Egy darabig még iszogattak, aztán visszamentek a birtokra. Katelyn hálásan nézett a Mikaelson fiúkra.
- Köszönöm. - mosolygott lágyan. Csak azt sajnálta, hogy a többiek nem voltak itt. Eszébe is jutott, hogy felhívja Freyát, de már nagyon késő volt, szóval úgy gondolta, hogy majd holnap felhívja. Elköszönt a többiektől és felment a szobájába. Nyitva hagyta az ajtót. Elment lezuhanyozni és egy szál törölközőben lépett ki a fürdőből. Átvette a pizsamáját és befeküdt az ágyba. Pillanatok alatt elaludt.

Reggel kipihenve ébredt, nagyot nyújtózkodott az ágyban és felöltözött. Lement a konyhába egy tasak vérért, ott a helyszínen megitta és kidobta a tasakot. Klaus lépett be a helyiségbe és ő is kivett egy tasak vért.
- Mi a program mára? - intézte Katelynhez a szavakat.
- Hát, nem tudom.
- Kéne egy kis kiképzés így, hogy már van varázserőd, nem gondolod?
- Igenis, apuci. - vigyorgott rá szemtelenül, mire csak egy rosszalló szemforgatást kapott. - jó, igazad van. Felkeresem Vincentet.
- Elkísérhetlek?
- Nincs jobb dolgod? - vigyorgott.
- Tulajdonképpen nincs.
- Jól van, úgyis akartam beszélni veled.
Katelyn a szobájába ment, közben felhívta Vincentet, aki azt mondta, akár azonnal kezdhetnek. A lány kényelmes ruhába öltözött és lement a társalgóba. Klaus már várt rá.
- Mehetünk? - tárta ki oldalra a kezét mosolyogva. Katelyn belekarolt és elindultak. A kapuban összefutottak Elijahval aki furcsán méregette őket.
- Hova-hova? - kérdezte.
- Vincenthez. Segít megtanulni varázsolni. - válaszolt Katelyn.
- Sok sikert. - mondta üresen Elijah és ott hagyta őket. Katelyn utána nézett, majd sóhajtva vissza fordult és Klaus kocsijához mentek. Szótlan volt, míg oda nem értek.
- Minden rendben? - kérdezte Klaus miközben leállította a motort. Megérkeztek.
- Persze...
- Katelyn. Nekem elmondhatod.
- Csak nem értem Elijaht. Mi baja volt, mikor összefutottunk?
Klaus elmosolyodott.
- Nem egyértelmű? Féltékeny volt.
Katelyn ledöbbent.
- Féltékeny? De miért?
A férfi felnevetett.
- Most miért nevetsz? - kérdezte bosszúsan.
- Gondolkozz kicsit.
Katelyn végig gondolta és megvilágosodott.
- Ó... - mondta halkan. - Inkább menjünk be.
Elindultak a kápolna felé.
- Amúgy miről akartál velem beszélni? - kérdezte a férfi.
- Hope mondta, hogy Caroline-al beszélgettél, mi történt?
- Semmi... - sóhajtott Klaus. - próbáltam vele megbeszélni a dolgokat, de hajthatatlan.
- Egyszer csak megtörik a jég. Olyan nincs, hogy Klaus Mikaelson ne kapjon meg valamit, amit akar. - vigyorodott el a lány, erre Klaus is elmosolyodott.
- Sajnos ez most nem csak rajtam múlik.
A kápolnához értek és be is mentek. Vincent mellett még ott volt két másik boszorkány is.
- Sziasztok! - köszöntötte őket Vincent. - Bemutatom Maxine-t és Ivy-t. Ők fognak segíteni nekem, hogy a lehető leghamarabb megtanítsunk mindenre, ami fontos. Klaus leült az egyik padba, onnan figyelte őket.

Kimerítő nap volt, Katelyn ügyesen teljesített, de az volt az érzése, hogy szinte még semmit sem tud. Beesteledett már, így elindultak haza Klaussal. Vincenttel megbeszélték, hogy másnap folytatják. Haza érve egyből az étkezőbe mentek, mivel már vacsora idő volt. Elijah és Kol éppen ott beszélgettek.
- Áh, végre haza jöttetek, merre voltatok eddig? - kémlelte őket Elijah. Szavai ismét üresen csengtek.
- Vincent megkínozta Katelynt.
- Nem is igaz. - nézett szúrósan rá a lány.
- Deee. Csapni való volt, amit csináltál. - kuncogott Klaus.
- Hé! - ütötte meg a vállát Katelyn.
Klaus még mindig nevetve ült le az asztalfőre. Katelyn mellette foglalt helyet Elijahval szemben. A férfi még mindig méregette őt. Katelyn nagyot sóhajtott. Töltött magának egy pohár bort ismételten és azt kortyolgatta, nem volt éhes. Miután a többiek megvacsoráztak, a társalgóba ment. Klausék is követték, de szótlanul ültek egymás mellett. Klaus megköszörülte a torkát.
- Kol, beszélnék veled. - szólt öccséhez és magával rángatta. Katelyn tudta, hogy csak azért csinálta, hogy kettesben maradhasson Elijahval.

Elijah is felállt.
- Ha megbocsátasz, én is mennék.
- Elijah, várj. Szeretnék veled beszélni.
A férfi megtorpant, de nem fordult a lány felé.
- Elmondanád, mi a bajod?
- Semmi bajom sincs. - fordult felé Elijah. A lány megforgatta a szemeit.
- De hát látom.
Elijah sóhajtott.
- Tényleg nincs semmi.
- Az a bajod, hogy Klaussal voltam?
- Nem érdekel, mit csinálsz Niklaussal. - szólt hűvösen.
- Ne már Elijah, komolyan azt gondolod, hogy van köztünk valami?
- Nem tudom, mit gondoljak.
Katelyn felnevetett.
- Ez komoly?
- Mi olyan vicces ezen? Sokat vagytok mostanában együtt.
- Miért kivel legyek, Elijah, Veled? Aki nem tudod, mit akarsz? Ott van neked Hayley, rád vár, közben nekem csapod a szelet. Vagy legyek Kollal, aki egyszerűen nem tud túl lépni Davina halálán? Vagy zárkózzak be a szobámba? Mondd, meg mit csináljak? Nem tartozom neked magyarázattal, de csak hogy tudd, nekem sem könnyű ez a helyzet! - mondta, majd elindult a szobájába, de a férfi megragadta a csuklóját.
- Katelyn. Ne haragudj. Egyszerűen csak féltékeny vagyok. - vallotta be őszintén.
- Semmi okod nincs rá. - lágyult el a hangja.
Zajt hallott maga mögött, hátra fordult, de nem látott senkit, majd vissza fordult Elijahoz, aki mögött ott állt Jackson. Katelyn ajkai szétnyíltak döbbenetében.
- Jackson, mit keresel itt?
- Sajnálom... - mondta, majd egy fecskendőt szúrt Elijah nyakába és a tartalmát belényomta. - Joseph azt üzeni, hogy még semminek sincs vége. - azzal a férfi elrohant.
Elijah összeesett és apró rángások hagyták el a testét.
- Klaus! - ordította Katelyn és lerogyott Elijah mellé. Fejét az ölébe helyezte és simogatta a haját.
Klaus és Kol pillanatok alatt lent voltak.
- Mi történt? - kérdezte döbbenten Klaus.
- Jackson volt az. Valamit belé nyomott és azt mondta, Joseph küldte.
Kol megtalálta a földön a fecskendőt. Felemelte és megvizsgálta, kikerekedtek a szemei.
- Ez a gyógyír. - mondta hitetlenkedve. Katelyn döbbenten nézett le Elijahra.
- Akkor ő most...
- ... ember lett. - fejezte be Klaus az elkezdett mondatot.

Elijaht felvitték a szobájába. Katelyn ott maradt vele, amíg fel nem ébredt. A férfi mocorogni kezdett, lassan nyitogatta a szemeit. A lány egyből odaült mellé az ágyra és megfogta a férfi kezét.
- Jól érzed magad?
- Mi történt?
- Jackson beadta neked a gyógyírt. - mondta halkan.
A férfi szemei elkerekedtek.
- Tessék?
Katelyn bólintott és lehajtotta a fejét.
- Szóltam Hayleynek. Holnap ideutaznak.
Elijah összeráncolta a szemöldökét.
- Akkor én most ember lettem?
- Igen.
- Ezt nem hiszem el. - ült fel az ágyában. - Hozz egy kést, kérlek.
- Elijah...
- Kérlek!
A lány lemondóan sóhajtott és a kezébe adott egy kést. Elijah megvágta a tenyerét, iszonyatosan fájt neki és nem kezdett begyógyulni azonnal. Katelynre kapta a tekintetét.
- Tényleg az vagyok.
- Sajnálom Elijah...
A férfi elengedett egy félmosolyt.
- Tulajdonképpen annyira nem bánom.
Katelyn furcsán nézett rá.
- Volt 1000 évem... Nem bánom, ha most valami új dologgal kell szembe néznem.
- De így bármikor meg is halhatsz. Még csak vért sem adhatunk, mert nem használna.
- Tudom.
- Biztosan jól érzed magad?
- Igen.
A lány nagyot sóhajtott és egy hirtelen ötlettől vezérelve homlokon csókolta a férfit, aki ezen meglepődött, de mosolyra húzta ajkait.
- Ide hívom Klaust. - mondta halkan a lány és ott hagyta őt.

Másnap korán reggel megérkezett Hayley és Hope. Azt mondták, hogy Stefanék is jönnek majd valamikor. Katelyn igyekezte kerülni őket, bűntudata volt amiatt, hogy ismét elég közel kerültek egymáshoz Elijahval és nem akart ebből bonyodalmat. Lement Josh-hoz a bárba. Egy idő után Kol is csatlakozott hozzá. Este mentek vissza a birtokra, vacsorára, de Katelyn nem ült le, még csak be sem ment, egyenesen a szobájába ment. Borzasztóan haragudott Jacksonra, azt tervezte, hogy ha mindenki elaludt megkeresi a férfit. Mikor már elcsendesedett a ház, kiosont a szobájából és egyenesen az erdőbe ment. Bekopogott a férfi kunyhójába, aki ki is nyitotta, de ijedtében már be is vágta volna az ajtót, de Katelyn gyorsabb volt és a falhoz lökte.
- Katelyn...
- Ne Katelynezz nekem. - szólalt meg hűvösen. - Megmondtam, ha meglátlak New Orleansban, végzek veled. Ezek után meg már csak azért is.
Nyakánál fogva szorította a falhoz és elővett egy kést.
- Miért tetted?
Jackson nem szólalt meg.
- Miért tetted? - üvöltötte a férfi képébe.
- Joseph megfenyegette a falkát. - nyögte.
- Mivel?
- Elveszi a holdvilág gyűrűinket, ha nem hódolunk be neki.
- Akkor remélem, a haláloddal semmisnek tekinti majd az egyezségeteket. A falka sokkal, de sokkal jobb alfát érdemel. Remélem Mary meg tud nekem bocsájtani. - mondta hűvösen és nyakába vágta a tőrt, egészen addig tolta, amíg meg nem látta a pengéjét nyitott szájában. A férfi a saját vérében fuldokolva halt meg. Ott hagyta a hullát és visszament a Mikaelson házba. Jackson vére rátapadt a kezeire. Egyenesen a szobájába sietett, ahol meglátta Klaust az ágyán ülni.
- Merre jártál?
- Elintéztem valamit. - mondta neki és egyenesen a fürdőbe ment kezet mosni.
- Az kinek a vére? - kérdezte az ajtófélfának dőlve, karba font kezekkel.
- Jacksoné. - rántotta meg a vállát.
- Megölted?
- Meg.
- Helyes. - mondta a hibrid és ott hagyta a lányt.

Katelyn lezuhanyozott, és befeküdt az ágyába. Meghallotta Elijaht és Hayleyt beszélgetni a vámpírhallásának köszönhetően. Nem akart hallgatózni, mégis furdalta a kíváncsiság, ezért végig hallgatta, hogy mit beszéltek. Hayley szinte ugyanazokat a kérdéseket tette fel neki, amiket ő is és a férfi ugyanazokat válaszolta.
Tehát tényleg megbékélt vele...

Az incidens óta eltelt majdnem egy teljes hét. Josephről azóta sincs hír, ahogyan a félhold falkáról sem. Katelyn azt hitte, hogy egyből tudni fogják, hogy ő tette, de nem történt semmi. Túlságosan nagy volt a csend, minden oldalról. Katelynnek akaratlanul is csak az járt a fejében, hogy ez lehet a vihar előtti csend. Ezalatt az idő alatt folyamatosan járt Vincenthez és Kol is megtanította jó pár dologra. Szerette használni a varázserejét, élete egyik legjobb döntésének tartotta, hogy előhívatta.

*** Sziasztok! Itt lenne a kövi rész. Most egy pár napos szünet következik, ugyanis nem volt elég időm írni, és nem akarom, hogy csökkenjen a történet színvonala emiatt. Addig kérlek benneteket, hogy hagyjatok egy kommentet, hogy tetszik eddig? Illetve, ha bármilyen kérdésetek van a szereplőkkel, vagy a történettel kapcsolatban, tegyétek fel :) szeretnék majd az Epilógus mellé egy kis "fun fact" részt is írni, ehhez jól jönnének a kérdéseitek, hogy tényleg olyanokat írjak, amik érdekelnek benneteket :) addig is puszi, pacsi és minden jót 💖 ***