- Aggódtam.
- Nincs semmi baj, Elijah. Csak átnéztem a dobozt.
- Értem. Találtál benne valamit?
- Hát apa naplóját majd megnézi Caroline egy barátja. Valami számomra ismeretlen nyelven íródott.
- Talán én is megnézhetem...
- Persze, majd áthozom, de most beszélnünk kell.
Elijah aggodalmasan felsóhajtott.
- Miről van szó? – kérdezte.
- Arról, hogy bolond vagy. – mosolyodott el Katelyn. – miért nem hiszed el, hogy elfogadlak úgy, ahogy vagy? – simította arcára egyik kezét.
Elijah nagyot sóhajtott.
- Én csak annyi rosszat tettem már az életem során...
- És? Melyikünk nem?
A férfi a szemeibe nézett, majd megcsókolta a lányt. Tarkójára simította egyik kezét és összedöntötte a homlokukat.
- Szeretlek.
- Én is Téged, Elijah. – mosolyodott el a lány. – na, pattanj és öltözz fel! – állt fel az ágyról.
- Miért?
- Most én viszlek el valahová.

Elijah felöltözött és elindultak a kocsihoz.
- Várj meg itt, fel kell szaladnom valamiért. – mondta, majd felment a lakásába és magához vette az apja könyvét és az anyja egyik medálját. Vissza ért a kocsihoz. – elkérhetem a kulcsot?
A férfi kérdés nélkül átadta és beült az anyós ülésre, Katelyn is beült és beindította a motort.
- Egymás után kétszer is... - csóválta mosolyogva fejét Elijah, miközben bekötötte magát.
- Parancsolsz? – fordult felé a lány.
- Nem szoktam ám, csak úgy odaadni a kocsimat másnak.
- Hát sajnálom – vigyorgott rá Katelyn, majd elindult.

Elvezetett egészen a hídig, de nem ment fel rá, hanem lefordult előtte és egy földes útra hajtott. Sokáig mentek még, New Orleans legkülsőbb területére értek. Egy elhagyatott ház előtt álltak meg.
- Hova jöttünk? – fordult felé Elijah kíváncsian.
Katelyn vett egy mély lélegzetet és hátra döntötte fejét az ülésnek. Lehunyta szemeit, majd Elijah felé fordult.
- Ez a szüleim háza. Itt nőttem fel. Egy ideje el akartam ide jönni, de nem tudtam, hogy meg van-e még. Aztán a dobozban találtam egy borítékot, Mary levele volt benne és ez a nyaklánc, ami édesanyámé volt. – húzta elő zsebéből a nyakláncot. – A levélben csak a cím volt, semmi más. Tudom, hogy azt akarta, hogy jöjjek ide, de nem tudom, hogy a medál mit jelenthet. Gondoltam jó lenne, ha nem kellene ezt egyedül intéznem.
Elijah elmosolyodott.
- Menjünk akkor be. – szorította meg a lány kezét.

Kiszálltak és elindultak. Katelyn belekarolt Elijahba és úgy mentek a ház felé. A lánynak a torkában dobogott a szíve, azóta nem járt itt, mióta átváltozott. Benyitott a házba, mindent ellepett a por és a szemét. A bútorok szanaszét hevertek. Katelyn elengedte Elijaht és beljebb ment. Végig ment a házon, de csak húzta az időt, eszébe jutott valami a medállal kapcsolatban. Vett egy mély lélegzetet és elindult felfelé a szülei szobájába, de nem találta meg, amit keresett, így átment az ő régi szobájába. Itt meglepő rend uralkodott a por alatt. Az ágyán meglátott egy kis dobozt, ez volt az, amit a szülei szobájában keresett először. Remegő kezekkel emelte fel a dobozkát és magához szorította.
- Minden rendben? – megrezzent a hangra.
- Igen...
Elijah közelebb ment hozzá és derekára simította a kezét.
- Ez az, amit kerestem. Haza vinnél, légy szíves?
- Nem szeretnél még szét nézni?
Katelyn nemlegesen rázta meg a fejét.
- Nem tudok tovább itt maradni. – suttogta maga elé és könnyek szöktek a szemébe.
Elijah magához szorította a derekánál és visszakísérte a kocsihoz. Mindketten beszálltak és a férfi haza vezetett.
- Melyikünkhöz menjünk fel? – kérdezte a lányt.
- Hozzám.
Kiszálltak és felmentek a lány lakására.

Leültek a kanapéra, Katelyn az ölébe tette a dobozt. Végig simított a tetején lévő faragáson, belehelyezte a medált és egy kicsit belenyomta. Hallottak egy kattanást és a doboz kinyílt. A lány tétovázva nyitotta ki. Egy levelet talált benne és egy képet róluk, amin kb 6 éves lehetett. Kivette a levelet és olvasni kezdte.

„ Egyetlen kislányom, Katelyn!

Ha ezt a levelet olvasod, visszatértél New Orleansba és megkaptad a medált Charlestól. 1 Hete mentél el innen, Clarice ma reggel mesélte el, hogy mi történt. Nem haragszunk Rád, ez volt a legjobb döntés, amit meghozhattál. Ugyanakkor tudom, hogy Klaus hamarosan fel fog keresni minket. A mi döntésünk, hogy szembe szállunk vele, ne okold magad emiatt, ha rosszul sülnek el a dolgok. Tudnod kell valamit, amit akkor akartunk neked elmondani, amikor azt is, hogy vérfarkas vagy. Édesanyám részéről negyed részt boszorkány is vagy. A születésed után voltak jelek arra, hogy talán te is örökölhetted ezt a képességet, így Clarice segítségével még csírájában megkötöttük benned a varázserődet. Ha minden igaz valahogyan el fog jutni hozzád édesapád naplója is, ebben minden le van írva, hogy hogyan szabadíthatod fel magadban, ha ezt szeretnéd. Bár nincs garancia arra, hogy vissza szerezheted, mivel vámpír is lettél. Keress valakit, aki tud sumérul, ő le fogja tudni neked fordítani a naplót.
Drága kislányom, nagyon szeretünk Téged! Kívánom, hogy úgy éld az életed, ahogyan szeretnéd és gazdagodj sok-sok szép emlékkel. Remélem, egyszer még találkozhatunk.

Szeretünk,
Anya és apa!"

Mire végzett a levéllel patakokban folytak a könnyei, hirtelen fel sem fogta mi állt benne, csak arra tudott gondolni, hogy a szülei önként áldozták fel magukat érte. Elijah a hátára simította kezét, a lány pedig hozzá dőlt és ölelésébe bújt. Átadta a férfinak a levelet, hogy elolvashassa. Elijah összeráncolt homlokkal olvasta végig a levelet.
- Tehát elméletileg boszorkány is vagy.
- Elméletileg...
- Mit szeretnél tenni, ennek tudatában?
- Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy hiányzik-e ez még nekem... Meg különben sem biztos, hogy vissza lehet hozni. – megtörölte arcát és kifújta az orrát. – ne haragudj, nem tudtam, hogy ez így fel fog zaklatni, pedig fel akartalak vidítani – mosolyodott el. – mihez lenne kedved?
- Katelyn, nem kell ezt most... tudom, hogy ez most nehéz neked.
- El akarom terelni a figyelmem.
- Átmenjünk?
- Ne, inkább kettesben lennék Veled.
- Akkor mit szeretnél csinálni?
Katelyn hozzábújt és sokáig szótlanul csak ölelte, aztán egyszer csak felállt és összeszedte a Mary dobozából származó dolgokat, vissza pakolta a dobozba és felrakta a szekrénye legfelső polcára. Visszaült Elijah mellé.
- Képzeld Kol megkért, hogy legyek a tanúja az esküvőn – mosolyodott el.
- Igen, tudom. – mosolygott a férfi is. – nagyon fontos vagy a számára.
- Ő is az nekem. Damon állapotáról van valami hír? Nem is kérdeztem Freyától.
- Tudtommal ugyanúgy áll a dolog.
- Carolinék maradnak, amíg magához nem tér?
- Caroline biztos. – mosolyodott el.
- Naaa, mi történt?
- Mondjuk, hogy kicsit összemelegedtek Klaussal.
- Óóó, értem... - vigyorodott el a lány.
Elijah mosolyogva nézte Katelynt és kisimított arcából egy hajtincset, majd megcsókolta. A lány visszahúzta, mikor el akart tőle hajolni. Lágy csókokkal bombázta Elijah ajkait. A férfi az ölébe húzta és szorosan magához ölelve csókolta. Simogatta vékony derekát és hátát, a kanapén estek egymásnak. Elég későre járt már az idő, így úgy döntöttek, hogy lefekszenek aludni, Elijah vele maradt, vettek egy gyors zuhanyt és lefeküdtek.

Másnap a férfi simogatására ébredt. Ő már fel volt öltözve.
- Elmész? – kérdezte rekedten.
- Niklaus hívott, hogy át kellene mennünk.
Katelyn nyújtózkodott egyet, majd a szekrényéhez lépett és felöltözött. Elég hidegre fordult odakint az idő, így egy barna garbós pulcsit és fehér hosszú nadrágot vett fel, meg egy fekete bokacsizmát. Haját lófarokba kötötte. Felkapta a telefonját, a kulcsait és a táskáját, amibe belecsúsztatta a levelet és a naplót és együtt átmentek.

A dolgozóban találták meg Klaust.
- Nos? Mit szerettél volna Niklaus?
- Áhh, jó reggelt. – vigyorgott rájuk. – Remélem jó éjszakátok volt.
- Térjünk a lényegre Klaus. – Katelyn lustán emelte tekintetét a férfira.
- Gondolkoztunk, hogy mit tegyünk Silas testével. Mivel még mindig az álombűbáj hatása alatt van, Freya szerint már nem is fog felébredni. Arra gondoltunk, hogy egy ládában leláncoljuk, amit varázslattal lezárunk, és a tengerbe vetjük. Onnan talán nem tud visszatérni.
- Nem rossz ötlet. – szólt a lány.
- Biztosan működni fog?
- Freya szerint igen, Elijah. Vincent és Davina is segíteni fog benne, így elég erős lesz a bűbáj.
- Részemről benne vagyok, ha ezért hívtál át minket.
- Csak tudatni akartam veletek a tervet, Katelyn.
- Damonről van hír?
- Freya dolgozik rajta. Kikevert valami kenőcsöt, amitől a sebe elkezdett gyógyulni, reméljük, hamarosan felébred.
- Ébren van már Freya?
- Igen, a szobájában van.
- Akkor, ha megbocsátotok. – puszit nyomott Elijah arcára és felkereste a boszorkányt.

A szobájához érve bekopogott a lányhoz és benyitott mikor az beinvitálta.
- Zavarhatlak egy kicsit?
- Katelyn, szia. Gyere be.
A lány becsukta maga mögött az ajtót.
- Szívességet szeretnék kérni.
- Mi a baj? – fürkészte a boszorkány az arcát.
Elővette táskájából az anyja levelét és az apja könyvét.
- Kérlek, ezt olvasd el. – átnyújtotta neki a levelet.
Freya leült az ágyra Katelyn pedig vele szemben egy székre. Amint a nő végzett a levéllel felkapta a fejét Katelynre.
- Lehetséges lenne előhívni?
- Nem tudom, Katelyn. Meg lehet próbálni, ha ezt szeretnéd.
A lány nagyot sóhajtott.
- Nem tudom, hogy szeretném-e... Ez az örökségem része, de... nem vagyok biztos benne, hogy tudnám használni...
- És mi lenne, ha előhívnánk és elzárnánk egy talizmánba? Aztán ha készen állsz rá, felszabadítjuk és visszakapod.
- Ilyet lehet?
Freya bólintott.
- De nem leszek elég hozzá.
- Szerinted Vincent vagy Davina segítene benne?
- Biztos vagyok benne.
- Akkor, ha ennek a Damonös dolognak vége, átgondolom, hogy mit tegyek. Köszönöm, Freya. – megszorította a boszorkány csuklóját, majd felkapta a könyvet és a levelet és az ajtóhoz ment.
- Katelyn...
- Igen? – fordult vissza.
- Sajnálom, hogy olyan ellenséges voltam veled az elején. Látom, hogy mennyire szereted Elijaht és ő is Téged és nekem az elég. – mosolyodott el.
- Minden okod meg volt rá, Freya. – mosolyodott el a lány is.
- Nincs kedved valamikor beülni valahová? Tudod, ha ennek vége van.
- Szívesen. – mosolygott még mindig Katelyn.

Freya után egyenesen Damon szobájába ment. Nem volt mellette senki. Kicsit kinyitotta az ablakot, hogy jöjjön be friss levegő és leült a férfi mellé. Nyugodtnak tűnt, a szívverése is normálisnak volt mondható. Katelynen átfutottak az emlékek, amik Damonhöz kötötték. Féltette a férfit, bármi is történt köztük. Ajtónyitódásra lett figyelmes.
- Szia, Katelyn. – hallotta meg Stefan hangját maga mögött.
- Szia. – pattant fel az ágyról. – én már megyek is.
- Miattam nem muszáj, csak benéztem rá, úgysem tudunk addig mit csinálni, amíg nem ébred fel.
Katelyn becsukta az ablakot, elég hűvös jött már be, kezd átfordulni őszibe az időjárás.
- Hogy vagy, Stefan? – állt meg előtte félszegen.
- Megvagyok.
- Tyler azt mondta, hogy befordultál...
- Mikor találkoztál te Tylerrel?
- Pár évig velük éltem az Appalache-hegységben... Hosszú sztori. – mosolyodott el.
- Értem. Visszatérve igen, eléggé magam alatt voltam jó ideig, de talán most már rendbe jövök, ha visszakapom a bátyámat.
- Freya mindent megtesz, hogy vissza hozza.
- Tudom. – mosolyodott el a férfi.
Katelyn furcsállotta ezt a mozzanatot, de nem szólt rá semmit.
- Akkor én most megyek. – azzal kiment az ajtón és lement a társalgóba, de nem talált ott senkit. A dolgozóból hangokat hallott, így felment, az ajtót viszont csukva találta, ami nem volt jellemző. Carolinet és Klaust hallotta kuncogni bentről, elfojtott egy vigyort és inkább nem akarta tudni, hogy mi folyik odabent. Kol szobája felé indult, de őt meg nem találta itthon. Épp mikor kijött a szobából meglátta Elijaht. Mosolyogva indult el felé.
- Helló, kedvesem. – köszöntötte a férfi. – nem láttad Niklaust?
- Azt hiszem, most nem vágyik látogatókra – kuncogott a lány. – Caroline-al van a dolgozóban. – suttogta oda vigyorogva.
- Áhh, értem. – vigyorodott el Elijah is.
- Kol merre van?
- Azt hiszem Davinával intézkednek az esküvőre valamit. Freya meg Vincenttel kutat még mindig. Őszintén nem tudom tudnak-e segíteni Damonön. – komorodott el a hangja.
- Én sem... Voltam bent nála, szépen gyógyul a sebe. Lemegyek Marcelhez, nincs kedved jönni?
A férfi elvigyorodott.
- Tán el akarsz verni?
- Lehet róla szó. – vigyorgott a lány is.

Elijah kényelmesebb ruhába öltözött, átmentek Katelynhez, ő is átöltözött és elindultak. Marcelnél éppen nem voltak sokan, akik voltak is inkább csak súlyzóztak, úgyhogy üres volt a harctér.
- Katelyn, Elijah. Minek köszönhetem, hogy itt vagytok?
- Csak jöttem szétverni ennek az őskövületnek a seggét. – kuncogott a lány, mire Elijah felháborodva fordult felé.
- Kis pimasz! – bökte meg oldalát.
- Csak ne szedjétek szét a termet – vigyorgott Marcel.

Belépve Katelyn el akarta játszani azt, amit Marcellel az első alkalomnál, hogy kigáncsolja a férfit, ám az gyorsabb volt, megfogta a lábát és megpördítette. Katelyn felkászálódott a földről.
- Elismerésem, mr. Mikaelson.
- Nem ma kezdtem. – vigyorodott el.
Sokáig harcoltak egymással, de Katelyn nem tudta legyőzni a férfit.
- Ezt még visszakapod! – zihálta mikor lementek megtörölközni.
- Öröm volt, önnel táncolni, ms. Dumas.
- Jaj de vicces vagy. – gúnyolódott mosolyogva a lány.