Kiszálltak az autóból és közelebb mentek a házhoz.
- Hová jöttünk? – kérdezte kíváncsian Caroline.
- Ez itt a szüleim háza. Itt nőttem fel. – mosolygott rájuk a lány.
Már a tornáchoz értek, mikor kilépett az ajtón egy férfi.
- Ms. Dumas! Micsoda öröm, éppen hívni akartam, jöjjön beljebb! – invitálta be az építész a nappaliba és a kezébe adott egy ládát. – Ezt itt találtuk a padló alatt, zárva van, sajnos kulcsot nem találtunk.
- Köszönöm, William! – mosolygott rá a lány.
Katelyn körbe vezette Carolinékat.
- Nem rég tudtam meg, hogy az én nevemen van a ház. Gondoltam kipofozom egy kicsit.
- És mi a terved vele?
- Hát vannak terveim, de ez még titok.
- Na és mi van Pandora szelencéjében? – bökött fejével Damon a láda felé.
- Nem tudom. Valahogy majd megpróbálom kinyitni.
A házon egyébként nem kellett sok mindent csinálni, William azt mondta 2 hét és kész lesznek vele.
Vissza indultak a Mikaelson birtokra, útközben Katelyn megállt a Rousseau's előtt.
- Remélem, van kedvetek meginni valamit. – fordult feléjük.

Bementek és leültek a bárpulthoz.
- Mit adhatok?
- 3 bourbont, köszi Josh – mosolygott a pultosra a lány.
Josh kitöltötte az italokat és odacsúsztatta eléjük.
- Leszel az esküvőn?
- Naná! Én leszek az egyik tanú – vigyorodott el a lány.
- Szuper, akkor együtt állunk az oltár elé. – kacsintott rá Josh és ott hagyta őket.
- Milyen esküvő lesz? – kérdezte Damon.
- Kol és Davina fognak összeházasodni.
- Ki az a Davina?
- Egy boszorkány. Nagyon jó barátom, nem egyszer mentette meg a seggemet – mosolyodott el a lány.
- Akkor most már elmeséled, hogy mi történt?
Katelyn nagyot sóhajtott és elmesélte az elmúlt 6 év történéseit, kezdve Tanyával.
- Hűha, akkor nem unatkoztatok.
- Hát nem...
Egy pár körön már túl voltak, mikor megszólalt Katelyn telefonja.
- Elijah? ... A Rousseau's-ban. ... Haza értetek? ... Rendben, megyünk. – letette a telefont. – Vissza értek, menjünk. – a pulton hagyott pár bankjegyet, majd intett Joshnak és elindultak haza.

Vissza érve elmosolyodott, amikor meglátta Elijaht és azonnal odament hozzá, puszit nyomott az arcára.
- Sikerült?
- Igen, megoldottuk. – simított végig a lány haján és csókot nyomott homlokára.

A következő hetek eseménytelenül teltek. Stefanék úgy döntöttek, hogy maradnak az esküvőig, Klausék elszállásolták addig őket. A ház is elkészült, nagyon szépen át lett alakítva. Damon és Katelyn között normalizálódtak a viszonyok. Klaus és Caroline úgy néz ki összejöttek, bár nem mondták ki, de mindenkinek egyértelmű volt. A lányokkal rendeztek egy leánybúcsút Davina számára a Rousseau's-ban és Kolnak is volt egy legénybúcsúja Marcel raktárépületében. Jó volt kitombolni magukat egy kicsit.

Eljött az esküvő napja. Katelyn egész reggel leste Kol kívánságait, kivasalta az ingét, nyakkendőt kötött.
- Kat, nem kellene amúgy ezt csinálnod, van-
- Tudom-tudom, van személyzet, kiakasztotok ezzel – forgatta meg a szemét. – én vagyok a tanúd, vagy nem?
- De.
- Na, akkor pofa be. – vigyorgott rá a lány. – hogy érzed magad? Izgulsz már? – kérdezte miközben megigazította a fiú haját.
- Hogyne izgulnék! Végre elveszem álmaim nőjét. – mosolyodott el, mire a lánynak is mosolyra húzódtak ajkai.
- Kol, gyere, ha nem akarsz lemaradni az esküvődről! – hallották meg Klaus hangját az ajtóból.
Katelyn még egy utolsót igazított a fiú nyakkendőjén és megragadta a vállait.
- Büszke vagyok rád, Kol Mikaelson! – mosolyodott el és megölelte.
- Köszönöm, hogy velem vagy! – mosolygott a fiú is és megsimította hátát. Elindultak a kertbe, az esküvőt ugyanis itt tartották a birtokon.
A pap már a helyén volt és a vendégek is a székeken ültek. Katelyn ment Kol előtt és megállt a pap előtt. Kol-t Freya kísérte az oltárhoz, mint legidősebb testvér és megállt Davina oldalán. Klaus és Elijah Katelyn mögött helyezkedett el. Josh megállt velük szemben. Megszólalt a menyasszony bevonuló zenéje. Rebekah jött előtte koszorúslányként, Davinát pedig Marcel kísérte az oltárhoz. Kézen csókolta és átadta Kolnak, akinek a szemeibe könnyek szöktek, ahogy a lány felemelte a fátylát.
- Gyönyörű vagy. – suttogta oda Kol. Davina válaszképpen csak fülig pirulva mosolygott rá.
A szertartás nem tartott sokáig, ám annál szebben vezette le a pap. A lakodalom pedig fergetegesre sikeredett, mindenki táncolt, jól érezték magukat.

Katelyn a lagzi végén segített összepakolni, a nászajándékokat bevitték Kol szobájába és mindenki nyugovóra tért.

Katelyn ébredt fel leghamarabb. Mosolyogva csókot nyomott az alvó Elijah arcára és óvatosan kimászott mellőle. Magára kapta Elijah egyik ingjét és egy korábban itt hagyott nadrágot, majd lement egy tasak vérért. Ott a konyhában megitta és magához vett még egyet, amit Elijahnak szánt. Elindult felfelé, de beleütközött valakibe.
- 'Reggelt. – szólalt meg egy mély hang, akinek a tulajdonosa a lány vállán pihentette kezeit.
- Szia, Damon. – nézett fel a férfira. – elengedsz?
A férfi egy darabig még állt így, végül elengedte a lányt.
Ez meg mi volt?
Megrázta a fejét és tovább ment. Elijah még mindig aludt, amikor felért. Visszabújt mellé, mire a férfi morogva magához húzta a lányt.
- Merre voltál?
- Lementem vérért. Hoztam neked is. – simogatta Elijah haját.
A férfi hirtelen fölé hajolt, egyik kezével feje mellett támaszkodott a párnán és megcsókolta.
- Valami kimaradt, mikor ágyba kerültünk. – suttogta ajkaira és újabb csókokat lopott tőle, majd levándorolt a lány nyakára, amitől ő jól esően sóhajtozott. Kigombolta rajta az inget, magához húzta derekánál fogva a másik kezével és egyre hevesebb csókokat nyomott test szerte a lányra.
- Ugye tudod, hogy nem nekünk kell nászéjszakázni? – kuncogott a lány, majd felsóhajtott mikor megérezte a férfi forró leheletét a hasán. Teljesen kirázta a hideg Elijah érintéseitől. Visszamászott és ajkaira kapott, szenvedélyesen csókolta a lányt, közben kezével simogatta, ahol érte. Katelyn a derekára kulcsolta lábait és magához húzta Elijaht, aki ettől felnyögött. A lány átfordította magukat és a férfi ágyékára ült, átdobta haját az egyik oldalára, majd elkezdte a férfi nyakát csókokkal bombázni, tudta, hogy ezt nagyon szereti. A férfi Katelyn fenekébe markolt és ott pihentette kezeit. Egyre jobban belemelegedtek, míg már nem bírtak magukkal tovább és átadták magukat az élvezetnek.
Katelyn a férfi mellkasára feküdt, aki szorosan magához ölelte.

Kicsit még lustiztak, aztán Elijah gyorsan megitta a vért, amit Katelyn hozott neki, felöltöztek és lementek a társalgóba. Kolék és Klaus már lent voltak, ahogyan Damon és Stefan is.
- Sziasztok! – köszöntek oda, a többiek pedig vissza.
- Jó, hogy jössz, Kat. – lépett hozzá Kol. – ez mi? – húzta elő a borítékot, amit Katelyn adott nekik nászajándékba és kivette belőle a kulcsot, ami benne volt. A lány elmosolyodott.
- Egy kulcs.
Kol megforgatta a szemeit.
- Hát azt látom, de minek a kulcsa?
Damon elmosolyodott, ő már tudta.
- Majd ma megmutatom.

Amint mindenki felkelt, elindultak autóval. Katelyn nem gondolta, hogy mindenki jönni fog, de végül is nem bánta. Az ő kocsija ment elől, a többieké mögötte. Egyenesen a házhoz vezetett, ott leparkolt és kiszállt, nála volt egy köteg papír is. Megvárta, amíg mindenki közelebb lép hozzá.
- Kol... Tudod, hogy nagyon szeretlek, a legjobb barátom vagy. Valószínűleg többen nem tudjátok, hogy hol vagyunk. Ez a ház – mutatott maga mögé – a szüleim háza volt. Én itt nőttem fel. – átnyújtotta a köteg papírt Kolnak. – Most már a tiétek. Szeretném, ha boldogok lennétek és mi is jönne jobban egy frissen házasodott párnak, mint egy saját kuckó. Én valószínűleg nem használnám, de kár lett volna veszni hagyni a házat. Kívánom, hogy olyan szeretetben éljetek itt, ahogy a szüleim és én is. – mosolyodott el.
- Kat... - emelte rá tekintetét Kol. – ezt ne... ezt nem fogadhatjuk el.
- Már késő, olvasd csak el, mi van oda írva! – mutatott a tulajdoni lapra, amin Kol és Davina neve szerepelt. Davina egyből megölelte a lányt.
- Ez gyönyörű Katelyn, köszönjük.
- Nagyon szívesen. Na? Mi lesz, behívtok? – vigyorgott a lány.
Elindultak a ház felé, Elijah Katelyn mellé ment és megfogta a kezét.
- Milyen szép gesztus tőled. – halántékon csókolta a lányt.

Kolék mindenkit beinvitáltak, és mint a gyerekek, mindenki ment amerre látott felfedezni a házat. Katelyn megállt az ajtóban és a falnak támaszkodott. Felidézte magában a gyerekkori emlékeit és elmosolyodott. Hamarosan megállt mellette Kol és szorosan magához ölelte.
- Ezt nem fogom tudni soha meghálálni.
- Nem is kell.
A házat bútorok nélkül adta át, gondolta majd Davina a saját ízlésére formázza. Beszélgettek még kicsit a tornácon, majd elindultak haza.

Az időjárás eléggé télire fordult már, így haza érve mindenki a kandalló elé tömörült. Katelynben most tudatosult, hogy alig 1 hónap és itt a Karácsony. Nagyon szerette ezt az ünnepet, de eddig nem tudott igazán jó érzéssel ünnepelni, de talán majd most. Mikor átmelegedtek kiment a konyhába és főzött magának egy teát. Míg áztatta a tea filtert meleg simogatást érzett meg derekán, elmosolyodott és szembe fordult a mögötte állóval, ám nem azzal találta szembe magát, akivel gondolta.
- Damon, mit művelsz? – kérdezte haragosan, majd lökött rajta egyet és megragadva teáját felsietett Elijah szobájába. A férfit nem találta odafent. Kinyitotta az ablakot és letörölte a szeméből épp szökni készülő könnycseppet. Hagyta, hogy a hideg levegő felszárítsa és mélyen beszívva azt lassan megnyugodott. Már annyira nem is kellett neki a tea. Letette az asztalra és becsukta az ablakot. Elijah még mindig sehol sem volt, így inkább lement. A társalgóban már csak Kol, Davina, Marcel, Rebekah és Freya voltak. Damont is megpillantotta a kandalló mellett. Elköszönt tőlük és elindult haza, gondolta majd később felhívja Elijaht.
- Katelyn, várj! – kiáltott Freya utána, az ajtóban megállt és a nő felé fordult. – minden rendben?
- Persze. – mosolyt erőltetett arcára.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy mit döntöttél a varázserőddel kapcsolatban?
- Hát még mindig nem vagyok benne biztos, de végül is miért ne próbálhatnánk meg előhívni? – vont vállat.
- Biztos vagy benne?
- Később is elzárhatjuk egy talizmánba nem? Ha meg nem működik, akkor meg igazából mindegy.
- Rendben.
- Holnap, ha nincs más dolgod, esetleg megpróbálhatjuk. Majd szólok Davinának. Most viszont megyek, ha látod Elijaht, kérlek, mondd meg neki, hogy majd később felhívom. – mosolygott és átment a lakásába.

Haza érve berakott egy mosást, neki ugyanis nincs személyzete, mint a szomszédban élőknek. Végig Damon járt az eszében, hogy mégis mi volt ez az egész. Dühös volt rá, mert végre normalizálódott a kapcsolatuk, erre képes megint ezt csinálni. Feldúltságában úgy döntött, hogy elmegy egyet sétálni. 2-3 utcát megtett már, mire betért egy sikátorba és megvárta, míg arra sétál valaki, akit berántott magához, megigézte, majd megcsapolta. Nem volt kedve a tasakos vérhez most. Hüvelykujjával letörölte a vért a szája széléről és elindult visszafelé, közben felhívta Elijaht és szólt neki, hogy ma már nem megy vissza.
Otthon sem igazán találta most a helyét, járkált csak, pakolgatott, hogy elterelje a gondolatait. Egyszer csak kopogás zökkentette ki az ajtó felől.

- Damon... mit keresel itt? – szólt meglepődve mikor kinyitotta az ajtót.
- Szeretném megmagyarázni a történteket. Nem hívsz be?
Katelyn tétovázott, végül szólt a szomszédnak, hogy hívja be a férfit.
- Ülj csak le. – intett a kanapé felé és közben kitöltött két pohárba Bourbont. Az egyiket oda adta neki, a másikba belekortyolt és megállt vele szemben, neki dőlve a konyhapultnak. - Nos? Hallgatlak.
A férfi nagyot sóhajtott és a plafonra emelte tekintetét.
- Azt hittem menni fog ez a barátság dolog, de nem megy. Miután elmentél én összetörtem. Utálni akartalak, mindennél jobban utálni akartalak, de nem ment. Végül az évek alatt sikerült ki vernelek a fejemből, de miután felébredtem és megláttalak... Vissza jött minden érzelmem irántad. És kicseszettül nem akarom ezt, mert tudom, hogy nincs jövőnk. – nézett Katelyn szemeibe mikor végzett a mondandójával.
Szótlanul fürkészték egymást, míg végül megszólalt a lány.
- És most mit vársz tőlem?
Damon felpattant és közelebb ment hozzá, már csak pár cm választotta el őket.
- Mondd, hogy nem szeretsz, hogy nem nézel már úgy rám, mint azelőtt.
- Damon...
- Csak mondd ki és itt hagylak. Elmegyek Mystic Fallsba és soha többet nem kell látnunk egymást, de tudnom kell, hogy érzel-e még irántam valamit? – megragadta a lány kezét, aki meredten bámult a szemeibe. – Boldog vagy? Itt, Elijahval?
- Szeretem őt! – vágta rá azonnal. – Damon, 5 éven keresztül vártam arra, hogy a karjaiba zárjon. – kicsúsztatta kezét a férfi szorításából és arrébb ment tőle. – 5 éven keresztül, minden egyes nap az tartotta bennem a lelket, hogy egyszer vissza jövök hozzá.
- Akkor mégis miért segítettetek? – csattant fel. –Stefan elmondta, hogy mi mindent megtettek értem, csak azért mert te kérted és, hogy majdnem minden nap meglátogattál. Miért tetted, ha nem érzel irántam semmit?
- Mert tartoztam ezzel! – bukott ki belőle. – Azt kérdezed fontos vagy-e nekem? Igen, az vagy! Barátok voltunk, mielőtt kialakult ez az egész, végig abban a hitben voltam, hogy téged csak Elena érdekel! Miből is gondolhattam volna, hogy érzel irántam valamit, Damon? Mikor hozzám jártál panaszkodni Elena miatt! Ott hagytalak titeket, mert úgy gondoltam így lesz a legjobb, és jól döntöttem! Szeretem Elijaht! Azóta le vett a lábamról, mikor először megláttam a tornácotok előtt, akármi is történt akkor! Szeretni fogom őt, bármi is történjen, Damon! – a végére már szinte kiabált a férfival, aki hirtelen előtte termett és megcsókolta. Ő azonnal ellökte és egy hatalmas pofonnal ajándékozta meg. – Eszednél vagy?
- Kat...
- Ne! Ez az, pontosan ez az Damon, amiért soha senkinek sem fogsz kelleni, mert makacs vagy, egocentrikus és sohasem törődsz mások érzéseivel! – bukott ki a lányból, de meg is bánta, amit mondott.
Damon letaglózva állt előtte.
- Holnap elmegyünk innen. – szólt végül és kiviharzott az ajtón, becsapva azt maga után.
Katelyn még mindig szaporán vette a levegőt, mikor meglátta, hogy áll valaki az erkély ajtóban. Összeszedte magát és odament, hirtelen kinyitotta, Elijahval találta szembe magát.
- Te hallgatóztál? – kérdezte dühösen.
- Katelyn, én csak... - kezdte a férfi, de a lány a szavába vágott.
- Mennyit hallottál?
Elijah nem válaszolt.
- Mennyit hallottál? – kérdezte szinte kiabálva.
- Az egészet. – vallotta be őszintén Elijah.
- Menj innen. Nem akarlak látni.
- Katelyn...
- Menj innen! – kiabált rá. Elijah meglátott a szemében valami furcsa kék csillanást, de nem tudott szólni semmit, mert a lány rácsapta az ajtót.