Katelyn éppen a konyhában volt, egy tasak vért ivott. Az ajtóban megjelent Kol, de meg is torpant, végül a hűtőhöz ment.
- 'Reggelt. - mondta és egy tasakkal a kezében el is tűnt.
Katelyn furcsállta ezt a szituációt, ezért felment a férfi szobájába. Bekopogott, de nem jött válasz, benyitott. A férfit nem találta ott. Összeráncolt szemöldökkel ment vissza a szobájába. Előkapta a telefonját és Freyat kezdte tárcsázni, mert azóta sem tudott vele négyszemközt beszélni, de a nő telefonja ki volt kapcsolva. Stefant kezdte hívni, aki lerázta annyival, hogy most nem ér rá. Bárkivel akart beszélni, mindenki lerázta.
- Furcsa... - jegyezte meg magának és elterült az ágyon. Lehunyta a szemeit, aggódott, hiszen Joseph még szabadon mászkál. Újra lement, és a társalgóba vette az irányt, senki sem volt a birtokon. Most már tényleg kezdett aggódni. A nappaliban maradt, hátha valaki hamarosan hazatér és elmondja, mi történik tulajdonképpen. Majdnem másfél órát ült lent a kanapén, de semmi sem történt, ezért felment a szobájába és átöltözött, úgy gondolta elindul megkeresni őket. Felkapta a raktár kulcsait és tömegközlekedéssel odament. Megkereste a kocsija kulcsait és beült. Abban a pillanatban kapott egy sms-t Klaustól.

Gyere Josh lakásába, AZONNAL. S.O.S.!

Katelyn megrémült. Beindította a motort és kigurult a raktárból. Visszazárta az ajtót, majd tőgázzal elindult Joshoz. Az épület furcsán üresnek tűnt, de besietett és aranyló szemekkel rontott be a nappaliba.
- Meglepetés! - kántálták egyszerre az egybegyűltek.
Katelyn ledöbbent a tömeg láttán.
- Boldog szülinapot! - lépett hozzá vigyorogva Kol.
A lány meg sem bírt szólalni. Végig pásztázta az embereket. Itt voltak Stefanék, mindannyian Mystic Fallsból, még Matt és Tyler is. Az egész Mikaelson család, Hayley, Hope, Marcelék Josshal. Katelyn szemei könnybe lábadtak, el is felejtette, hogy ma van a szülinapja. Nagyon meghatódott, hiszen sohasem csináltak még meglepetés bulit neki. Lágy jazz zene szólt, mindenki kezében volt egy pohár ital, és egymással beszélgettek. Egyszer csak megjelent Rebekah és elkezdte magával húzni egy szobába.
- Rebekah, mit művelsz? - nevette el magát a lány.
- A szülinapod van, nem nézhetsz ki slamposan! - vigyorgott rá és kitárta a kezét a szoba felé, mindenhol csak ruhákat látott. - Válassz!
Katelyn eltátotta a száját, körbe ment a szobán és minden ruhát megnézett.
- Honnan vannak ezek?
- Megigéztem egy butik tulajdonost Vegasban. - vigyorgott Rebekah. Katelyn megforgatta a szemeit.
- Nem vagy százas...
Végül egy sima fekete combközépig érő, testhez simuló ruhát választott. Rebekah segített neki felhúzni hátul a cipzárt. Raktak fel egy leheletnyi sminket, haját kiengedve hagyták és felvett egy fekete magassarkút. Visszamentek a nappaliba.
- Hölgyeim és uraim, az ünnepelt megérkezett! Ezúttal elfogadhatóbb változatban! - kuncogott a szőke vámpír, mire Katelyn mosolyogva megforgatta szemeit. A többiek megtapsolták, néhányan még füttyentettek is. Kol lépett melléjük és a kezükbe nyomott egy-egy pohár pezsgőt.
- Katelynre, aki mellett soha sem unalmas az élet! - vigyorgott a férfi és felemelte a poharát, mindenki így tett.
- Katelynre! - mondták mindannyian. A lány eltakarta arcát, nagyon zavarba jött.

Elvegyült a tömegben, mindenkivel váltott pár szót, bár Elijaht szándékosan kerülte. Az este felénél betoltak egy hatalmas tortát, rengeteg gyertyával. Katelyn Hope segítségével elfújta a gyertyákat és mindenkinek vágott egy szeletet. Az este remek hangulatban telt el, rengeteget nevettek, igazán jól érezte magát, a reggeli aggodalmai egy csapásra elmúltak. Elég sokat ivott, ami a fejébe is szállt egy kicsit. Elijah és Kol haza kísérték, amíg a többiek összepakoltak. Felkísérték a lányt a szobájába, aki időközben azért kijózanodott valamennyire. Kol magukra hagyta őket és visszament segíteni.
- Elijah, te nem mész? - fordult felé a lány.
- Nem. Szeretnék átadni valamit. Tudom, hogy a többi ajándékot valószínűleg holnap fogod megnézni, de ezt én akarom átadni.
Katelyn a férfi felé fordult, aki átadott neki 2 becsomagolt ajándékot. A lány a nagyobikkal kezdett. Egy bőrkötéses könyv volt.
- Voyage au centre de la Terre... - olvasta fel az első lapon a könyv címét. Felkapta a fejét a férfira. - Tényleg nekem adod?
Elijah mosolyogva bólintott.
- Sosem fogom elfelejteni, hogy felragyogott az arcod, mikor megláttad ezt a könyvtárban. Úgy gondoltam örülnél neki.
Katelyn meghatódott.
- Nagyon köszönöm... - mosolygott a férfira. A másik dobozt is kinyitotta, egy aranylánc volt benne, a közepén egy körülbelül 2 cm átmérőjű gyémánttal. - Elijah... ez gyönyörű, de nem fogadhatom el. - nézett elképedve Katelyn rá. A férfi csak mosolygott.
- 8 éve tartogatom, most már el kell fogadnod. Ezt akartam neked Karácsonyra eredetileg ajándékozni, annak idején. - mosolygott rá.
Katelyn felállt és a tükörhöz ment, ami a szoba egyik sarkában állt.
- Segítesz? - nézett a tükörben a férfira, aki azonnal mögé lépdelt. Katelyn átadta a nyakláncot, a haját pedig összefogta, hogy a férfi a nyakához férhessen. Elijah óvatosan ráadta a nyakláncot és vállaira tette a kezét, mikor végzett. Katelyn leengedte a haját és a tükrön keresztül szemeztek egymással.
- Mm... Elijah?
- Igen?
- Nem masszíroznád meg egy kicsit a vállam? Azt hiszem elfeküdtem. - kérdezte egy kissé elpirulva. A férfi elmosolyodott és óvatosan masszírozni kezdte a lányt, akinek elhagyta ajkait egy jóleső sóhaj. Vágyott a férfi érintéseire. Igazából semmi baja sem volt a vállának, de nem akarta, hogy Elijah itt hagyja. A férfi nem szakadt el tekintetétől közben. - Köszönöm, már jobb is. Segítenél lehúzni a cipzárt? - kérdezte félénken. Elijah tétován állt a lány mögött. Egyik kezével megfogta a vállát, másikkal a cipzárt. Egy kis hatásszünet után lehúzta és lecsúsztatta a ruha pántjait, vállainál fogva magához húzta a lányt és nyakába csókolt. Katelyn felsóhajtott. Elijah bal kezével válláról mellkasára simította kezét, onnan pedig finoman a nyakára, közben folyamatosan csókolta a lány nyakát. Katelynnek egyre erősödtek a sóhajai. Elijah másik kezét a lány hasára csúsztatta és magához húzta, minden távolságot meg akart szüntetni kettőjük között. Katelyn szembe fordult vele és ajkaira tapasztotta sajátját. Mind a ketten megremegtek. Elijah felkapta és az ágyhoz vitte, majd elfektette rajta. A lány fölé hajolt, apró csókokat hintett ajkaira. Katelyn mocorogni kezdett alatta.
- Abbahagyjam? - suttogta a férfi a lány ajkaira.
- Ne! - nyögte vággyal teli hanggal.
Elijah lehúzta a ruhát róla és nyakát kezdte csókolgatni, egyre lejjebb ért, Katelyn teste libabőrös lett. A férfi elidőzött a mellein, aztán hirtelen elhúzódott tőle, mikor a melle alá ért. Aggódva figyelte a lány testét.
- Mi az? - emelte fel zihálva a fejét Katelyn.
- Ez itt...? - mutatott egy rózsaszín, begyógyult hegre a mellei alatt. Lejjebb nézve az oldalán is meglátott egy ugyanilyet, aztán a köldöke felett is, de az már fehér volt. A combján pedig egy hatalmas fehér vágás éktelenkedett. Elijah felkapta a fejét és a lány szemeibe nézett aggódva. - Megmaradtak a hegek? - Katelyn aprót bólintott és lesütötte a szemét.
- Megértem, ha így már nem akarod. Borzasztóan festenek... - sóhajtotta. Elijah hüvelykujjával felemelte állát és szemeibe fúrta tekintetét.
- Ez eszedbe se jusson. - suttogta. - gyönyörű vagy. Csak sajnálom, hogy ezek miattunk vannak itt. - nézett szomorúan a szemeibe, majd egy lágy csókot nyomott ajkaira. Egyre több és több csókkal hintette ajkait, majd újra levándorolt. Minden egyes hegét óvatosan megcsókolta. Katelyn Elijah hajába túrt, mikor a férfi a belső combjánál időzött. Ívbe feszült a háta. A férfi kihasználva az alkalmat lehúzta a bugyiját. A lány hirtelen fordított magukon és hevesen csókolva ajkait, kezdte kigombolni az ingét. Elé tárult izmos felsőteste, végig simított rajta.
- Ahh, de hiányzott. - bukott ki belőle és csókokkal bombázta a férfi testét, aki minden egyes csókjára megremegett. Kicsatolta az övet rajta és megszabadította nadrágjától.
- Biztos szeretnéd? - nézett fel a férfi szemeibe.
- Ezt én is kérdezhetném. - mosolyodott el.
Katelyn az ajkai után kapott és szenvedélyesen csókolták egymást. Elijah felült és ölébe húzta a lányt, aki megemelte csípőjét, így végre megérezték egymást. Mind a ketten felnyögtek. Katelyn a férfi tarkójára simította kezét és hajába túrt, Elijah is ugyanezt tette, egyre hevesebben csókolták egymást, a testük is felvette a ritmust. A férfi eldöntötte az ágyon és a feje mellett támaszkodott. Egyre nagyobbakat lökött, Katelynnek ívbe feszült a háta.
- Elijah... - nyögte hangosan miközben elélvezett.
A férfi a nyakába csókolva folytatta a mozgást és hangosan nyögve követte a gyönyörbe. Erőtlenül Katelyn mellé rogyott, aki azonnal hozzábújt és mellkasára hajtotta fejét.
- Hát ez emberként fárasztóbb, mint gondoltam. - mondta szaporán véve a levegőt. A lány elengedett egy halk kuncogást.
Néma csendbe burkolóztak. Katelyn apró köröket rajzolgatott ujjával a férfi mellkasán, ő pedig derekát cirógatta.
- Nem csinálhatjuk ezt. - szólt halkan Katelyn. Elijah sóhajtott.
- Tudom...
- Elmondod Neki?
- El kellene...
- Megbántad?
- Abszolút nem. - csókolt a lány hajába. - Te?
- Nem... csak bűntudatom van.
- Hayley biztosan megérti majd. Egy idő után.
- És ha nem? - emelte a férfira tekintetét. - Illetve nem is miatta aggódok. Inkább Hope miatt. - hajtotta vissza a fejét mellkasára.
- Hope miatt?
Katelyn bólintott.
- Lehetne egy szép családja... Erre visszajövök én, és mindent tönkreteszek...
- Hope-nak van apukája. Eszembe sem jutott Niklaus helyébe lépni.
- Tudom... De akkor is.
- Katelyn, ne aggódj...
A lány nagyot sóhajtott és kibújt a férfi öleléséből, elkezdte keresgélni a ruháit, de Elijah visszarántotta magára. Tekintetük összefonódott.
- Én még mindig Téged szeretlek. - súgta halkan Elijah. Katelynnek pillangók szöktek a hasába.
- De Hayley...
- Csak egy szavadba kerül...
- Elijah... Nem tehetem ezt meg velük. - mondta szomorúan és újra kibújt a férfi szorításából.
Elijah is felült az ágyban és némán öltözni kezdett.
Katelyn az ágyon ülve figyelte a férfit. Vágyott utána, akarta őt, de nem akart gondot okozni. Miután a férfi felöltözött, leült az ágyra vele szemben. Füle mögé simított egy tincset a lány arcából. Elmélyedtek egymás szemeiben.
- Elijah...
- Igen?
- Ha ennek vége, elmegyek New Orleansból. - szólt halkan és lesütötte szemét.
Elijah az álla alá nyúlt és felemelte fejét.
- Ne tedd ezt kérlek - nézett szomorúan a szemeibe.
- Nem tudnék így itt maradni...
- Katelyn... Szükségem van rád - remegett meg a hangja.
A lány közelebb húzódott hozzá és ölelésébe simult. Halkan sóhajtott.
- Esküszöm, hogy beszélek holnap Hayleyvel, de kérlek ne hagyj itt. - a férfi Katelyn vállára hajtotta fejét.
- Nem tudom, Elijah... - sóhajtott a lány. - had aludjak rá egyet...
Elijah bólintott.
- Kérdeznék valamit. - kezdte a férfi. - ez most egy kicsit kínos lesz nekem, de tudnom kell. Szeretsz még? - tekintetét a lányéba fúrta.
- Természetesen. - vágta rá gondolkodás nélkül. - hiszen nem véletlenül vagyok itt.
Elijah lágyan megcsókolta. Odalentről mozgádt hallottak.
- Menj, mielőtt észrevesznek itt. - suttogta Katelyn a férfi ajkaira. Elijah még homlokon csókolta, majd ott hagyta a lányt, aki befeküdt az ágyába és magára húzta a takarót. Egy idő után halkan kinyílt az ajtaja.
- Tegyétek oda a tükör elé - suttogta Kol. Azthitte, hogy a lány alszik. Rebekahék az összes ajándékot behordták. Kol még maradt egy percig gondolkodni, hogy mindent áthoztak-e, majd elindult az ajtó felé.
- Kol? - szólt utána Katelyn.
- Miért nem alszol?
- Becsuknád az ajtót?
A férfi megtette, amit Katelyn kért tőle, majd odament az ágyhoz és leült.
- Mi a baj? - fürkészte a lány arcát.
- Óriási hülyeséget csináltam. - nyögte a párnájába.
- Mi történt?
- Lefeküdtem Elijahval - hangja olyan vékony volt, mint egy kisegéré és arcára rántotta takaróját. Kol nagyot sóhajtott és lehúzta róla a takarót. Katelyn könnyezett.
- Miért csináljátok ezt magatokkal? - sóhajtotta a férfi. - mióta visszajöttél kerülgetitek egymást, mindenki látja, még Hayley is...
Katelyn ráemelte tekintetét.
- Hát pont ez az. Nem akarom őt megbántani.
- Hiszen tulajdonképpen ő bántott meg előbb azzal, hogy összejöttek, miközben pontosan tudott rólad. - szólt lágyan Kol.
- Na jó, de nem tudta a háttérsztorit...
- Katelyn... Olyan rövid az élet... Így már főleg, hogy Elijah ember lett. Ne szalaszd el a lehetőséget, mert egész életedben bánni fogod.
A lány nagyot sóhajtott.
- Igazad lehet...
Kol nyomott egy puszit a lány homlokára.
- Mostmár aludj. - mosolygott eá és ott hagyta.
Katelyn még örlődött, végül elnyomta az álom.