miért?
- Ó, ezt nem mondhatom el. - vigyorodott el ravaszul.
- Elég ebből! - szólt indulatosan Klaus.
- Nem hozzád beszélek, Klaus. - mondta meglepő higgadtsággal Joseph.
A férfi arcvonásai megkeményedtek és sárgán izzani kezdtek a szemei.
- Nem fenyegetheted a családomat. Egyikőjüket sem!
- A családodat? Mármint hogy Katelynt? Ne röhögtess! A bátyád kikosarazta, gyakorlatilag már nem vagytok családtagok.
Katelyn lehajtotta a fejét, Klaus pedig rá nézett.
- Ez nem így működik. Az örökkön-örökké tényleg örökkön-örökké szól.
Katelyn felnézett a férfira, aki elengedett egy félmosolyt, majd Josephre nézett.
- Tudod, te sosem fogod ezt megérteni. Hajt a bosszúvágy, de miért is? Mert évtizedekkel ezelőtt megöltem a családodat. Az igazi családodat. Azóta csak árnyéka vagy önmagadnak, mindenkit csak kihasználsz, egy gyerekes bosszúvágy miatt. Ha én valakinek a szavamat adom, akkor az úgy is van, történjék bármi.
- Ezzel én is így vagyok, Klaus. Megígértem egyszer Katelynnek, hogy végig nézheti, ahogy megölöm mindannyiótokat, így ezt meg is teszem. - felemelte a kezét és varázslattal elkezdte Klaus szívét kitépni a helyéről, de Davina ellenvarázslatot alkalmazott. Joseph nem tudta még úgy irányítani az erejét, hogy erősebb legyen Davinával szemben, ezért egy karlendítéssel a boszorkányt célozta. Varázserejével fojtogatni kezdte a lányt, majd kitörte a nyakát. Davina teste éllettelenül hullott a földre.
- Ne! - kiáltotta Kol és a lány mellé rogyott. - ezt megkeserülöd! - szűrte a fogai között a fiú és neki rontott Josephnek, ám ő kitért a támadása elől. Klaus az öccse segítségére sietett, két oldalról támadták meg Josephet, de ő nemes egyszerűséggel elugrott előlük. Közben a háta mögött lévő társaság is zúgolódni kezdett és Katelynékre támadtak. Egy szőke hajú vérfakas egyenesen Katelynnek rontott. A lány ügyesen hárította az ütéseket és egy-két támadása betalált, amitől a farkas megtántorodott. Végül Katelyn megunta és egy pillanattal később már farkas alakban állt előttük. Vicsorogva kezdett a nő felé menni, aki rémülten hátrált előle, majd futni kezdett, de Katelyn felugrott és egy pillanattal később már a nő előtt volt és elharapta a torkát. Elijah egy nagydarab farkas férfival harcolt. Pont akkor törte ki a nyakát, amikor a lány rápillantott, ám ahogy megölte az egyiket, máris megtámadta egy másik. Katelyn a segítségére akart sietni, de az útját állta Jackson. A lány bosszúsan vicsorgott a férfira, aki elállt az útjából és hangtalanul súgta neki, hogy segíteni akar, de Katelyn nem hitt neki. Végül nem támadt rá, inkább Elijahoz sietett, akit időközben már két farkas is támadott. Az egyiket megragadta és feldobta, majd mikor elkapta szájával, fogsorával elroppantotta bordáit. A farkas felüvöltött és sípoló hanggal hullott a földre. A bordái kilyukasztották a tüdejét és azonnal meghalt. Elijah kitépte a másik farkas szívét. Katelyn Josephet kereste, de ő felszívódott, ezért ott hagyta a Mikaelsonokat és elkezdte feltérképezni a környéket, hátha még a közelben lehet a férfi. Már jóval bentebb volt az erdőben Charles házától. Megállt egy pillanatra és fülelt, hátha meghall valamit. Egy suhanó hangot hallott, de későn eszmélt és egy nyilat kapott a tüdejéhez elég közel, majd egy másikat a hasába. Felvonyított fájdalmában és elindult vissza a többiekhez, de pár lépés múlva lerogyott a földre és elájult. A teste nem bírt tovább farkas alakban maradni, ezért visszaváltozott és az eszméletét vesztette.

Elijah végzett még két emberrel, mikor ráeszmélt, hogy nem látja sehol Katelynt.
- Niklaus! - üvöltötte és szemeivel pásztázta a tömeget, Klaust keresve, de nem látta, ezért befutott az erdőbe.
Kifulladva nézett körbe, hátha meglát valamit, de semmit sem látott, ezért még beljebb ment az erdőben. Egy árnyat látott elfutni az egyik fánál, utána iramodott, de ahogy a fához ért, meglátta, ahogy Katelyn teste visszaváltozik, és a földre esik. Aggódva rohant hozzá, mikor odaért, akkor látta meg kiállni belőle a két nyilat. Az egyik veszélyesen közel volt a lány szívéhez, ezért nem merte megmozdítani.
- Niklaus! Kol! Valaki! - üvöltötte.
Jackson jelent meg a fák takarásából. Elijah arca eltorzult, megvillantak szemfogai. Megragadta a férfi nyakát és egy fához szorította.
- Elijah... - nyögte Jackson. - segíteni... akarok... - a férfinek már jojózott a szeme, a fejébe tóduló vértől, amit Elijah szorítása okozott neki.
Végül elengedte a nyakát és aggódva szólt hozzá.
- Akkor segíts...
Odarohantak a lány testéhez. Elijah óvatosan az oldalára fektette. Megharapta a csuklóját és megemelte a lány fejét, majd ajkaihoz érintette a kezét.
- Jackson, húzd ki a nyilat belőle, ha szólok. - a férfi bólintott. Elijah várt egy kicsit, azt nézte, hogy mennyi vér szivárog a lány szájába, majd mikor azt látta, hogy elegendő a mennyiség, megszólalt. - most! - Jackson egy határozott mozdulattal kihúzta a nyilat, amitől a lány hirtelen feleszmélt és összegörnyedt, amitől a hasában lévő nyíl beljebb fúródott. Elijah megfogta a nyilat és hirtelen mozdulattal kihúzta, a lány felüvöltött fájdalmában. Elijah újra ajkaihoz emelte csuklóját, de Katelyn nem reagált. Ekkor jelent meg Klaus és Kol, kezében Davinával. Elijah aggodalomtól túlcsorduló tekintettel nézett fel rájuk.
- Nem gyógyul.
Klaus ott termett és ő is megpróbálta megitatni, sikertelenül.
- Mennünk kell. Joseph még a közelben lehet. - szólt végül Klaus.
Elijah a lányra terítette a zakóját, a karjaiba vette Katelynt és a kocsiba fektetve elindultak vissza. Mire haza értek, a pulzusa normalizálódott. Az egyik kanapéra tették a társalgóban, a másikra Kol könnyezve fektette le Davina testét. Klaus fivéréhez lépett és a vállára helyezte kezét.
- Borzasztóan sajnálom...
- Mondtam neki, hogy ne jöjjön... - zokogta.
Katelyn hatalmas levegővétellel feleszmélt.
- Mi a hét pokol történt? - kérdezte zihálva. Elijah azonnal ott termett mellette és megkönnyebbülten sóhajtott.
Katelyn Davinára tekintett és könnybe lábadt szemekkel tántorgott a lány testéhez. Kolra nézett és szorosan magához húzta. A férfi összehúzta magát és Katelyn vállába fúrva a fejét zokogott. A lány nem tudott neki mit mondani, így csak a hátát simogatta szótlanul. Hamarosan megjelentek Marcelék is. Josh is és ő is lerogytak Davina mellé a földre. Hosszú órákig sem tudtak felocsúdni. Katelyn végig Kol mellett maradt.

Josh és Kol intézték Davina temetését. Időközben Rebekah is hazajött, illetve a temetésre Hayleyék is haza jöttek Stefannal, Freyával, Caroline-al és Bonnieval kiegészülve. Katelyn mindenben segített, amiben csak tudott, így legalább nem kellett látnia Elijahékat és örült, hogy támasza lehet Kolnak. A temetés előtt Katelyn éppen a fiú nyakkendőjét kötötte.
- Legutóbb az esküvőnk előtt lested így minden kívánságomat. - mosolyodott el szomorúan Kol és elmorzsolt egy könnycseppet.
- Hé... - szólt lágyan hozzá a lány és letörölte az arcát. - légy erős. Az ő kedvéért.
Kol bólintott és lementek. A koporsó a társalgóban volt. Kol, Marcel, Josh és Klaus vitték a lovashintóhoz. Felrakták rá és elindult a New Orleans-i szokásokhoz híven a körmenet. Egészen a templomig mentek, az egész városban fehér rózsák voltak kihelyezve. Ez volt Davina kedvenc virága. A zenészek azt a dalt játszották, ami az esküvőjükön szólt, a nyitótáncnál. Katelyn Kolba karolva támogatta a fiút. A temetőben Marcel szólt néhány szót Davináról, innen pedig átmentek a Rousseau's-ba a halotti torra. Katelyn egy percre sem hagyta magára Kolt, aki az alkoholba ölte bánatát. Mikor Katelyn megelégelte, felsegítette a férfit és haza akarta vinni, de Kol a földre rogyott. Elijah sietett a lány segítségére, együtt kísérték haza. Ágyba dugták a fiút Katelyn szobájában, szinte azonnal el is aludt. Katelyn és Elijah kiosontak a szobából és a társalgóba mentek. A lány töltött magának egy pohár vörösbort, Elijahnak pedig Bourbont. A férfi kezébe nyomta.
- Már nem bourbont iszol?
- Nincs hozzá kedvem. Figyelj még nem volt alkalmam megköszönni. - nézett a férfi szemeibe.
- Semmit sem kell megköszönnöd.
- De igen. Ha nem sietsz a megmentésemre, nem tudom mi lett volna... Szóval köszönöm. - mondta halkan.
Elijah félre billentette a fejét.
- Tulajdonképpen mit kerestél az erdő közepén?
- Josephet.
Elijah nagyot sóhajtott.
- Miért nem szóltál?
- Mert nem akartam senkit veszélybe sodorni. Még jobban.
- Katelyn ez az egész nem a te hibád.
- Dehogyisnem. Ha nem bízok meg Jacksonban, akkor most nem tartanánk itt.
- Az lehet, de csak azt tetted, amit helyesnek gondoltál. Ez önmagában még nem bűn.
- Tudom, de... - kezdte volna a mondatot, de nyílt a bejárati ajtó és belépett Hayley, Klaus és Hope. A kislány Elijahoz szaladt és megölelte. A férfi mosolyogva simította meg feje búbját.
- Jól vagy? - kérdezte lágyan. Hope bólintott.
- Gyere kincsem, megyünk lefeküdni. - szólt Hayley és kinyújtotta felé a kezét. Hope megfogta és elköszönt, majd felmentek a szobájukba. Hárman maradtak odalent.
- Kol? - kérdezte Klaus és töltött magának egy italt.
- Alszik.
Klaus legurította torkán az italát és felment a szobájába.
- Jó éjt. - szólt még a lépcső aljáról.
- Menj Te is. - mondta Katelyn Elijahnak. - Hayleynek biztos szüksége van rád.
- Megleszel?
- Meg.
Elijah vetett rá még egy pillantást, majd felment. Katelyn egyedül maradt a gondolataival. Töltött magának még egy pohár bort és a könyvtárba ment. Hiányzott neki ez a hely. Gondosan kiválasztott egy könyvet, amit nagyon régen nem olvasott már, de az egyik kedvenc könyve volt. Leült a kanapéra, maga mellé tette az asztalra a poharát és olvasni kezdett, de nem jutott túl sokáig, ugyanis elnyomta az álom.

Reggel kiabálásra ébredt. A nevét kiabálták többen is. Katelyn felállt a kanapéról, nagyot nyújtózkodott és szemét dörzsölve, nagyot ásítva komótosan lépkedett ki a könyvtárból.
- Itt vagyok - szólalt meg úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a könyvtárban aludni.
Kol, Rebekah és Klaus egyszerre sóhajtottak fel.
- Komolyan ott aludtál? - bökött fejével Klaus a könyvtár felé. Katelyn megszeppenve bólintott.
- Olvasás közben elnyomott az álom.
- A kertben nincs! - kiáltotta Elijah, miközben a kertből jött befelé.
- Már megtaláltuk, a könyvtárban volt.
- Hál Istennek. - sóhajtott bosszúsan a férfi és közelebb lépett hozzájuk. A lány vonásait fürkészte, de nem szólt többet. Elindultak reggelizni.

Szomorúan és totális csendben ették a reggelijüket. Még Hope sem csicsergett, ahogyan szokott. Katelyn megköszönte a reggelit és a konyhába ment inkább egy vértasakért. Gyorsan megitta és felment a szobájába. Hamarosan Kol is csatlakozott hozzá. A lány éppen a fürdőben volt és átöltözött. Kol az ágyra ült és arcát tenyerébe temette. Ahogy Katelyn kiment a fürdőből, rákapta a tekintetét. Arca csupa könny volt. A lány oda ült mellé és hátára simította a kezét.
- Semmi okosat nem tudok mondani, ne haragudj. - nézte a fiút bűnbánóan.
- Nem is kell, elég, hogy itt vagy. - mondta és vállára hajtotta a fejét. - Davina nagyon szeretett Téged. Minden szabad percében a megoldást kereste, hogy visszahozhassunk.
- Én is szerettem őt. Boldoggá tett téged és ez nekem nagyon fontos.
Néma csendbe burkolództak.
- El szeretném adni a házat. - szólalt meg végül Kol. - nem tudnék visszamenni.
- Megveszem tőled.
- Akkor inkább vissza adom. Beköltözöl?
- Nem. De ha te nem szeretnéd, nem szeretném, hogy idegené legyen. Még azt is jobban elviselném, ha Hayleyékhez kerülne.
- Haza megyek pár dologért, aztán jövök vissza.
- Veled menjek?
- Nem kell, megleszek.
- Csak telefonálj, és azonnal ott leszek, Kol.
A férfi bólintott és ott hagyta a lányt.