Reggel viszonylag elég korán ébresztette Elijah Katelynt. A lány bosszúsan morgott egyet és a másik oldalára fordult. A férfi az arcát cirógatta.
- Katelyn kedves, ébresztő.
- Hány óra van? – dünnyögte a párnájába.
- Reggel 6.
A lány felkapta a fejét.
- Képes vagy 8 előtt felébreszteni egy nyaraláson? – kérdezte tettetett dühvel.
- Ezer és egy dolog lenne, amiért szívesebben maradnék idefent veled – vigyorodott el és füle mögé rejtett egy tincset az arcából – de rengeteg a látnivaló és ez a 4 nap is édes kevés lesz ahhoz, hogy mindent meg tudjak neked mutatni.
- Te leszel az idegenvezetőm? – vigyorodott el a lány is.
- Igen. Na, pattanj. – állt fel mellette – ó és ha lehet, hosszú nadrágot vegyél, kérlek.
- Értettem főnök. – csókot nyomott ajkaira, majd a bőröndjéhez ment és ruhák után kutatott.
Öltözés közben vette észre, hogy a férfi már fel van öltözve. Egy piszkos-púderzöld ing volt rajta, szürke vászonnadrággal és ugyanaz a cipő, ami tegnap. Haja is be volt már lőve, feje tetején pedig napszemüvege díszelgett, éppen az óráját tette magára, Katelyn pedig önkéntelenül harapott alsó ajkába. Úgy döntött, hogy valamennyire a férfihez öltözik, ezért egy olíva zöld egyszerű pólót vett fel, szürke magasított derekú nadrágot és egy sima fekete teniszcipőt. Haját kifésülte és félig leengedve hagyta, majd csinált két oldalra egy-egy kontyot a feje tetején. Nem sminkelte ki magát, mert Rómában most nagyon meleg van és így is meg fog fulladni hosszú nadrágban. Felkapta a táskáját és kiment a férfihoz.
- Mehetünk.
Mikor kilépett a hálóból, Elijah tetőtől talpig végig nézett rajta és egy pillanat alatt előtte termett. Derekánál fogva magához húzta és megcsókolta.
- Te is jól nézel ki, Elijah. – vigyorodott el a lány.
Beléptek a liftbe és elindultak lefelé.
- Megmondanád, hogy miért kell 600 fokban hosszúnadrágban lennem?
- Hamarosan megtudod.
Kiléptek a Hotelből és Elijah egyből megfogta a lány kezét és összekulcsolta azokat. Sétálni kezdtek és leültek egy kávézóba 2 utcával lejjebb. Elijah egy sima espressót kért, Katelyn pedig egy frappuccino-t.
- Hogy tudod azt a keserű valamit meginni? – borzongott meg Katelyn.
- Úgy, ahogy te azt az édes valamit. – mondta a csészéjének, majd bele ivott.
A kávézóban meg is reggeliztek, majd elmentek bérelni egy autót.
- Most már elárulod, hogy hova megyünk?
- Minden további nélkül. Ha kitalálod – vigyorgott a férfi. Katelyn megforgatta a szemeit.
- Jó, ne kímélj.
- A világ egyik legszebb enklávéja.
- Vatikán! – vágta rá egyből Katelyn.
Elijah elismerően mosolygott rá.
- Lenyűgöző! Mit tudsz róla?
- Valójában semmit, csak láttam a Da Vinci kódot. – nevetett kínosan a lány.
Most a férfi forgatta meg a szemeit.
- Komolyan, hogy voltál képes 100 évet azzal elpocsékolni, hogy minket kerestél?
A lány megrándította a vállát.
- Ha tudtam volna, hogy tudtatok rólam, mégsem kerestetek, valószínűleg én sem ezzel töltöttem volna az időmet.

Időközben megérkeztek. Leparkoltak, majd gyalog folytatták az útjukat, egyenesen egy hatalmas templomhoz mentek.
- Basilica di San Pietro in Vaticano, azaz a Szent Péter Bazilika. – megálltak egy pillanatra, Katelyn felnézett egészen a legtetejéig. Nem álltak sorba, ugyanis Elijah előzőleg már foglalt jegyet, így minden további nélkül bemehettek.
Katelyn megtorpant a bejárat előtt.
- Mi az, kedves?
- Szabad ezt nekünk? – nézett megilletődve a férfira. – mármint hogy tudod, be mehetünk mi egy ekkora jelentőségű templomba?
Elijah olyan hangosan nevetett fel, hogy minden szem rájuk szegeződött, majd magához húzta a lányt és homlokon csókolta.
- Persze, hogy bemehetünk.
A lány elpirult, amiért ilyen butaságot kérdezett, de elengedte és inkább figyelte, ahogy a férfi körbevezeti.
Rögtön a bejárat mellett jobbra megálltak egy szobor előtt.
- Ez itt Michelangelo 1499-es Piétaja. Máriát ábrázolja, ahogy Jézust tartja, miután levették a keresztről. Az egyetlen Michelangelo mű, ami szignálva van. – mutatott a női alak mellei közt húzódó szövegre. – Egyébként maga a bazilika 2,3 hektáron terül el, a világ egyik legnagyobb bazilikája. – mondta tovább Elijah, ahogy egy lift felé vezette a lányt, aki közben nem győzte kapkodni a fejét. Lenyűgözte a hely szépsége.
- Ez hatalmas... - ámuldozott.
- Bizony. A kupoláját is Michelangelo tervezte. – felmentek a lifttel ameddig lehetett, majd lépcsőzni kezdtek az épület tetejéig. – A reggeli kérdésedre a válasz, azért kellett a hosszú nadrág, mert ide nem lehet bejönni se szoknyában, se rövidnadrágban, illetve olyan felsőben sem, amiből kint van a vállad.
- Ó, értem.

Hamarosan felértek a kupola tetejébe és kinéztek, ahonnan egész Rómát belátták.
- Hű... - ámult el Katelyn. – ez csodaszép.
A férfi mosolyra húzta a száját, örült, hogy örömet tudott okozni.

Az egész napot a Vatikánban töltötték. Este fáradtan értek vissza a hotelbe. Ismét odafent vacsoráztak.
- Köszönöm ezt a tartalmas napot, Elijah. Remek idegenvezető vagy. – nevette el magát.
- Örülök, hogy élvezted, jó volt látni, hogy örülsz. Mi tetszett a legjobban?
- A Sixtus kápolna! – vágta rá egyből. – Csodálatosak voltak élőben ezek a freskók.
- Élőben?
- Ó hát képet rengeteget láttam róluk. Annyira műveletlen azért nem vagyok. – nevette el magát.
- Ezt senki sem feltételezte. – mosolygott a férfi.

Vacsora után Katelyn elment és teletöltötte a kádat meleg vízzel és az ablakkal szemben elterült benne. Megbabonázták a hatalmas város fényei. Elijah az ajtóból figyelte a lányt, majd odasétált hozzá és leguggolt elé. Katelyn lustán elmosolyodva pillantott rá.
- Nem jössz be mellém? – kérdezte és felülve előrébb araszolt. Elijaht nem kellett kétszer kérni, vetkőzni kezdett és beült Katelyn mögé, aki azonnal hozzá simult hátával. Jó darabig áztatták magukat, szorosan összebújva.
- Szeretlek. – súgta a férfi a lány nyakába.
Katelynnek hatalmasat dobbant a szíve.
- Én is Szeretlek. – sóhajtott egy nagyot. – ez olyan, mint egy tündérmese.
- Akkor remélem sosem lesz vége.
Katelyn hátra nézett és egy hosszú csókot nyomott ajkaira. Elijah simogatni kezdte a víz alatt a lány testét, akinek vigyorra húzódtak ajkaira.
- Mit művel, mr. Mikaelson?
- Ugyan semmit. – mormogta nyakába és belecsókolt. Ott, ahol voltak egymásnak estek.

- Holnapra mi a terv? – kérdezte Katelyn mikor már az ágyban feküdtek.
- Colosseum, Forum Romanum, Trevi-kút, Spanyol lépcső. Ezek viszonylag közel vannak egymáshoz. Aztán majd meglátjuk, mire lesz idő. – a lány felé fordult, fejét kezével támasztotta és úgy nézte.
- Mi az? – mosolyodott el a lány.
- Semmi. Csak jó veled. Kettesben. Távol mindentől.
- Nem hiányoznak a többiek?
- Bevallom furcsa érzés Nélkülük lenni, hiszen 1000 éven át folyamatosan együtt voltunk, de ugyanakkor nagyon jó, hogy csak arra koncentrálhatok, ami engem érdekel.
- Az volnék én?
- Az volnál te. – csókot nyomott homlokára.
Összebújtak és elnyomta őket az álom.

Hamar eltelt a következő két nap, megnéztek szinte minden nevezetességet, amit csak lehetett. Elijah csak úgy szórta a tudását, egy-két érdekességgel megfűszerezve azokból az időkből, amikor itt éltek. Az utolsó napjukat úgy döntöttek, hogy a szállodában töltik, pihenéssel. Reggel mikor felébredt nem találta maga mellett Elijah-t, így kikelt az ágyból és körbenézett a lakosztályban, mikor a fürdőből jött ki, akkor lépett ki a liftből.
- Jó reggelt, kedvesem. – egy nagy lapos doboz volt a kezében.
- Jó reggelt, merre jártál?
- Csak hoztam Neked valamit.
- Nekem? – nyúlt a dobozért, ám a férfi elrántotta tőle. – Naaa – nézett rá kiskutya szemekkel.
Elijah felnevetett.
- Majd este megkapod. – simított végig arcán, a dobozt pedig bevitte a hálóba és behelyezte a szekrénybe.
- Minek dugod az orrom alá akkor – morogta maga elé.
- Miért keltél fel hamarabb, mint ahogy vissza értem – kiabált ki a hálóból. – Igen, hallottam. –kuncogott. – Reggeli?
- Ágyban? – dugta be a fejét a szobába Katelyn.
- Ha szeretnéd. – mosolyodott el a férfi.
Levetette ingét, hogy át vegyen egy kényelmesebb pólót. Katelyn egy mozdulattal előtte termett majd lelökte az ágyra és az ölébe ült. Elijah kíváncsian húzta félmosolyra a száját. Katelyn azonnal ajkai után kapott és hosszasan csókolta a férfit, akinek kezei a lány derekán pihentek, aztán ahogy egyre hevesebbre fordult a csókjuk, levándoroltak a fenekére és belemarkolva húzta magához közelebb. Magához szorította és a szemközti falhoz nyomta. Egyik kezével a lány combját simította, míg a másikkal fenekénél tartotta a lányt, közben szenvedélyes csók csatát vívtak. A lány fordított magukon, de nem sokáig volt a domináns szerepben. Az első együtt létükhöz képest Elijah kicsit sem fogta vissza magát, de Katelynnek nagyon is tetszett ez az oldala. A férfi a nyakába harapott és szívott egy kicsit a véréből, jól esően nyögött egyet. Az ágyon kötöttek ki, ahol Elijah a feje fölött fogta le mind a két kezét. Már mind a ketten meztelenek voltak. Katelyn a lábaival közelebb húzta magához a férfi testét, aki felnyögött mikor össze értek még jobban. Nem tudták magukat tovább türtőztetni, hangosan nyögve adták át magukat az élvezetnek.

A nap további részében henyéltek és sokat beszélgettek. Egyszer csak Elijah kikászálódott az ágyból és a szekrényhez ment. Kivette a dobozt, majd oda adta a lánynak, aki boldogan nyitotta ki. Egy bordó, térdig érő, testhez simuló ruha volt benne, hátulján mély kivágással és aranyláncokkal, hasonló megoldással, mint amit a New Orleans-i bálon viselt. Le sem bírta venni a szemét a ruháról, de a dobozban megpillantott még valamit. Egy boríték volt az. Óvatosan letette az ölébe a ruhát és kivette a borítékot. Feltépte és olvasni kezdte a levelet.
„Drága Katelyn! Viseld egészséggel ezt a ruhát. – Donatella Versace."
- Nem igaz! – kiáltotta el magát és hitetlenkedve Elijahra nézett, aki csak vigyorgott – ezt hooogy?
- Régi barátok vagyunk, szívességet kértem tőle.
- Na jó, most már biztos vagyok benne, hogy ez csak egy álom.

Elijah 6-ra foglalt asztalt Róma egyik legfelkapottabb éttermébe, így mind a ketten készülődni kezdtek. Katelyn a haját kiegyenesítette, sminkként csak szempillaspirált és a ruhához egy színben hasonló bordó rúzst tett fel.
Elijah fekete öltönyt vett fel, fehér inggel és egy ugyanolyan színű nyakkendővel, mint amilyen a lány ruhája. Katelyn kilépett a hálóból és mivel látta, hogy a férfi a nyakkendőjét igazgatja, odament hozzá és megigazította neki. Hátrált pár lépést és széttárta a kezét.
- Na? Hogy nézek ki?
- Káprázatosan. – mosolyodott el Elijah. Katelyn a férfiba karolt és beszálltak a liftbe. A hotelből kilépve egy limuzin várt rájuk.
- Ne már... - sóhajtott lemondóan Katelyn.
- Mi a baj? – kérdezte aggódva Elijah.
- Csak az, hogy túl romantikus vagy, ezzel nem versenyezhetek – nevetett fel halkan.
- Ez nem is verseny. – mosolygott a férfi. – De ha az lenne, esélyed sem lenne – súgta oda neki kajánul vigyorogva, majd beszálltak a limuzinba.
A vacsora jó hangulatban telt, sokat nevettek a kiszolgálás pazar volt az ételekkel együtt. Tökéletes lezárása volt ennek a pár napos nyaralásnak. Felérve még töltöttek maguknak egy-egy italt és lehuppantak a kanapéra. Katelyn Elijah ölébe dobta a lábait.
- Tulajdonképpen miért jöttünk ide?
- Hiszen te mondtad. Tartozok egy világkörüli úttal – vigyorgott a férfi. – Tekintsd ezt az első állomásnak.
Jó darabig beszélgettek még minden féléről, végül ismét az ágyban kötöttek ki.

Másnap hamar felöltöztek és összepakoltak, mert korán indult a gépük. Estére értek vissza New Orleansba. Elijah segített felvinni a csomagjait, majd együtt mentek át a Mikaelsonokhoz, kézen fogva. A társalgóban izgatottan várták őket a többiek, azonnal kérdezősködtek, hogy merre jártak. Elijah vigyorogva hagyta ott Katelyn-t mondván, hogy felviszi a cuccait.
- Szemét! – kiabálta nevetve utána a lány.
- Na, mesélj már, Kat!
- Igen, mesélj már! Tuti, hogy tengerparton voltatok, mert olyan barna vagy, hogy össze lehetne téveszteni Marcellel. – szólt Rebekah. Mire mindenki felnevetett.
- Hát... A bátyátok elvitt Rómába. – mosolyodott el és halványan elpirult. Töviről hegyire elmesélt mindent, bár nekik nem kellett bemutatni Rómát, hiszen éltek ott. Egyedül Freya hallgatta legalább annyira izgatottan, mint ahogy a lány mesélte nekik. Jól esett neki mindent elmondani. Kivéve persze a mocskosabb részeket, de az mindenki számára evidens volt, hogy 5 év után nem csak kártyázgatni fognak.