Eléggé elment az idő, amíg Marcelnél voltak, délután volt már, mire vissza értek a birtokra.
- Feljössz? – kérdezte Elijah mikor kiszálltak az autóból.
- Hát el kellene intéznem valamit.
- Tudok segíteni?
- Ezt egyedül szeretném intézni. – mosolyodott el a lány – de később találkozunk. – csókot nyomott ajkaira, majd felment átöltözni és elindult.
Autó híján a tömegközlekedést vette igénybe. Hamarosan meg is érkezett az úticéljához. Meg akarta tudni, hogy kinek a nevén van a szülei háza most. Bement az intézménybe és egy üresen álló pulthoz ment. Az ügyintéző rendkívül kedves volt, Katelyn megtudta, hogy a szülei még a haláluk előtt átíratták rá a házat, így az ő nevén van. A lány nagyon megkönnyebbült. Megköszönte a segítséget, majd elment egy autókereskedésbe. Éveken keresztül nem volt kocsija, úgy döntött most vesz magának egyet. Illetve megigézte az egyik ott dolgozót és egy fehér Mercedes CLA coupéval jött ki. Végig simított az autón és elmosolyodott. Beült és elvezetett a házig, közben felhívott egy költöztető céget és egy raktárat, ahonnan bérelt egy konténert. A költöztetőkkel összeszedtek mindent, ami a házban volt és elszállíttatta a konténeréhez, ahová bepakolták azokat. Felkeresett egy takarítócéget is és lebeszélte, hogy másnap küldenek egy brigádot és kitakarítják a házat. Este volt már, mire haza ért.

Felhívta Elijah-t.
- Katelyn?
- Gyere le. – azzal ki is nyomta és nekidőlt az autójának, úgy várta a férfit, aki hamarosan meg is jelent és egy hatalmas mosoly húzódott az arcán, mikor meglátta a lányt.
- Hát ez?
- Ez itt az új autóm, hogy ne kelljen kölcsön vennem a tiédet. – mosolyodott el pimaszul. Elijah megforgatta a szemeit.
- Én nem azért mondtam ám...
- Tudom. De szerettem volna magamnak egy autót. Mit szólsz? Illik hozzám?
- Totálisan. – csókot nyomott ajkaira. – na? Elviszel egy körre.
- Mármint a kocsival? – vigyorodott el a lány. A férfi felnevetett.
- Igen.
Katelyn intett fejével, hogy szálljon be, majd ő is beszállt és beindította a motort. Egész este kocsikáztak, végig mentek a francianegyeden, nevetve szálltak ki mikor haza értek.
- Na és merre jártál még ma? –derekánál ölelte át Elijah, miközben befelé tartottak.
- Hát ezt még nem szeretném elmondani, meglepi. – mosolyodott el.

A társalgóba érve Katelyn leült a kanapéra, Elijah pedig töltött maguknak egy-egy italt és leült mellé, ekkor érkezett meg Kol és Davina.
- Láttátok kint azt a vagány mercit? – kérdezte köszönés nélkül Kol.
Katelyn elvigyorodott.
- Ültünk is benne! Az enyém.
- Ez igen. Tudsz élni. – vigyorodott el Kol is.
Davina leült melléjük, Kol pedig töltött magának egy italt, Davina nem kért.
- Na és hogy haladtok az előkészületekkel? – fordult Katelyn Davinához.
- Nagyon jól, minden el van intézve, már csak várjuk a nagy napot. – mosolyodott el a lány.
- Ennek örülök.
Kol gyorsan felhörpintette italát és felmentek a fiú szobájába, Katelynék is így tettek. Vettek egy gyors zuhanyt és lefeküdtek aludni.

Reggel Katelyn hamar felébredt a takarítók miatt. Gyorsan felöltözött és írt egy cetlit Elijahnak, majd elindult a házhoz. Még nem voltak kint a takarítók, így bement és végig nézett az üres házon. Elkezdte a szemetet összeszedni. A padló nyikorgott alatta.
Ezt is cserélni kell majd.
Megérkezett a brigád és elkezdtek összetakarítani, Katelyn mindenben segített, így hamar ki takarították a házat. Megcsörrent a telefonja.
- Szia, Elijah. – szólt a telefonba mosolyogva.
- Szia. Merre vagy?
- Megyek nem sokára vissza.
- Gyere, ahogy tudsz. Fejlemények vannak Damonnel kapcsolatban.
- Megyek. – a lány le tette a telefont és kocsiba pattant, meg sem állt hazáig.

Mindenkit Damon mellett talált, megállt az ajtóban Elijah mellett. Freya és Vincent varázsigét mormolt Damon fölött.
- Mi történt? – súgta oda a férfinak.
- Vincent talált valami régi varázslatot, azt próbálják ki, hátha vissza tudják hozni.
Feszült figyelemmel nézték végig, ahogy a két boszorkány varázsolt. Mind kettőjüknek vér szivárgott az orrából. Egyszer csak Damon egy hatalmas levegővétellel magához tért. Stefan egyből odaugrott hozzá és megfogta a kezét.
- Hol a kénköves pokolban vagyok? – tette fel a kérdést Damon.
Stefan a könnyeivel küszködve nevette el magát.
- Biztonságban.
Damon egy pillanatra elhátrált az öccsétől.
- Ez most te vagy, vagy a pszichopata hasonmásod?
- Ő Stefan. – szólt közbe Klaus és közelebb lépett hozzá. – jó reggelt Csipkerózsika.
- Ó, de jó. – szólalt meg Damon szarkasztikusan és megforgatta a szemeit. – Hol vagyunk?
- New Orleansban.
- Silas?
- Szundikál. – vigyorgott Klaus.
Damon a tenyerébe temette arcát és megdörzsölte a halántékát.
- Azt hiszem jobb, ha magukra hagyjuk Stefannal. – szólt Freya és elindult kifelé. Mindenki csatlakozott hozzá, Katelyn utoljára lépett ki az ajtón.
- Kat? – hallotta maga mögött Damon hangját és megtorpant. Visszafordult a férfi felé.
- Szia... - köszönt tétován.
- Szia. – A férfi felült az ágyban és a lány szemeibe nézett.
Hosszasan néztek egymás szemeibe. Stefan észrevétlenül kislisszant a lány mellett.
- Örülök, hogy jól vagy. – törte meg a csendet Katelyn. – aggódtunk érted. – vallotta be őszintén.
- Csakugyan?
A lány bólintott.
- Vissza hívom Stefant. – azzal kiviharzott és megkereste a férfit.
Nem gondolta, hogy ennyire fel fogja zaklatni ez az egész. Azonnal megkereste Elijaht. A dolgozóban találta meg őket.
- Na hogy van? – fordult felé Caroline, amikor belépett a szobába.
Katelyn nagyot sóhajtott.
- Jól, azt hiszem. Kicsit zaklatott, de szerintem érthető.
Katelyn mobilja megcsörrent.
- Elnézést, ezt fel kell vennem. – a lány kiment a szobából. – Halló? – vette fel a telefont. Az építész hívta időpont egyeztetésre, akit felhívott, hogy rendbe hozassa a szülei házát. – Rendben, ott leszek. – tette le a telefont és vissza ment a dolgozóba. – most el kell mennem egy kicsit, de majd még vissza jövök. – szólt a többieknek és lement a kocsijához.

- Damon minden rendben?
- Persze Stefan, minden. – Damon az ablaknál állt és az utcát figyelte.
- Aggódtunk érted.
- Meddig voltam kiütve?
- 1 hónapig.
- Itt voltunk végig?
- Igen.
Damon meglátta Katelynt beszállni az autójába.
- Miért ide hoztatok? – fordult az öccséhez.
- Nem mi hoztunk ide. Silas nekem adta ki magát, hogy csellel rávegye Katelynt, téged felhasználva, hogy adja át Elena vérét. Ha nem kezdte volna el hívogatni Caroline-t és Bonnie-t, sosem jövünk rá, hogy ide hozott.
- Miért hívogatta őket?
- Azt mondta azért, mert gyanús volt neki Silas és igaza is lett. Jól megkutyulta a dolgokat itt is.
- Mi történt?
- Nem teljesen világos, hogy mit csinált. Talán kérdezd meg Katelynt, biztosan elmondja.
Damon az ég felé emelte a tekintetét, emiatt meg is szédült és megtántorodott. Stefan segített neki visszaülni az ágyra.
- Mikor megyünk el innen?
- Erősödnöd kell még, Damon.

Katelyn hamarosan a házhoz ért, ahol már vártak rá. Gyorsan megbeszélték a kért változtatásokat, az építész azt mondta, hogy már másnap kezdeni tudnak, így a lány adott egy pótkulcsot a házhoz és elindult vissza. Visszaérve egyenesen Elijah szobájába ment, a férfit ott is találta. Nagy mosollyal köszöntötte és csókot nyomott ajkaira.
- Milyen boldognak tűnsz. – mosolygott rá a férfi.
- Nagyon-nagy dologba vágtam a fejszémet, amit hamarosan meg fogsz tudni te is.
- Azt hittem Damon az izgatottságod oka.
- Miért lenne ő az oka? – húzta fel egyik szemöldökét.
- Hát csak azért mert felébredt.
- Jó, persze örülök neki, de ennyi. Mi volt, amíg elvoltam?
- Nagyon semmi. Caroline körbe vezette Damont. Most alszik.
- Értem. Na és te? Szeretnél valamit csinálni? – felmászott a férfi mellé az ágyra és az ölébe ült.
Elijah elmosolyodott.
- Mit művelsz?
- Én semmit. – csókolt a férfi nyakába.
- Katelyn... - sóhajtott fel Elijah.
- Hmm? – a lány finom csókokat lehelt Elijah nyakára és vállára, aki egyre hangosabban sóhajtozott.
- Damon a szomszéd szobában van...
- És? – kapta fel a fejét Katelyn összeráncolt homlokkal.
- Meghallhat minket.
- Még mindig nem értem, hogy ez miért lenne az én problémám. – billentette félre a fejét.
Elijah belemélyesztette tekintetét a lány szemeibe, majd szorosan magához húzta a derekánál és szenvedélyesen megcsókolta. Katelyn azonnal elkezdte az ingét kigombolni és végig simított izmos felsőtestén. Kopogást hallottak az ajtó felöl. Elijah elhajolt a lánytól, ám az visszahúzta, és ajkaira tapasztotta sajátját. Újra kopogtak. Katelyn lemondóan sóhajtott és a férfi vállára hajtotta homlokát, majd leszállt róla és mellé ült az ágyra. Elijah odament ajtót nyitni.
- Katelynt keresem. – hallotta meg Damont az ajtóból, miután Elijah kinyitotta azt. Tágasabbra nyitotta az ajtót és beengedte a férfit.
- Magatokra hagylak. – szólt és kiment, becsukva maga mögött az ajtót.
- Mit szeretnél Damon? – emelte rá a tekintetét Katelyn. Távolságtartóan beszélt hozzá. A férfi leült mellé az ágyra.
- Stefan azt mondta, hogy Silas összekutyult köztetek valamit.
- És?
- Szeretném tudni, mi történt.
- Miért érdekel? – fürkészte a férfi szemeit.
- Csak érdeklődök. – vonta meg a vállát.
Katelyn egy ideig nem szólalt meg, majd nagyot sóhajtott.
- Silas valahogy belevarázsolt Elijah elméjébe. Meg tudtam egyet, s mást a múltjáról. Azt hitte, hogy majd emiatt nem fogom őt elfogadni, hogy szét megyünk.
- Azóta is együtt vagytok?
- Hát, történtek dolgok közben, de igen, együtt vagyunk.
- Milyen dolgok?
- Damon, mit szeretnél valójában?
- Csak beszélgetni. Régen hallottam felőled.
- És szerinted ez jó ötlet? Caroline elmesélte mi történt miután eljöttél ide annak idején.
- Nem akarok tőled semmit, Kat. Viszont hiányzik a barátom. – biccentette oldalra a fejét.
- Akkor viszont mesélj, hogy akadtatok össze Silassal.
- Hát egyszer csak megjelent Mystic Fallsban. Bonnie egyetemi tanára szabadította fel.
- Oh hát ezt kihagyták a sztoriból. – mosolyodott el a lány. – szóval megjelent, gondolom ti pedig szembe szálltatok vele.
A férfi bólintott.
- Szívós egy csávó, azt meg kell hagyni. Nehezen gyűrtük le.
- Hogy sikerült végül?
- Stefan nem mesélt semmit?
- Áh, tudod milyen, nem lehet vele beszélgetni.
- Hát van egy boszorkány a családban. Freya, Elijahék elveszett nővére. Nagy hatalma van, illetve segített New Orleans régens boszorkánya is. Álombűbáj van rajta, elméletileg holnap intézik el a testét.
- Értem. Veled mi a helyzet?
- Velem minden rendben.
- Azt mondtad volt valami zűr. Mi történt?
A lány nagyot sóhajtott.
- Ez egy nagyon hosszú történet.
- Van időm.
- Damon... Nem napolhatnánk el ezt a beszélgetést? – dörzsölte meg egyik szemét a lány. – fáradt vagyok én most ehhez.
A férfi felállt az ágyról és az ajtóhoz sétált, kilpve még odaszólt Katelynnek.
- Jó éjszakát.
- Neked is, Damon.
Miután kiment, a lány elterült az ágyon. Hamarosan Elijah vissza tért, de addigra a lány már elaludt. A férfi elment lezuhanyozni és befeküdt mellé. Katelyn megriadt, mikor megérezte maga mellett és azonnal mellkasára feküdt és hozzábújt.
- Szeretlek, Elijah. – mormogta félálomban, amire a férfi elmosolyodott és hajába puszilt.
- Én is Téged.
Mindkettőjüket elnyomta az álom.

Másnap Katelyn telefonjának csörgésére ébredtek.
- Halló? – próbált valami emberi hangot megütni a telefonba. Az építész hívta, hogy kiértek a házhoz és megkezdik a megbeszélteket. Letette a telefont és megdörzsölte a szemét. Megérezte hátán Elijah simogatását.
- Ki volt az?
- Hát úgy néz ki, nem tudom sokáig titokban tartani a meglepimet. – mosolyodott el. – van kedved ma elkísérni valahová?
- Jó lenne, de ma visszük el Silas testét.
- Ó, tényleg.
- Kérdezd meg Kolékat.
- Jajjaj, Isten ments. Nem szeretném, hogy tudjanak még róla.
- Rendben, te tudod.
- Elmegyek egyedül. – puszit nyomott a férfi arcára. – Átmegyek egy gyors zuhanyra meg átöltözök. Mikor indultok?
- Niklauson múlik. Figyelj csak, kérdezni akartam valamit.
- Mond csak.
- Miért nem hozod át a cuccaidat?
- Mire gondolsz?
- Csak arra, hogy eddig is együtt laktunk, talán visszaköltözhetnél. – pirult el a férfi. Katelyn elmosolyodott.
- Gondoltam már rá én is. De egyelőre még nem szeretnék. Jó ez így.
- Rendben. – szólt csalódottan Elijah.
- Eljön annak is az ideje. – simította arcára a kezét és csókot lehelt ajkaira. – mindjárt vissza jövök.

Katelyn átment a lakására és vett egy gyors zuhanyt, átöltözött és visszament elköszönni a férfitól. A társalgóban csak Damont és Carolinet találta.
- Jó reggelt, nem láttátok Elijaht?
- Jó reggelt. Már elmentek. – mondta a szöszi.
- Áh értem. Mindenki ment? Egyedül vagytok?
Caroline bólintott.
- Van kedvetek elkísérni valahová?
- Persze. Damon?
Az említett férfi is bólintott.
- Akkor gyertek. – azzal elindult a kocsija felé. Beszálltak és egyenesen a házhoz mentek, ahol már javában folytak a munkálatok.