Katelyn szája elnyílt Finn mondatára.
- Tudod, hogy ki írta?
A férfi bólintott.
- Finn, el kell mondanod!
- Öltözz fel, elviszlek valahová. - azzal ott hagyta és ő is felöltözött.
Odakint bőven besötétedett már. Kocsiba ültek és Finn egy tengerparthoz vezetett. Ahogy Katelyn kiszállt az autóból, a tengerhez ment, a kavicsok ropogtak a lába alatt. Azonnal felismerte ezt a helyet, az emlékeiben ezt a partszakaszt látta. Elindult a víz mellett. Fejében egy sikoltásra hasonlító nevetést hallott, majd megérezte Finn kezét a vállán.
- Hazudtam neked. - Katelyn rá emelte a tekintetét. - Nem vagyok egyke. tulajdonképpen vannak testvéreim.
- És ez most, hogy jön ide?
- Azzal az emberrel, aki a könyvedet írta 820 éve nem találkoztam. Ő az öcsém, Elijah Mikaelson.
- E... - suttogta maga elé a lány.
- Elijah-t 1203-ban Tanya elvarázsolta, a bűvkörébe került. A nőt én azóta nem láttam, hogy a tengerbe vetettem magam utána. Azután, hogy a többi testvérem megszabadította Elijaht tőle. Azt hittem megmenthetem, hogy Tanyanak csak egy ősvámpírra van szüksége, de sajnos nem így lett. Tanyának nem kellettem, ellökött magától, így viszont lehetőséget kaptam egy új életre.
- Ősvámpír? Miről beszélsz? - zúgott a feje, szédülni kezdett és maga elé meredt, akkor látott meg egy helyet a parton, és a férfit látta az emlékeiben ott térdelni, előtte Tanya állt. Szemei kékké váltak és lerogyott a földre. Özönlöttek a fejébe az emlékek, minden eszébe jutott, egészen 1920-tól minden egyes emléke visszatért hozzá, már üvöltött a fejébe zúduló fájdalomtól, elájult.

Az ágyában találta magát másnap reggel. Finn nem volt mellette. Hasogatott a feje és egyből ideges lett, ahogy a tegnapi napra emlékezett. Féktelen dühöt érzett Elijah iránt. Finn lépett be az ajtón és az ágyra ült mellé.
- Hogy vagy? - kérdezte lágyan.
- Dühös vagyok.
- Mit akarsz most tenni? Egyátalán mi történt?
- Elijah képes volt kitörölni az emlékeimet róluk, mert azt hitte ezzel engem véd.
Finn azt várta, hogy a lány majd megmagyarázza, ő ehelyett inkább kipattant az ágyból és összedobálta a cuccait a bőröndjébe.
- Mit csinálsz?
- Vissza megyek New Orleansba és megmondom a magamét Elijah Mikaelsonnak.
- Várj. Veled megyek.
Katelyn megállt a pakolásban.
- Biztos vagy benne?
- Igen. - bólintott. - volt 820 évem nélkülük. Itt az ideje, hogy megtudják, hogy élek.
Finn is összepakolt magának és elindultak. A repülőtéren vettek jegyeket és leültek, még volt háromnegyed órájuk az indulásig.
- Jó hosszú utazás lesz. - nézett maga elé a lány. 27 órás lesz a repülő út az átszállási időkkel együtt.
- Legalább lesz időnk beszélgetni.

Hamarosan megkezdhették a beszállást. Becsatolták az öveiket. Felszállásnál Katelyn az ülésébe markolt és eszébe jutott az emlékkép, most már arra is emlékezett, hogy Elijah kezét szorongatta, mikor Rómába utaztak. Feszült lett ettől. Mikor elérték a repülési magasságot, hosszasan kifújta a levegőt. Finn kicsatolta az övét és a lány felé fordult.
- Elmeséled, hogy mi történt veletek?
A lány jó ideig hallgatott.
- Az elejétől kezdem, de nem lesz rövid.
- Van rá 27 óránk.
Katelyn nagyot sóhajtott.
- 1920-ban Klaus egyik ámokfutásának áldozata lettem. Nem ő változtatott át, de benne volt a keze. Egészen 2009-ig kerestem őket, magam sem tudom, hogy miért. De a véletlen úgy hozta, hogy Mystic Fallsban kötöttem ki, ahol ott volt Stefan Salvatore, az a vámpír, aki átváltoztatott. Nem emlékezett rám. Később kiderült, hogy Klaus megigézte, hogy felejtsen el mindent. A bátyjával majdnem összejöttem, aztán közbe jöttek Klausék. Tudomást szereztek rólam, és eljöttek értem, és Stefan barátnőjéért, aki Klausnak azért kellett, hogy hibrideket teremtsen. Egy darabig a fogjuk voltam, Elijah járta ki Klausnál, hogy normálisabban viselkedjenek velem. Klaus megigézett, hogy öljem meg Elenát Stefanék szeme láttára, majd rávett, hogy kapcsoljam ki az érzelmeimet. Kollal nagyon közel kerültünk egymáshoz, a legjobb barátom lett. Stefanék hozták vissza az emberi mivoltomat, aztán Klaus újra fájdalmat akart okozni, elmondta, hogy Kol ölte meg a szüleimet, persze az ő parancsára, végül rávettek, hogy hagyjam ott Stefanékat és New Orleansba mentünk. Kolt persze koporsóba zárta, csak hogy bosszantson. Nem is akartam sokáig Klaussal beszélni. Elijah viszont... Minden egyes nap jött, meglátogatott, közel kerültünk egymáshoz és végül beleszerettem. Ő is belém. Aztán jött Tanya és jól összekutyulta a dolgokat a fejemben, így elhagytam őket. 5 évig voltam távol tőlük, de hiányoztak nagyon, ezért visszamentem. Mindent ott folytattunk, ahol abbahagytuk. Ismét az életünkre törtek, engem megkínoztak Klaus egy múltbéli kirohanása miatt, én pedig megtoroltam, amit velem tettek. Elijah azt hitte miattuk lettem ilyen kegyetlen, ezért megigézett, hogy hagyjam el őket újra. - hangja egyre halkabb volt.
Finn nem is tudta mit mondhatna.
- A Rómába tartó repülőn beszéltem Kollal. Persze nem emlékeztem rá. Küldött felém egy emléket mikor kezet fogtunk, akkor nem tudtam mi az, de szerintem próbálkozott vissza hozni az emlékeimet...
Ez most jutott eszébe és igazán meghatódott attól, hogy Kol ennyi idő után sem felejtette el őt.
- Nem értem, ha Elijah ennyire szeretett, miért csinálta ezt?
- Azt hitte, hogy megvéd ezzel.
- De mitől?
- Klaus nagyon kegyetlen volt évekig... Sokan akarják őt holtan látni és általában a szerettei isszák meg a levét.

Az út további részén Katelyn azon gondolkozott, hogy mit mondjon majd, ha oda érnek. Annyira dühös volt, hogy nem tudott racionálisan gondolkozni. Az egyik repülőút alatt végig aludt, álmában is az emlékei kínozták.

Hamarosan New Orleansba értek.
- Finn még visszakozhatsz, ha akarsz.
- De nem akarok.
Taxit fogtak és Katelyn megadta a címét. A régi lakásába ment fel, de nem tudott az ajtón belépni, valószínűleg már más nevén van az ingatlan. Visszament az utcára és végig nézett a hatalmas házon, ami a Mikaelsonoké volt. Elijah kocsija itt állt előtte, tehát még itt laknak. Görcsbe rándult a gyomra és minél tovább nézte a férfi autóját, egyre dühösebb lett.
- Várj kint, amíg szólok. - mondta Finnek és bement a kapun.

- Elijah Mikaelson! - üvöltötte, ahogy belépett. Indulatosan a társalgó felé vette az irányt, de nem talált ott senkit. Újra a férfi nevét kiabálta és kiment a belső udvarra, hogy a férfi szobájába mehessen, ám az udvaron ott állt Elijah, Klaus, Kol és a lány legnagyobb döbbenetére Hayley Marshall állt Elijah mellett, kezeik össze voltak kulcsolva. A dühtől és a csalódottságtól szinte látni sem látott.
Elijahoz lépett és behúzott neki egyet.
- Hogy tehetted ezt? - kiabálta könnyekkel áztatott arccal. Elijah döbbenten figyelte a lányt, meg sem bírt szólalni. - Válaszolj! Hogy voltál erre képes?!
- Katelyn... Hogy lehetséges ez?
- Mit számít az? - kiabált még mindig. - Válaszokat akarok! Miért csináltad ezt? Miért vetted el az emlékeimet?
- Mi folyik itt? - Marcel hangját hallotta meg maga mögött. Erre Klaus arca eltorzult és neki akart rontani a férfinak, de Kol leállította.
- Ne most. - súgta oda neki.
Elijah még mindig döbbenten figyelte Katelynt.
- Tudod mit? Ne is mondj semmit! - szólt keserűen. - Végeztünk. Örökre. - csuklott el a hangja - de azért itt hagyok egy ajándékot. Gyere be! - kiabált ki Finnek, aki óvatosan lépett be hozzájuk, Katelyn pedig dühösen csörtetett ki a birtokról. Letörölte arcát és céltalanul indult el.
- Katelyn! - Marcel kiáltott utána, de nem állt meg. - Katelyn várj már!
Hirtelen lefékezett és szembefordult a férfival.
- Mit akarsz? - kiabált rá.
- Hé, higgadj le.
- Nincs szükségem a nyugtatgatásodra!
- Akkor csak gyere el a templomba. Ereszd ki a gőzt. - kérlelte.
Katelyn elismerte, hogy talán jót tenne neki, ezért belement, de egész úton nem szólt a férfihoz, aki tiszteletben tartotta ezt, ezért nem kérdezősködött.

A templomban senki sem volt, így egyből beléptek a harctérre. Katelyn egyből Marcel felé ütött, de ő kitért a támadás elől. Újra neki rontott, bal kezét lódította felé, de a férfi tenyerével találta szembe magát. Újra és újra megtámadta, de Marcel minden egyes ütését vagy rúgását kivédte. Katelynt már ez is felidegesítette és egyre indulatosabban támadott rá, végül a férfi kigáncsolta és fölé tornyosult. Kezeit lefogta a feje fölött, a lány bal lába pedig a vállán pihent, mivel megpróbált közben felé rúgni. Marcel egész testével neki feszült és egyenesen a szemeibe nézett. Nem látott mást bennük csak szomorúságot, dühöt és valami megmagyarázhatatlan csillogást. Kicsit lazított testtartásán, így a lány le tudta venni válláról a lábát. Még mindig tartották a szemkontaktust, végül Katelyn Marcel ajkai után kapott. A férfi is viszonozta a csókot, talán a pillanat heve, vagy csak a felgyülemlett düh okozta ezt. Marcel megszabadította a pólójától és a sajátját is levette, majd újra ajkaira tapasztotta sajátját, szenvedélyesen csókolták egymást. Testük egymásnak feszült, mindketten érezték, hogy szinte minden dühüket ebbe ölik. Marcel egy pillanat alatt megszabadította a melltartójától, majd magához húzta és felemelve hirtelen a küzdőtér rácsának nyomta, ajkaitól egy pillanatra sem szakadt el. Katelyn a férfi nadrágjához nyúlt, kigombolta és a nadrág korca alá dugta ujjait. A férfi áttért a nyakára, jól eső sóhajok hagyták el a száját és belemarkolt a férfi fenekébe. Marcel is kigombolta Katelyn farmerját és le is tolta, ahogy ajkaival haladt lentebb, egyre lejjebb tolta a nadrágot is rajta. Mellein elidőzött, Katelyn a tarkójára simította kezét és ívbe feszült háta, ahogy megérezte hasán a férfi forró leheletét. Lehúzta róla a bugyiját és nyelvével elidőzött azon a területen. Katelyn lába megremegett, hangosan nyögött, Marcel pedig végig húzva nyelvét a lány egész testén, visszatért ajkaihoz. Vadul csókolták egymást, ténylegesen csak az emberi ösztöneik hajtották őket. Katelyn megszabadította Marcelt a maradék ruhájától, a férfi pedig ölébe vette és végig fektette a padlón. Hangosan felnyögtek, ahogy megérezték egymást. Egy idő után Katelyn teste ívbe feszült és hangos nyögéssel élvezett el, hamarosan Marcel is követte. Zihálva borult a lányra, kezei remegtek, ahogy támaszkodott Katelyn feje mellett. Egész testükön gyöngyözött az izzadtság. Jó darabig feküdtek még így, végül Marcel felállt és felsegítette Katelynt. Szótlanul öltöztek fel. Katelyn törte meg a csendet.
- Mi történt köztetek? Miért van fasírt?
- Hosszú.
- Na, de mégis.
- Talán ezt nem nekem kellene elmondanom. - azzal ott hagyta. - a raktárban Josh lakik hívd fel, hátha odamehetsz. - fordult vissza az ajtóból, aztán kilépett rajta.
Katelyn azonnal tárcsázta is Josh számát.
- Katelyn? - hallotta meg hitetlenkedve a vonal végén a fiút.
- Élő egyenesben. Csövezhetek nálad egy darabig?
- Természetesen.
- Szuper, mindjárt ott vagyok.
Vámpírgyorsasággal a régi lakásához ment, szerencsére még ott volt az ajtó előtt a bőröndje. Felkapta és a raktárhoz sietett.

Mikor belépett a nappaliba Josh azonnal megölelte.
- Mi történt, hogyhogy itt vagy?
- Vissza jöttek az emlékeim.
- De azt hogy?
Katelyn vállat vont.
- A mágiám lehet az oka.
- Mágiád?
- Csodálkozom, hogy nem kürtölték világgá. - jegyezte meg cinikusan és az italokhoz ment kitölteni magának valamit. - dióhéjban annyi a sztori, hogy valamelyik nagyanyám részéről boszi is vagyok és valamennyire felszabadítottuk bennem, mielőtt Elijah megigézett.
- Aha... És hogy vagy?
- Szerinted? - emelte rá fájdalmasan tekintetét.
Josh bűnbánóan nézett rá.
- Jaj, ne. Csak ezt ne! Ne sajnáljatok, ezt utálom. Inkább mesélj te, veled mi a helyzet?
- Ugyanúgy nyomom a Rousseau's-ban.
- Azóta is? Az igen. Elijahról és Hayleyről mit tudsz?
Josh elhúzta a száját.
- Nem hiszem, hogy ezt nekem kellene elmondanom...
- Jó, azt láttam, hogy együtt vannak...
- Van más is, de ha ezt elmondom, engem kinyírnak, ne haragudj.
- Mindegy, úgysem fogom megúszni, hogy beszéljek velük.
Hamarosan nyugovóra tértek.

Reggel Katelyn úgy döntött elkíséri Josht a bárba. Amíg a férfi dolgozott, Katelyn megivott egy-egy italt és az utazásairól beszélgettek, amikor éppen senkit sem szolgált ki. Éppen belekortyolt a sörébe, mikor Josh letett elé egy felest. Katelyn kérdőn nézett rá, Josh pedig kínosan elmosolyodott, akkor ült le mellé valaki. Megcsapta az orrát a férfi illata, azonnal megismerte.
- Nem kellene az egész napot itt töltened, gyönyörű időnk van odakint.
- Mit érdekel, hogy mit csinálok? - szólt hozzá Katelyn hűvösen.
- Beszélnünk kellene.
- Nem kell magyarázkodnod.
- Katelyn nem volt más választásom...
A lányban azonnal felment a pumpa. Lehúzta a vodkát.
- Menj a pokolba, Mikaelson. - mondta hűvösen és ott hagyta a férfit.